A közösségi média annak minden áldásával és átkával együtt betette a lábát a templomokba is, amikor a járvány miatt a papok elkezdtek online misézni. Az online mise következménye, hogy a papok teljesítménye összehasonlíthatóvá vált. Ha valaki unja az egyik prédikációt, pár kattintással találhat magának inkább kedvére valót, amit egy olyan pap tart, aki fizikailag akár a világ másik végén misézik. Írországban a katolikus papokat pedig az online térben kialakult verseny nagyon rosszul érinti – számol be róla a The Guardian.

A teljesítménykényszer ráadásul nem korlátozódik az internetre: a helyi plébániaközösség tagjai ugyanis arra sarkalják a papjaikat, hogy felpörgessék kissé a szónoklatokat, hogy több nézőt vonzzanak. A lapnak a Katolikus Papok Szövetségének (ACP) a társalapítója, Brendan Hoban atya nyilatkozott a jelenséggel kapcsolatban: azok, akik nem egy adott közösség miséit látogatják, immár könnyen tudnak szemezgetni a szertartások között, és ezek az emberek sokszor értékelik is a látottakat. Hoban atya szerint pedig ez súlyos nyomást helyez a miséző papok vállára.

Az értékelést pedig a helyi plébániaközösségben hajlamosak egyfajta versenyként kezelni: miként teljesít a templomuk a többi templomhoz képest? Az ő papjukra miért csak 47-en kíváncsiak mondjuk, miközben a másik atyát 2000 hívő is nézi? Ezekhez hasonló kérdések merülnek fel. Sőt akár még osztályzatot is adnak a pap előadói képességeire, és ezek az értékelések eljutnak a papokhoz is, mivel a hívek elmondják nekik akár személyesen, akár telefonon keresztül.

Az ACP szóvivője már úgy fogalmazott, hogy emiatt sok pap már inkább le is állt az online misézéssel. Mint a szóvivő fogalmazott: a papok többsége nem túl jó előadó, és ezzel ráadásul tisztában is vannak. Többnyire idős, kopasz emberekről van szó, akik nem is beszélnek különösebben lenyűgözően. Az értékelések pedig olykor igen kegyetlenek tudnak lenni, és sok papot meg is bántanak ezzel. És erre jön a teljesítménykényszer, hogy kinek hány követője van. Habár ezek a kellemetlenségek intellektuálisan valamennyire helyrerakhatóak, a szívük mélyén azért nagyon sok papot bántanak. Mindez pedig fokozattan érinti az idősebb, sebezhető atyákat, akik az utóbbi időben több fronton is nyomás alá kerültek. Írországban a papok átlagéletkora 72 év, a többségük egyedül él, és több betegséggel is küzd. Többségük arra sincs felkészülve, hogy miként misézzen egy webkamerának egy üres templomban, miközben azt se tudja, hogy senki nem figyeli őt, vagy épp ellenkezőleg: több ezer virtuális szempár csüng rajta.

Az ACP ezért indított egy segélyvonalat az elszigeteltséggel küzdő papok számára, de a szóvivő szerint erre eddig kevés hívás érkezett, amit aggasztónak tart: szerinte igény lenne a segítségre, de úgy tűnik, csak kevés atya lép elő a problémáival, a többség inkább megtartja azokat magának.

(Címlapkép/nyitókép: Flickr/joshcalebwray)