A fiataloknak talán fogalmuk sincs mi is az hajlékonylemez (a magnókazettákat sem nagyon ismerik és a floppy régebbi azoknál) így számukra különösen meglepő lehet megtudni, hogy ez az, amitől tegnapig az életük függött. Annak aki ismeri a floppykat, még ennél is döbbenetesebb lehet a hír. Mindannyiunk nagy szerencséjére a jövőnk már nem egy elavult 8 hüvelykes lemezre van bízva, mivel az amerikai katonaság abbahagyta ennek a technológiai emléknek a használatát nukleáris fegyverarzenáljának ellenőrzésére és vezérlésére.

A floppykat az 1960-as években fejlesztették ki és néhány évtizeddel ezelőtt tűntek el a mindennapos használatból, ám a Strategic Automated Command and Control System-nél (SACCS) továbbra is elsődleges adattárolók maradtak. Ez a rendszer koordinálja az Egyesült Államok nukleáris rakétáinak és bombázóinak műveleteit.

Jason Rossi alezredes, a Légierő 595-ös stratégiai kommunikációs századától - amely a SACCS napi működését felügyeli - a C4isrnet portálnak adott interjúban elmagyarázta, hogy a floppykat végül idén júniusban selejtezték le. A frissítés kevés részlete nyilvános, de Rossi szerint a régi mágneslemezeket egy „rendkívül biztonságos félvezető digitális tároló megoldás” váltotta fel.

A fél évszázados technológia használatával kapcsolatos számos korlát ellenére Rossi szerint a hajlékonylemezek folyamatos használata valóban hozzájárult a világ biztonságosabbá tételéhez, mivel „nem lehet meghekkelni valamit, aminek nincs IP-címe.”

Ugyanakkor a karbantartási feladatok végső soron elkerülhetetlenné tették a modernizációt, mivel lehetetlenné vált a hibás alkatrészek cseredarabjait beszerezni, helyette azokat meg kellett javítani. Ez időigényes folyamat, és általában megköveteli az áramkörök újrahuzalozását és forrasztását mikroszkóp alatt, amire a mai műszaki technikusok már nincsenek felkészítve. Ennek okán a katonaság leginkább öregedő polgári technikusokra támaszkodik, hogy kijavítsák a hibás floppy meghajtókat, mivel az újonnan toborzottaknak egyszerűen nincs képesítése a hardver karbantartására.

Az amerikai kormányzati elszámoltathatósági hivatal (USGAO) 2016. évi jelentése rámutatott, hogy a SACCS továbbra is az 1970-es években gyártott IBM Series/1 számítógéppel működik, és évi 61 milliárd dollárt költöttek ennek a rendszernek a karbantartására.

Az USGAO jelentése szerint a Védelmi Minisztérium „adattárolási megoldásainak, port bővítési megoldásainak, processzorainak, hordozható termináljainak és asztali termináljainak frissítését tervezi” végül pontot téve ezzel a 8 hüvelykes hajlékonylemez korának végére.

Magyar agyak

A 3,5 hüvelykes hajlékonylemez-rendszert - 3 hüvelykes kivitelben - a magyar Jánosi Marcell dolgozta ki a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG) 1973-ban. A lemezt és a hozzá tartozó BRG MCD-1 típusjelű meghajtót szabadalmaztatták, de később nem általánosították, így a cég elveszítette az oltalom lehetőségét.

1982-ben az Amdek állt elő az AmDisk-3 mikroflopilemez-rendszerrel, amit az Apple II Disk II csatolókártyájához terveztek, de később más rendszereknél is alkalmaztak. A magyar hardveripar Rubik Ernőjének nevezett Jánosi Marcell a korát évtizedekkel megelőző, 3 hüvelykes flopilemezzel örökre beírta magát a számítógépes perifériák történelmébe.

(Forrás: IFLScience, Wikiépdia Képek: USAF, Wikipédia)