A történelem során először sikerült növényeket termeszteni a Holdról származó talajon: a Floridai Egyetem kutatói az Apollo-11, Apollo-12 és Apollo-17 missziók során visszahozott talajmintákból kaptak mintát a kísérletükhöz – írta meg a phys.org. A kutatók meglepetésére a kísérlet sikerrel zárult, a holdbéli talajban is ki tudtak hajtani az ültetett növények. A folyamatos emberi jelenlétet biztosító Holdbázist megcélzó Artemis-program részeként lezajlott kísérlet eredményeit a Nature Communications tudományos folyóiratban tették közzé a kutatók.

A kutatást jegyző Anna-Lisa Paul és Robert Ferl biológusok az elmúlt 11 évben háromszor is jelentkeztek a NASA-nál a holdbéli talajért, mire tavaly év elején megkapták a várva-várt mintákat – összesen 12 grammot. A csapat Stephen M. Elardo kutatóval kiegészülve tavaly májusban ültette el a növényeket. A kísérlethez az Arabidopsis thaliana-t, magyarul lúdfüvet használtak, mivel ennek a növénynek már teljes mértékben ismert a géntérképe, így könnyebben észrevehetőek a különböző eltérések, elváltozások is.

A kutatók a mintát 1 grammos egységekre bontották, tápoldattal kezelték, majd a gyűszű méretű ágyásokba ültettek egy-egy magot. A tudósok más mintákba is helyeztek a lúdfűből: egy mag a JSC-1A nevű, holdbéli talajt szimuláló anyagba került, egy másik a Mars talajának összetételét szimuláló szubsztanciába, több magot pedig a Földön található extrémebb környezetből származó földbe ültettek. Ezek a nem holdbéli talajba ültetett növények alkották a kísérlet kontrollcsoportját.

A kísérlet végül sikerrel zárult, a minták zöme kikelt a zord holdbéli talajból is, azonban ezek a növények a kontrollcsoport növényeihez képest kisebbek maradtak, lassabban nőttek, továbbá egymáshoz képest sokkal nagyobb különbségek mutatkoztak a fejlődésükben. A kutatók szerint ezek annak a jelei, hogy a növények küzdenek a talaj újszerű összetételével: bizonyos reakcióik ahhoz hasonlóak, mint amikor különböző stresszhatásoknak vannak kitérve, például só vagy fém van jelen a táptalajban, vagy oxidatív stressz éri őket. Ezek a kutatók szerint genetikai szinten lezajló alkalmazkodásra utalnak, ráadásul olyan gének alakulhattak át, melyek a növények metabolizmusát szabályozzák, vagy valamilyen módon azzal összefüggenek. A nagy változatosságot mutató, eltérő fejlődés továbbá arra is utal, hogy a minták összetétele is valamennyire különbözik.

Az eredmények alapján a tudósok arra jutottak, hogy minél tovább volt a talaj kitéve a kozmikus sugárzásnak és a napszélnek, annál rosszabbul tűrték a növények. Ironikus módon pont az Apollo-11 mintái, azaz a Buzz Aldrin és Neil Armstrong által a Földre hozott talajminták voltak a legkevésbé kedvezőek a növekedéshez, mivel a mintavétel helye, a Mare Tranquillitatis – a Nyugalom Tengere – több milliárd évvel tovább volt kitéve az elemeknek, mint a többi mintavételi helyszín talaja. A történelmi jelentőségű kísérlet konklúziója tehát, hogy lehetséges növényeket nevelni a Hold talajában, azonban ez közel sem egy ideális szubsztancia számukra, és nagyban hátráltatja növekedésüket.

(Fotó: UF/IFAS, Tyler Jones)

A holdfelszíni regolitból termelne ki fémeket és oxigént egy houstoni startup találmánya A Lunar Resources szerint akár már 2024-re elkészülhetnek az első, demonstrációs célra épített prototípussal.