Az incidens az 1850-es "Szökött Rabszolga Törvény" bevezetése után történt, valószínűleg nem véletlenül. A szökött rabszolgákról rendelkező jogszabály az 1850-es kaliforniai megegyezés része volt, ami a déli államok szökött rabszolgáival szembeni kegyetlenséget Északra is kiterjesztette. Mindez annyit tett, hogy a gazda bárhonnan vasra verve visszahurcoltathatta szökésben lévő rabszolgáját.

A rabszolgákat pedig teljesen megfosztották önvédelmük lehetőségtől, de szökési kísérletük miatt akár hat hónapnyi börtön, vagy ezer dollár büntetés (egy pennsylvaniai farm átlagos havi bevételének százszorosa) is várhatott rájuk. Mivel 1850-re legalább százezer rabszolga északra költözhetett, az ottani rabszolgatartók nem repestek az örömtől az új törvény bevezetése miatt, mert attól féltek a termelés visszaesésétől, amennyiben munkásaikat visszatoloncolják eredeti helyükre.

Míg mások az aktivista, William Parker szavaival élve csak simán 'gyűlölték a negrókat' és mindent elkövettek emberi mivoltuk sárba tiprása érdekében.

A határozat másik hátulütője a rabszolgák piaci árának emelkedése, ami a pennsylvaniai Maryland-ben harmincöt százalékot jelentett. Következésképp az emberrablás és az illegális emberkereskedelem egyaránt fellendült. (Számos esetben szabad embereket adtak el rabszolgának.) A leghírhedtebb emberrabló egy bizonyos George Alberti volt, aki több mint száz fekete elragadásáért felelt. Egyszer ugyan elkapták, miután elrabolt egy csecsemőt, tíz éves börtönbüntetéséből viszont még egy év sem telt el, amikor Pennsylvania kormányzója ejtette ellene a vádakat.

Az ehhez hasonló megalkuvások és eltusolások után talán nem meglepő, hogy valaki fülest adott egy bizonyos Edward Gorsuch nevű marylandi farmernek, hogy Samuel Thompson és Joshua Kite (két éve megszökött rabszolgái) William Parker christianai kunyhójában bujkálnak. A szintén marylandi származású, harmincéves William Parker alig pár éve szabadult fogságából, ezt követően Pennsylvania csendes kis sarkának számító Christianában lelt menedékre. Parker számos emberrablást ellenző, bajbajutottakon segítő csoport tagja volt, de még felszabadulása után is féltette életét. Mivel az említett szervezetek feladatába az emberrablók és bűntársaik nyomon követése is beletartozott, Parker idejében tudomást szerzett Gorsuch, Gorsuch rokonai, valamint Henry Kline hajtóvadászatáról Thompson és Kite ellen. A christianaiak azonban felkészülten várták őket.

1851. szeptember tizenegy hajnalán aztán Gorsuch csapata felbukkant, Parker és az emberei azonban felkészülten állomásoztak Parker háza előtt. Akárcsak szomszédjaik, akik több mérföldes körzetben várták Parkerék vészjelzését. Gorsuch és Kline persze nem sejtették, hogy lecsúsztak a meglepetés erejéről, így amikor megpróbáltak betörni a házba, a visszacsapás sokként érte őket. Ezután Parkert vették célba, ő azonban elbarikádozta magát a második emeleten, és onnan irányította társait. A feszültség nőttön nőtt, ezért Eliza Parker, William felesége felkapott egy kürtöt, kinyitotta a tetőtéri ablakot és teljes erejéből belefújt. Lentről azonnal tüzet nyitottak rá, ám ő megfutamodás helyett tovább fújta kürtjét, a segítség pedig hamarosan megérkezett. Fél órán belül legalább két tucat felfegyverkezett fekete sietett Parkerék segítségére. Erőfölényük tudatában Parker, Kite és Thompson előbújtak, hogy szép szóval rávegyék Gorsuch-ot és Klinet a visszavonulásra. A tábornagy erre hajlandó is lett volna, Gorsuch azonban újabb támadásba lendült. Ekkor Thompson fejbe vágta pisztolya nyelével, amaz pedig holtan a padlóra rogyott. Fiát, Dickinson-t valaki mellkason lőtte, unokafivérükkel, Thomas Pearce-el pedig legalább öt lövés végzett.

Az elkövetkező napok a megtorlástól való félelemben teltek. Hamarosan minden christianai fekete férfit letartóztattak, beleértve a békítőket is, akik később érkeztek, hogy jobb belátásra bírják Gorsuch-ot. Egyikük, egy bizonyos Castner Hanway azonban kegyelmet kapott. Ami sokkal meglepőbb, hogy a rabszolgaságot támogató politikusok dühének ellenére John Ashmead ügyvéd nem kisvártatva minden vádlottat szabadlábra helyezett. Edward Gorsuch meggyilkolásáért senkit sem vontak felelősségre, Kite, Thompson, Parker és Eliza pedig Kanadába vándorolt, ahol szabad emberként élhettek tovább.

(Cikkünk James A. Delle - The Archaeology of Northern Slavery and Freedom című könyve alapján készült. Források: Zocalo Public Square, Freedom At Risk: The Kidnapping of Free Blacks in America, History, Fotó: Boothiebarn, Lancateronline)