Az elmúlt évben sok vállalat, köztük az Amazon a Google, az Apple, a Microsoft és a Facebook is azt állította magáról, hogy egy adott dátumig 100 százalékban megújuló energiafelhasználásra vált. A helyzet azonban az, hogy a jelenlegi villamosenergia-hálózat használatával ez a legtöbbször egyszerűen nem lehetséges. Ezek a vállalatok a legtöbbször, egyszerűen zöld hitelt vásárolnak az alkuszoktól, ami egyfelől a nyilvánosság előtt sem ismert, másfelől kereskedelmi folyamatában nincs valós felügyelet, ami garantálhatná az ellenőrzést.
A vállalatok kommunikációjában szereplő 100 százalékos megújuló energiacélok azt a megtévesztő látszatot kelthetik, hogy a Green New Deal programja kitűnően halad, miközben a REC-ek kereskedelmén kívül semmit sem tesznek az új energia-paradigma megteremtéséért.
Ráadásként a hangzatos állítások növelik a REC rendszerbe áramló szövetségi adófizetői támogatások összegét, ami elvonja a szükséges tőke egy részét, lassítva ezzel a megújuló energia ágazat növekedését.
„Az igazság az, hogy az elektromos hálózat a megújuló és a fosszilis energia előállításának keverékével rendkívül hasznos és fontos eszköz az adatközpont-üzemeltetésünk számára, és a jelenlegi technológiák mellett a megújuló energia önmagában nem elég megbízható az adatközpontjaink működtetéséhez” - vallotta be a Google.
Ben Gerber az észak-amerikai REC-ek egyik nyilvántartója, a MRETS szervezet vezérigazgatója így foglalta össze a változás szükségességét:
„Amikor kereskedünk velük, akkor lényegében késsel próbálunk levest enni. Ha levest akarunk enni, akkor kanalat használunk, ezért kérdés, hogy hogyan tervezhetnénk jobb eszközt arra, amire törekszünk, vagyis az energia dekarbonizálására?" Gerberék nyilvántartása az első olyan kísérlet, melyben a nap és a hely egy adott órájához kapcsolják a tanúsítványokat.
David Shipworth, a londoni University College energia- és épített környezet professzora szerint ennek a megközelítésnek a végpontja világos: „Amiről itt beszélünk, az a REC tanúsítvány újracsomagolása az azt létrehozó elemhez, amire eredetileg létrehozták. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a termelőeszközhöz kellene csatolni őket, hogy senki ne tudja leválasztani arról, és külön eladni” - mondja Shipworth professzor.
A megújuló energia tanúsítványt rövidítve a REC-nek, más néven zöld címkének, megújuló energiakreditnek, megújuló villamosenergia-tanúsítványnak vagy forgalomképes megújuló energiaforrás tanúsítványnak (Tradable Renewable Certificates) is hívják. A tanusítvány az Egyesült Államokban forgalmazható, nem kézzelfogható energiatermékek, ami igazolja, hogy 1 megawattóra (MWh) villamos energiát megújuló energiaforrásból állítottak elő, és az energiát szállító közös vezetékes rendszerbe juttatták.
Renewable Energy Credits (REC)
A dolog ráadásul régóta tart. kaliforniai Santa Cruz Egyetem hallgatói például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében 2006-ban megszavazták saját tandíjaik megemelését és egy részének összegyűjtését, hogy 100 000 dollár értékű REC vásárlását finanszírozzák, abban a hitben, hogy egyetemük onnan kezdve kizárólag szél-, és napenergiából származó villamos energiát vásárol. napenergia.
Valójában az egyetem továbbra is egyszerűen csak villamos energiát vásárolt a kaliforniai közművektől, melyek áramtermelésük nagy részét földgáz erőművekből kapják. A REC-ből származó pénznek vissza kellene kerülni a rendszerbe, hogy elősegítse a megújuló energiaforrások növekedését, de a költségük olyan alacsony, hogy még az árfolyamukat letárgyaló brókerek fizetését is alig fedezik. A Santa Cruz Egyetem hallgatói annyira kiábrándítónak találták a befektetésük eredményét, hogy 2009-ben fel is mondták REC-szerződésüket.
A texasi Georgetown városa 2016-ban jelentette be, hogy városi tulajdonú közművezetékük ezentúl csak olyan villamos energiát használ, melyet 100 százalékban megújuló energiaforrások állítanak elő, ami Texasban főleg szélenergiát jelent. A város hosszú távú, fix áras megállapodásokat kötött az állítólagosan kizárólag szél- és napenergia által biztosított villamos energia megvásárlására.
A földgázárak és az állam szélenergia-termelési költségei aztán csökkentek, és a városi közmű-ügyfelei egyszer csak évente körülbelül 7 millió dollár veszteséget realizáltak.
A szerződések ráadásul arra kötelezték várost, hogy körülbelül kétszer annyi energiát vásároljon két megújuló energiát hasznosító létesítményből, mint amire valójában szüksége volt, tovább növelve a fogyasztók költségeit. A terv az volt, hogy a város eladhatja majd a felesleges kapacitást az állami áramhálózatba, de a piaci realitás miatt ezek az értékesítések veszteségesek lettek.
Georgetown ugyanakkor legalább olyan tervet fogadott el, amely valóban ösztönözte a megújuló energia felhasználás fejlesztését ahelyett, hogy egyszerűen REC-eket vettek volna. Ugyanez elmondható az olyan olaj- és gázipari vállalatokról is, mint a BP , a Shell és az ExxonMobil, melyek valódi befektetéseket is fel tunak mutatni dollár százmilliós értékben, valós megújuló energia projektekben, amelyeket maguk is fejlesztenek, miközben a jövőben céldátummal rendelkező megcélzott szén-dioxid-semlegesség kérdésében nyilatkoznak.
A Forbes ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a REC-ek megértésében segíthet, ha tudjuk, hogy soha nem kereskedésre tervezték őket. Valójában kereskedési potenciáljuk az indulásuk után vált nyilvánvalóvá. Ha tökéletlennek tűnnek, az azért lehet, mert soha nem úgy tervezték őket, hogy megtegyék azt, amit most várnak tőlük. Úgy tűnik, hogy a REC-ek, bár van hatásuk, de mégsem működnek olyan jól, mint sokan szeretnék. Módosításra és fejlődésre van szükségük, és ez a megújuló energia üzletágban sok vita tárgyát képezi.
(Forrás: Forbes Kép: Unsplash)