Most pedig tegyük fel, hogy Larry egy medve, aki szintén nem tudja, hogy élőhelyére kamerát szereltek, mi pedig otthonunk kényelméből nézhetjük, hogy éppen mivel tölti az idejét. Ebben az esetben felmerülő gondolataink mégis különbözhetnek az előző példától. De miért is?

Amit nem tudnak, az nem fáj?

Amíg a mi világunkban a magánélet sérthetetlensége a digitális világ egyik alapvető kérdése, és mondhatni verseny folyik a magánszféra védelmét és feltárását célzó technológiák között, az állatok esetében teljesen helyénvalónak tűnik a dolgok másképp történő kezelése. Elvégre mi bajt okozhatunk pusztán leskelődéssel? Nagyon is sokat, legalábbis az állatparkok lakóinak mindenképp: kutatások szerint némelyik faj képviselői ugyanis kimondottan rosszul viselik az ember közelségét, mindez pedig társaikkal szembeni abnormális viselkedésükben nyilvánul meg. A fogságban tartott gyapjasfejű tamarinok például sokkal visszahúzódóbbak lesznek, kevesebbet játszanak, és jobban kerülik a fizikai kontaktust más tamarinokkal, mint szabadon élő példányaik. A csimpánzok agresszívabbak, míg az oroszlánfejű makákók saját magukat harapdálhatják, ha túl sokáig ki vannak téve a kíváncsi szempároknak. A orángutánok pedig hajlamosak eltakarni fejüket a kezük ügyébe kerülő tárgyakkal, például papírzacskókkal.

Más kutatások szerint azonban az emberi jelenlét nem minden esetben befolyásolja az állatok viselkedését, vagy legalábbis nem feltétlenül negatívan. A pingvinek például több időt tölthetnek víz alatt, ha egyszerre túl sok a látogató, de biztos, hogy ez számukra rossz dolog? Míg egy másik tanulmányban a kutatók orángutánokról írtak, akiket teljesen hidegen hagytak a bámészkodók. David Attenborough, díjnyertes természettudós és dokumentumfilmes mindennek ellenére az állatok privát szférája mellett érvel, méghozzá a gorillák példáján keresztül: szerinte az emberszabásúaknak jobb lenne, ha csupán kisebb lyukakon keresztül figyelnék őket, mert ahogy korábbi cikkében kifejtette, azok "védik magánéletüket."

Az állatok GPS-es nyomkövetése ugyancsak tartogat veszélyeket, ha az orrvadászok meghekkelik az állatvédők szervereit, és megszerzik a szükséges helyadatokat. Erre volt már precedens 2013-ban, amikor egy indiai tigrisrezervátum területén illegálisan megpróbáltak levadászni egy bengáli tigrist.

Nem is olyan egyszerű meghatározni, mit értünk magánélet alatt

Ruth Gavison elmélete szerint a privát szféra egyenlő az egyénhez való korlátozott hozzáféréssel, de ez csak akkor teljesülhet, ha fizikailag sem érintkezik senkivel. Az idők során ugyanakkor a magánélethez való jog lényege és megfogalmazása „mindig más és más aspektusban jelent meg, az éppen aktuális társadalmi igényeknek megfelelően…” Angie Pepper filozófus megállapítása viszont szinte tökéletesen lefedi a privát szféra jelentését.

"A magánélet lényegében annak lehetősége, hogy szabadon eldönthetjük, milyen információkat osztunk meg magunkról környezetünkkel."

Pepper nézete szerint ez az alapja kapcsolatainknak, elvégre másképp viselkedünk szüleinkkel, testvéreinkkel, partnerünkkel, főnökünkkel vagy legjobb barátunkkal.

"Az efféle, úgynevezett társadalmi interakciók kreatív kontrollja létfontosságú az emberi jólét szempontjából." - mondja Pepper. A fenti állatkertes példák alapján pedig úgy tűnik, a magánélet az állatok jólétéhez is elengedhetetlen.

Hozzátette: természetesen számtalan eset adódhat, amikor az állat megmentése és biztonságba helyezése megköveteli a kamerák használatát, így a megoldás nem a teljes megfigyelés betiltásában, sokkal inkább korlátozásában rejlik.

A végtisztesség joga

2015 augusztusában olyasmire volt példa a new jersey-i Raritan-folyónál, amire azelőtt sosem: egy idős, feltehetően beteg delfin felbukkant a folyópart közelében. Az állatok természetes élőhelye a sós víz, megtalálói szerint csak akkor sodródnak édes vizű tájakra, ha érzik, már nincs sok hátra a végig. Miután nem sikerült visszaterelniük az óceánba, úgy döntöttek inkább békén hagyják. Nem úgy egy újságíró,  aki nemcsak levideózni, de nyilvánosságra is akarta hozni a delfin utolsó perceit. A helyi Mezőgazdasági Minisztérium azonban elutasította kérését az állat végtisztességhez való jogára hivatkozva. Bár a példa kétségkívül pozitív, David Cassuto, állatjogi képviselő szerint nem valószínű, hogy a gyakorlatban huzamosabb ideig működne az állatok emberi jogokkal történő felruházása, mert a legfelsőbb törvényhozás minden bizonnyal megvétózná.

"Gyerekként kellene kezelnünk őket"

Az idézet David Favre-től, a Michigan Állami Egyetem állatjogi tudósától származik: szerinte annak ellenére hogy az állatok nem érthetik a magánélet fogalmát, az embereknek tudatában kellene lenniük, hogy ettől még szükségük van rá. Favre a detroit-i állatkertet említi, ahol a csimpánzoknak külön hely biztosított a zavartalan elvonulásra.

Természetesen senki sem látnok, hogy tudja, milyen irányban forrják ki magukat a jövő állatjogai, de ha abból indulunk ki, hogy valamikor a nők szavazati joga is elképzelhetetlennek tűnt, talán nincs minden veszve.

(Fotó: Pixabay, Needpix)