Van, aki 240 000 forintot szeretne kapni az Ebayen azért, hogy továbbadja a Clubhouse meghívóját, és bár biztosan nehéz beárazni azt a lehetőséget, hogy az első néhány millió felhasználó között lehet az ember egy új platformon, ennyit valószínűleg nem ér az élmény.
Az elmúlt hetekben sok helyen és sokat lehetett olvasni a 2020 márciusában indult Clubhouse-ról. Az app koncepciója valahogy úgy születhetett meg, hogy a két alapító sorra vette, hogy az emberek hogyan tudnak egymással gondolatokat megosztani online, és keresték, hogy mi hiányzik a listáról. Rövid szöveg? Chat vagy Twitter. Hosszú szöveg? Medium és Facebook. Fotók? Insta. Rövid videó? TikTok. Hosszú videó? YouTube. Hosszú élő videó? Twitch. Hosszú hang? Podcastek. Hosszú élő hang? Bingó! Mármint nem, nem létezik Bingó nevű hangalapú közösségi oldal, vagy legalábbis nem tudunk róla - Paul Davidson és Rohan Seth ezt a területet választották maguknak, illetve a mostanra százmilló, egyes becslések szerint egymilliárd dollárt érő Clubhouse-nak.
A felhasználók közé egyelőre úgy lehet bejutni, ha az ember ismer valakit, aki már bent van - a már regisztráltak két meghívót küldhetnek el ismerőseiknek. A rövid regisztráció után választunk pár témát, ami foglalkoztat minket, megkeressük a már bent lévő barátainkat, és
meg is érkeztünk egy olyan párhuzamos világba, ahol nem egy, hanem ezernyi Tilos rádió sugároz egyszerre, és tényleg bárki lehet műsorvezető.
A Clubhouse lényege ugyanis, hogy különböző tematikus szobákban beszélgetések zajlanak, beülhetünk, belehallgathatunk, aztán továbbmehetünk. Ha elég bátrak vagyunk, akkor jelentkezhetünk és megszólalhatunk - bár én eddig egyszer sem éreztem azt, hogy akár kedvem, akár bátorságom lenne hozzá. Amikor egy fiatal Dél-Amerikai befektető arról beszélt, hogy tizenkét évesen jött rá, hogy vállalkozó lesz, amikor a diákönkormányzati választásokhoz kitűzőket készített és árult a jelölteknek, illetve ugyanekkor kezdte megismerni saját szexualitását, akkor éreztem, hogy ez egy nagyon érdekes és fontos beszélgetés, de sem tovább figyelni, sem hozzászólni nem szeretnék.
Az app népszerűségének az egyik oka valószínűleg az, hogy a világjárvány alatt ritkán kerülünk olyan helyzetbe, hogy odacsapódunk egy legalább félig ismeretlen társasághoz, hallgatjuk őket egy kicsit, rájövünk, hogy semmi közünk sem hozzájuk, sem a gondolataikhoz, aztán óvatosan odébbállunk - az úgynevezett értelmiségi házibuliktól vagy konferenciazáró eseményektől egy időre megmentett minket egy amúgy rosszindulatú kórokozó. De a Clubhouse hirtelen jött hírnevéhez valószínűleg Elon Musk is kellett. A Tesla vezérigazgatója nemrég itt beszélgetett a RobinHood nevű tőzsdei szoftver alapítójával, Vlad Tenevvel, nemsokára pedig Kanye Westtel fog visszatérni.
És mivel Musk könnyen népszerűvé tesz bármit, amin ott a neve, illetve ebben az esetben a hangja, el is indult a lavina.
Néhány napja a The New York Times már tudni vélte, hogy a Facebook neki is állt lekoppintani a Clubhouse-t, de van olyan szakértő, aki szerint már huszonöt startup szállt versenybe az appal. Ennek sokan örülhetnek, hiszen a jobbra-balra repkedő monopólium vádak után végre itt egy beindulni látszó új platform, de egy csoport biztosan csalódott: Kínában sokáig radar alatt tudott maradni, vagyis elkerülte a nagy tűzfalat és a cenzúrázást a Clubhouse, ám egy hete végül betiltották a világ legnépesebb országában. Igaz, a Wired szerint keresik a kiskapukat a helyiek, hogy nyíltan beszélhessenek például Tajvanról vagy az ujgurokról. Ha a Clubhouse-on nem sikerül nekik, remélhetőleg találnak ehhez egy új szolgáltatást, amibe nem szeret bele Elon Musk.