Az USA tényleg pénzelt kockázatos koronavírus-kutatást Vuhanban a járvány előtt?

2021 / 12 / 16 / Felkai Ádám
Az USA tényleg pénzelt kockázatos koronavírus-kutatást Vuhanban a járvány előtt?
A Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) valóban finanszírozott egy nem kormányzati szervezetet, amely víruskutatást végzett a Vuhani Virológiai Intézetben – a kérdés csak az, hogy mi volt ezen kísérletek tényleges célja, és hogy mit kritizált ezekkel kapcsolatban már akkor is a szakértők többsége.

Amikor a tudományos definícióknak politikai következményei vannak, akkor élesben is látható, hogy sok probléma valójában nyelvi probléma. Egy ilyen vita zajlik legalábbis is május óta az USA-ban, amelyben érintett mind a nagy politika, mind a járványvédelem helyi felelőse, dr. Anthony Fauci is. Azonban a Vuhani Virológiai Intézet és az USA közötti kapcsolat szempontjából ez még csak a jéghegy csúcsa. Kezdjük az elején!

Republikánus politikusok azt állították, hogy elegendő bizonyítékuk van arra, hogy az említett vuhani intézet koronavírusokat módosított, hogy azok képesek legyenek az emberek közt is terjedni, és szerették volna elérni, hogy az ügyben kétpárti vizsgálatot végezzenek – írja a BBC. A republikánus szenátor, Rand Paul pedig mindezt még azzal is kiegészítette, hogy mindezt az USA anyagilag is támogatta az adófizetők pénzéből. A szenátor nem spórolt a jelzőkkel, azzal vádolta Dr. Anthony Faucit, hogy „szupervírusok” előállítására vonatkozó kutatásokat támogatott az USA-ban, majd az ehhez szükséges tudást átadta Kínának. Dr. Anthony Fauci mindezt viszont határozottan tagadta. Fauci jelenleg egyébként Joe Biden elnök tanácsadója és a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) alá tartozó National Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID) igazgatója, nem mellesleg az USA járványvédelmének az irányítója. A szóban forgó kísérletek pedig az úgynevezett gain of function kísérletek, és Fauci azt állította, hogy ilyen kísérleteket sosem támogattak a szóban forgó kínai intézetben.

Mi az a gain of function?

A gain of function kétségkívül izgalmasan hangzik, de valójában csak annyiról van szó, hogy egy organizmus valamiféle új tulajdonságra tesz szert – ez történhet (és történik rendszeresen) természetes úton, de mesterségesen is el lehet ilyesmit érni. Például így lehet genetikai úton ellenállóbb növényeket létrehozni, vagy egyéb kívánatos funkciókkal „felruházni” már létező organizmusokat. Természetesen nagyon más dolog „kifejleszteni” mesterségesen egy lédúsabb szőlőt vagy a maláriát kevésbé terjesztő szúnyogot, mint egy állati vírusra olyan tüskefehérjét pakolni, amivel az már az emberek közt is képes terjedni. Kérdés persze, hogy ki és miért művelne ilyesmit egyáltalán? Hogy mindezt megértsük, vissza kell ugranunk az időbe, egész pontosan 2013-ba.

A koronavírusok Szent Grálja

2013-ban egy amerikai virológus, Ralph Baric egy találkozón beszélgetést folytatott a kínai Shi Zhenglivel. Baric a koronavírusok szakértője, míg Shi, aki a Vuhani Virológiai Intézet kutatója, rengeteg új koronavírust azonosított be a kollégáival a kínai denevérbarlangokban. Sőt Shi és csapata az egyik mintában kimutattak egy új vírust, amit SHC014 kódnévvel láttak el – ez pedig az eredeti SARS egy nagyon közeli rokona volt. Egyetlen gond akadt csak vele – labroban nem sikerült kitenyészteni. Itt jött a képbe Baric, akinek akadt megoldása a problémára – genetikai úton nem csak képes volt a genetikai kód alapján megalkotni a vírust, de a technikájával akár keresztezni is lehetett ezeket a kórokozókat, különböző „kimérákat” létrehozva.

Baric arra volt kíváncsi, hogy mi történik, ha fogja az SHC014 tüskefehérjéjét, és rárakja az eredeti SARS genetikai másolatára. A tüskefehérje a vírus azon része, amellyel az a sejtekhez (akár emberi sejtekhez) tud kapcsolódni. Amennyiben ez a kiméra pedig képes megfertőzni az embereket, úgy egy lépéssel közelebb kerülünk azon univerzális védőoltás kifejlesztéséhez, amely a SARS-típusú vírusok teljes spektrumától megvéd. Egyébként épp azért SARS-szerű vírusokat érintett a kutatás, mert a szakértők már akkor is úgy gondolták, hogy ennek a vírusnak van nagy esélye egy újabb járványt berobbantania.

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe: a SARS-ra ugyan készült vakcina, de ez nem volt hatásos az összes hasonló vírussal szemben, ahogy mondjuk az influenzaoltás is ritkán működik, amikor egy-egy új törzs megjelenik. Arra lenne tehát szükség, hogy az immunrendszer ne csak kevésféle ilyen tüskefehérjét ismerjen meg, és azokra készüljön fel, hanem egy egész „koktélt” kapjon ezekből. Baric tehát elkérte a kínai kolléganőtől az SHC014 genetikai kódját, és szinte rögtön meg is kapta. A kiméra pedig végül rendkívül fertőzőképesnek mutatkozott az emberi légúti sejtekből összeállított mintában – ami tehát bizonyította, hogy a koronavírusokban ott lapul a veszély, hogy bármikor úgy alakuljanak át, hogy képesek legyenek megfertőzni minket.

2013-ban azonban más is történt – a már említett Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) bejelentette, hogy átmenetileg felfüggeszti az összes koronavírussal (és influenzavírussal) kapcsolatos „gain of function” kutatások finanszírozását. Ezeket ugyanis egyesével vizsgálták meg, és értékelték ki az ezt követő három évben azok veszélyes volta miatt. Ekkor Baric munkája is leállt.

Itt pedig tegyünk egy kis kitérőt, hogy jobban megértsük, miről volt szó akkor: lényegében egy versenyfutás zajlott a kutatók és a természet közt – a kérdés az volt, hogy a kutatók felfedezik-e még azelőtt a védekezési lehetőségeket egy új kórokozóval szemben, minthogy az a természetben ténylegesen megjelenne. Baric munkája végül, épp annak fontossága miatt, zöld utat kapott, de egy 2015-ben a SARS-szerű denevér-koronavírusokról írt munkájában maga is elismerte, hogy

mérlegelni kell az új járványra történő felkészülés fontosságát az új patogének kifejlesztésével kapcsolatos veszélyekkel szemben.

Baric épp ezért maga is hangsúlyozta, hogy extra biztonsági lépéseket kell tenni az ilyen kutatások esetén – és ilyeneket ő is megtett. Az NIH tehát úgy ítélte meg, hogy a kockázat kisebb, mint a várható nyereség, és mivel szerettek volna a járványra felkészülni, nem csak Baric kutatását finanszírozták tovább, hanem más hasonló kutatást is – ezek közül is ki kell emelni tehát a Vuhani Virológiai Intézetben folyó, a Baric-féle kutatáshoz nagyon hasonló, kimérák létrehozására irányuló kísérleteket. Csak sajnos akadt egy fontos különbség a két kutatás közt: Ralph Baric kutatása egy BSL-3+ biztonsági szintű laborban folyt. A vuhani labor biztonsági szintje ennél jóval alacsonyabb volt – BSL-2. Ez utóbbi a szakértők szerint – gúnyosan fogalmazva – körülbelül egy fogászati rendelő szintjén mozog.

Vuhan

Egy dolgot nem árt tisztázni, arra továbbra sincs bizonyíték, hogy a mostani járványt okozó SARS-CoV-2 egy laborból származna, esetleg hasonló „kiméra” lenne, arra pedig pláne nincs, hogy ez a labor a Vuhani Virológiai Intézetben működött volna. Sőt, az említett kínai virológus, Shi Zhengli elmondása alapján sem a kollégái, sem pedig ő nem találkozott a laborjában ezzel a vírussal a járvány kirobbanása előtt. Mindettől függetlenül, ma már rengeteg szakértő úgy véli, hogy az alacsonyabb biztonsági fokozatú vuhani labor támogatása igenis hiba volt. Ezt még Baric is így gondolja. Miként pedig a Stanford Egyetem biomérnöke, Michael Lin fogalmazott:

Még ha nem is áll fenn kapcsolat a Covid19-cel, engedni, hogy hasonlóan veszélyes denevér-koronavírusokkal BSL-2 biztonsági szintű laborokban kísérletezzenek, az egy valóságos botrány.

Gain of function vagy nem gain of function?

Itt pedig ismét meg kell torpannunk: mint látható tehát, a kutatók számára kicsit máshol (de a két kérdés közt nincs azért éles határvonal) helyezkedik el a hangsúly, mint a politikában. A szakértők eleve kritizálják a vuhani labor biztonsági szintjét az ott folyó kutatások természetéhez képest. A most is zajló politikai vita, amely a biztonságtól azért nem teljesen elválasztható, pedig akörül forog, hogy ezek gain of function kutatások voltak-e. Mindennek pedig az az oka, mert ez utóbbi kapcsán található egy látszólagos ellentét dr. Fauci nyilatkozata és az NIH egy későbbi levele közt. A levél szerint ugyanis az NIH elsimeri, hogy valóban ilyen kutatásokra fordították Vuhanban a támogatásukat (erre mindjárt visszatérünk) – az értelmezési nehézséget viszont az okozza, hogy pontosan miként definiáljuk az ilyen kutatást.

A The Washnigton Post cikke megpróbált utat vágni ebben a rengetegben, és az Interceptre hivatkozva azt írják, hogy szeptemberben az utóbbi lap által megkérdezett 11 szakértő közül 7 egyetértett abban, hogy az NIH által finanszírozott kutatás megfelel a gain of function kutatás kritériumainak. Azonban a szervezet nem ilyen jellegű kutatásokra adott pénzt, és a létrehozott erősebb, valamint az emberek megfertőzésére is képes patogén „kifejlesztése” inkább véletlen volt, mint tényleges cél – innen nézve tehát nincs ellentmondás Fauci nyilatkozata és az NIH levele közt. Ráadásul a támogatásban részesült nem kormányzati szervezet, az EcoHealth, amely a munkát kiszervezte Vuhanba, leállította a kutatásokat, amint szembesült azzal, hogy az eredmény egy erősebb, embereket is megfertőzni képes vírus lett. Lawrence A. Tabak, az NIH főigazgató-helyettese úgy fogalmazott, hogy mindez (a fertőzőképesebb törzsek kefejlődése)

„amint időnként az a tudományban történik, a kutatás egy nem várt eredménye volt, nem pedig valami olyasmi, amit a tudósok el szerettek volna érni. Mindettől független a támogatásban érintett vírusok nagyon távol állnak genetikailag a Covid19 járványt okozó SARS-CoV-2 vírustól.”

2020 áprilisában egyébként az NIH felfüggesztette az EcoHealth Alliance támogatását a denevér-koronavírusokkal kapcsolatos kísérletekre. A politikai része az egésznek tehát a leginkább arról szól, hogy a republikánusok Faucin szeretnének fogást találni, aminek több oka lehet: részben talán, hogy Fauci többször kritizálta Trump járványellenes intézkedéseit (illetve azok hiányát), ráadásul a járványszakértő a Biden-adminisztrációban is szerephez jutott. Másrészt a támogatást épp Trump alatt függesztették fel, így a republikánusok jól jöhetnek ki ebből a botrányból, amennyiben lesz egyáltalán botrány.

Ugyanakkor akadnak ennél is érdekesebb szálak.

Az EcoHealth

Ha már meg lett említve: az EcoHealth 2014-ben nyert el 3,75 millió dollár támogatást az NIH-től, hogy víruskutatásokat végezzen – és ezen munka egy részét szervezték ki Vuhanba, akiknek a támogatási pénzből 600 ezer dollárt fizettek (ez tehát az az adófizetői pénz, amiről a republikánus politikusok beszéltek). A kínai kutatások célja azonban nem egy halálosabb vírus létrehozása volt, épp ezért nem is a SARS vírust használták, hanem annak a közeli „unokatestvéreit”, melyek esetén nem volt ismert, hogy mekkora potenciális fenyegetést jelentenek az emberekre egy járvány formájában. Egész pontosan a kutatás célja épp az volt, hogy ezen lehetséges fenyegetés mértékét megállapítsák. Magyarán arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora eséllyel fejlődhet ki ezekből a vírusokból valami olyasmi, ami berobbant egy járványt.

Peter Daszak, az EcoHealth elnöke két nagyobb tanulmányt is írt Shi Zhenglivel közösen, melyben Baric módszerével kifejlesztett kimérák alapján próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy a denevér-koronavírusok miatt bármikor kitörhet egy újabb járvány. Ez utóbbiak közül különösen érdekes a 2017-es tanulmány – ebből ugyanis az derül ki, hogy jócskán rálicitáltak Baricre, mivel 8 frissen talált koronavírusból készítettek kimérákat. Ezekből kettő pedig képes volt emberi sejtekben is szaporodni, tehát két teljesen új patogént állítottak elő.

Még egyszer: a cél továbbra is annak kutatása volt, hogy mennyire veszélyesek a természetben található koronavírusok, és a tanulmányból épp az derült ki, hogy nagyon. Kiderült azonban egy másik dolog is: ezeket a kutatásokat is BSL-2-es szintű laborokban végezték. Egy szakértő szerint ennek pedig két oka lehetett: egyrészt a jó öreg költésmegtakarítás, másrészt azonban mivel egy ilyen laborban kevesebb idő telik mindenféle biztonsági bíbelődéssel, így az itt végzett munka gyorsabb és hatékonyabb, mint egy BSL-3 szint feletti laborban.

A laborbiztonsággal kapcsolatban mind Daszak, mind Shi kapott kérdéseket, de a válaszaik nagyjából egybetartanak: mivel nincs globális szabályozás, így ők törvényesen jártak el, mert a vonatkozó kínai törvényeket (amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen kísérleteket BSL-2-es laborban végezzenek) nem szegték meg. Daszak egész pontosan úgy fogalmazott, hogy a szervezetének az adott ország törvényeit kell ezzel kapcsolatban követnie, illetve az NIH megállapítása alapján ez nem gain of function kutatás volt (ez utóbbi kérdés egyelőre tehát nem tisztázott).

Ralph Baric álláspontja azonban az a biztonsággal kapcsolatban, hogy nem is tiltja senki a magasabb biztonsági laborokat ezen kutatások esetén (magyarán a kínai szabály is minimumkövetelményt fogalmaz meg), és ezen vírusokkal kapcsolatban ezeket mindenképp alkalmazni kellene.

Ralph Baric, Peter Daszak és a WHO

Baric tehát régóta kifogásolja ezen laborok használatát ezekre a kutatásokra, és hogy mi a véleménye a jelenlegi járványról, arra még visszatérünk. Egyelőre koncentráljunk Peter Daszakra, aki a WHO csapatával járt idén Kínában, és kutatott a vírus eredete után. A WHO azóta maga is elismerte, hogy a kutatás nem volt túl eredményes, de a mi szempontunkból most annyi érdekes, hogy Daszak az a tudós, akit egy, a WHO-nak több szakértő által írt, újabb és független vizsgálatot követelő nyílt levél is megszólított, mint a csapat azon tagját, aki már eleve azzal a meggyőződéssel indult Kínába, hogy a vírus természetes közegből származik. Minderről mi is írtunk korábban, és Daszak akkor úgy nyilatkozott a levél kapcsán, hogy a labor-teória szerinte politikailag motivált.

Egy csapat tudós szerint van rá esély, hogy a koronavírus laborból szabadult el – a WHO-tól független vizsgálatot akarnak Azt ők sem hiszik, hogy a vírust fegyvernek szánták volna, ugyanakkor nem tartják kizárhatónak a WHO eddigi vizsgálata alapján sem, hogy a SARS-CoV-2 egy laborbaleset miatt került be eredetileg az emberi populációba.

Baric azonban nem igazán nyilatkozott a vírus eredetéről a járvány kitörése óta, ugyanakkor többször is óvatosan megemlítette a Vuhani Virológiai Intézet biztonságával kapcsolatos aggályait. 2020-ban például még, ha visszaemlékszünk, nagyon nem volt ildomos tudományos körökben akár csak fel is vetni azt, hogy a vírus akár laborból is elszabadulhatott. Baric azonban így írt tavaly májusban:

„A véletlen laboratóriumi balesettel kapcsolatos találgatások valószínűleg továbbra is megmaradnak, tekintettel a Vuhani Virológiai Intézet laboratóriumaiban tárolt nagy mennyiségű denevér vírusmintára, a létesítmény közelségére a korai járvány kitöréséhez, valamint a létesítmény működési eljárásaira.”

Baric ebben az írásban megjelölte Daszak és Shi publikációját is (melyben ez utóbbi két tudós tehát elismerte, hogy a különösen veszélyes kutatásaikat egy relatíve alacsony biztonságú laborban végezték) – csak hogy mindenki értse a célzást.

(Fotó: Pixabay/PabitraKaity)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.