Szinte az első pillanattól fogva, hogy ember lépett a Holdra, már szinte adta magát a feltételezés, hogy az emberiség következő célpontja ahol "színre lép", a Mars lesz. A bolygó klímája azonban komoly kihívás elé fogja állítani a jövő marsi telepeseit: egyrészt a Mars vékonyka légkörének nagyjából 96% szén-dioxidból, 2% argonból és 2% nitrogénből áll, a földi légkörben megszokott 21% oxigéntartalomnak pedig itt se híre, se hamva, továbbá a hiányzó magnetoszféra miatt a világűrből érkező kozmikus sugárzás is közvetlenül éri a Mars felszínét. A Földhöz képest a Mars nemcsak hűvösebb, de a felszínén a hőingadozás is nagyobb: a bolygón nem ritka a -140ºC fokos hideg, de felfelé a hőmérséklet maximum csak 30ºC-ig emelkedik. Ez azonban még nem tántorítja el a különböző szakembereket abban, hogy újabbnál újabb ötletekkel és koncepciókkal álljanak elő az emberiség marsi jelenlétének biztosítására, legyen szó akár alternatív építési technikákról, mint amilyeneket a NASA által már korábban felvetett marsi gombaházaknál, vagy a baktériumok segítségével létrehozott téglákból építendő Mars-bázis koncepciójánál láthattuk. Egyes szakemberek szerint akár egymillió embert is eltarthatna a bolygó.

Az UNI Martian Hub pályázatára készítette el három építész annak a marsi bázisnak a tervét, mely a bolygó felszínén található kráterekben épülhetne fel. A Burak Celik, Naz Kaplan és Zeynep Ege Odabasi építészek nevével fémjelzett koncepciónak a pályázat kiírása szerint szigorú kritériumoknak kellett megfelelnie: az állomásnak 40 fő ellátására kell alkalmasnak lennie, továbbá a teljes területe nem haladhatja meg a 4000 négyzetmétert. A bázis működése során hulladék nem keletkezhet, a pályázók marsi állomásának egy körkörös gazdasági rendszert kell alkotnia. A három építésznek ez végül sikerült is, a Genesis v.2 névre keresztelt koncepciójuk közönségdíjas lett a pályázaton.

A Genesis v.2 különlegessége, hogy alkalmazkodik a tájhoz: a kutatóállomást a Marson bőségesen megtalálható kráterekbe lehetne beépíteni. A bázis szerkezetének alapját a kráter közepébe fúrt tartóoszlop adná, erre lennének körkörösen rögzítve a különböző modulok, melyeket egy középső, állítható tartógyűrű, valamint egy, a kráter szélének támaszkodó, feljebb elhelyezett másik tartógyűrű rögzítene a helyükön.

A változtatható sugarú tartóváz előnye, hogy sokféle, különböző méretű és alakú kráterbe is felépíthető lenne az állomás, sőt, adott esetben akár át is helyezhetnék azt egy másik kráterbe. A különleges építkezési mód továbbá nem nyúl bele drasztikusan a marsi tájba, mivel már meglévő kráterekbe telepítenék, melyekhez ráadásul csak néhány ponton illeszkedne. A kráterek vastag fala és az üreg mélysége további védelmet nyújtana a kozmikus sugárzással szemben.

Az állomás külső felületét a helyszínen kiterelt marsi jégből készült burkolat borítaná, hogy elnyelje a beérkező kozmikus sugárzás nagy részét. A bányászott marsi jégből fedeznék kolónia vízellátását is. Az energiaellátásról a tetőn elhelyezett napelemek, valamint az állomáson kultivált algából készült bioüzemanyag gondoskodna.

A kolónia alsóbb szintjeit egy másik, szintén marsi jégből készült réteg fedné, ez alatt egy nagyobb, fánkszerű átrium kapna helyet. Az élelmezésről hirdoponikus rendszerű vertikális farmok gondoskodnának. Mivel a központi vázra felfűzött modulok mozgathatóak lennének, így a terményeknek otthont adó kabinokat mindig a lehető legjobb fényviszonyoknak megfelelően lehetne áthelyezni a tartógyűrűn.

(Fotó: Burak Celik, Naz Kaplan, Zeynep Ege Odabasi)

Ezek a legégetőbb problémák, melyeket meg kell oldani ahhoz, hogy a Marsra menjünk Az emberiség egyre inkább a Mars irányába kacsingat, de mielőtt odajutnánk, rengeteg problémát meg kell oldani. Ezekből gyűjtöttük össze a legégetőbbeket.