“Ha holnap szívrohamot kapnék, miért maradnék halott?”

A fenti meglepő kérdést nem egy ötéves, és nem is Drakula gróf tette fel, hanem egy eléggé elismert orvosprofesszor: Dr. Sam Parnia, New York-i Egyetem Langone Medical Center orvostudományi docense, akinek a halálközeli élmények a szakterülete. Parnia azt vallja, hogy az orvosi technológia fejlődésével a hagyományos értelemben vett halál már nem feltétlenül végleges.

Parnia a The Telegraphnak adott interjúban beszélt minderről, és ennek során némi kritikát is megfogalmazott az orvostumánnyal szemben, amiért nem konncentrál eléggé a halál és a haldoklás kutatásával kapcsolatos eredmények gyorsabb integrálására. Pedig Parnia szerint ezen a téren az elmúlt öt évben jelentős előrelépések történtek, amihez a saját kutatásaival is hozzájárult. Ez utóbbi szerint például az eddigi felfogással szemben az agy még órákkal, sőt akár napokkal azután is megmenthető lehet, hogy valakit halottnak nyilvánítottak:

Tévedtünk a halál kapcsán? – A tudat akár egy óráig is megmaradhat, az átélt halálközeli élmények pedig univerzálisnak tűnnek Az 567 haldokló beteggel végzett kutatás erős kérdéséket vet fel a halál eddigi tudományos megközelítésével kapcsolatban: mint kiderült, az oxigénmegvonás után nem áll le egyből az agy, sőt a halál beállta után még egy órával is kimutatható egyfajta “kiélesedett öntudat”. Sőt a halálközeli élmény során átélt látomások globálisan egyformák kulturától és etnikumtól független.

A fenti cikkünkben részletesebben is taglat kutatás során például, amelyet Parnia laboratóriuma végzett, a tudósok megfigyelték, hogy néhány betegnek akár egy órával a szívük leállása után is voltak emlékei a halálközeli élményeikről. Ezeknél a betegeknél az agyi aktivitás is hasonló jelenségre utalt. A vizsgálatban résztvevők 40 százalékánál ráadásul az agyi aktivitás visszatért a normál vagy közel normál szintre egy órával a szív- és tüdő újraélesztés (CPR) megkezdése után.

Parnia más tanulmányokat is említett, köztük egy hátborzongató kísérletet a Yale Egyetemen, ahol a tudósok órákkal az állatok leölése után “újraélesztették” a lefejezett sertések agyát.

Mindezen kutatások alapján jutott tehát Dr. Parnia arra következtetésre, hogy tévhitben élünk, ha a halált véglegesnek hisszük – vagy amint az interjú során fogalmazott:

“A halál csupán egy társadalmi konvenció, amely nincs összhangban a tudományos tényekkel.”

Szerinte a megfelelő eszközökkel és kezelésekkel a haldoklás folyamata visszafordítható, és így inkább emlékeztet egy “sérülésre”, mint végleges, lezárt állapotra. Az olyan technikák ugyanis, mint az extracorporális membrán oxigenizáció (ECMO), amely a szív és a tüdő működését váltja ki azok leállása esetén, valamint bizonyos gyógyszerkombinációk – amelyeket Parnia “CPR-koktéloknak” nevez (tehát újraélesztési koktél olyan szerekkel, mint például az epinefrin, a metformin, a C-vitamin, a vazopresszin és hasonlók) – igenis visszaránthatják az embereket a halál küszöbéről.

(Kép: wikipedia)