Mindenekelőtt tisztázzuk az egyes fogalmak jelentését: van az internetnek egy mindenki számára szabadon használható és elérhető része, amit surface netnek - felszíni netnek - nevezünk, míg a keresőoldalak számára rejtett oldalakat deep, azaz mély webnek. Utóbbi nem feltétlenül illegális, csak éppen itt található minden olyan adat, oldal és szolgáltatás, ami nincs indexelve, ezért a normál keresők, mint a Google nem érik el. A dark web pedig nem más, mint néhány ezer, bárki által szabadon látogatható - titkos IP-című - weboldal, melyekről rendkívül nehéz kideríteni üzemeltetőjük kilétét, vagy hogy egyáltalán hol találhatók fizikailag a számítógépek. Egy korábbi kutatás szerint a rejtett web ráadásul akár ötszázszorosa lehet a láthatónak, ami még inkább megnehezíti a hatóságok munkáját a bűnözői csoportok felkutatásában.
Noha időről időre napvilágot látnak felkavaró hírek kiskorúak ellen irányuló szexuális zaklatásokról, a pedofilfórumok elszeparált közösségéről azonban nem sokat tudunk. Emily Chiang, az Aston Egyetem kriminalisztikai nyelvészeti intézetének munkatársa nemrégiben folytatott doktori kutatásai részeként bepillantást nyújtott a szexuális bűnelkövetők deep web közösségeibe, méghozzá internetes nyelvezetük elemzésével. Chiang szerint, ha a rendőrség eredményesen szeretne fellépni ellenük, akkor alaposabban fel kell térképezni a szervezetek működését; és mivel az online tevékenységek szinte kizárólag írásban történnek, erre megfelelő módszer a visszatérő elemek megfigyelése. Ahogy a kutató fogalmaz, az illegális csoportok szigorú szabályok mentén működnek - például egyetlen személyes adat sem szivároghat ki anonimitásuk megóvása érdekében.
Plusz egy adott közösség mindig eltérő tapasztalattal és technikai tudással rendelkező tagokból áll; érdekes alcsoportjuk az 'újszülöttek', akiknek legtöbbször egyáltalán nincs rálátásuk a sötét webre, ezért tapasztaltabb mentorokat keresnek maguk mellé.
Az újak beépülési folyamata azonban egyrészt segíthet lekövetni a bűnözővé válás útját is, másrészt megkönnyítheti az online profilalkotást. Mivel a pedofil szervezetek tagjai rendkívül bizalmatlanok és tudatában vannak a hatóság jelenlétének, Chiang szerint avatatlannak kiadni magunkat a bekerülés legegyszerűbb módja. De hogyan jelezzünk belépési szándékot? A kérdés megválaszolására Chiang hat gyermekbántalmazási fórum hetvenegy kommunikációs helyzetét vizsgálta, melynek során az alábbi visszatérő beszédfordulatokat tapasztalta:
A szakember hozzátette: az ismétlődések ellenére nem vehetünk minden kezdőt egy kalap alá, hiszen mindenkit más okok vezérelnek belépéskor, ahogy integrálódási folyamatuk során is különböző taktikákat alkalmazhatnak. Az általános stratégia egyfajta hibrid szerep, ami egyrészt kevés tapasztalatra, másrészt a közösségi normák és az elvárt magatartás tudomásul vételére utal. Ezt fejezi ki az "újszülött" címke is, ami a kezdetektől tagokként kezeli a friss belépőket, csak éppen alacsonyabb státuszban. Ami viszont bizonyos, nagyobb sikerrel járhatnak a hatóságok a szexuális ragadozók kézre kerítésénél, ha bizonyos jeleket képesek kiszűrni az internetes zajban.
A világhálóval kapcsolatban gyakran emlegetik az úgynevezett „sötét webet”, mint a gyerekpornó és a hasonló illegális tartalmak melegágyát, a pedofília ennek ellenére él és virul a surface neten is; aki nem fél elborzadni, rövid keresés után akár a Facebookon is találhat kétes oldalakat, csoportokat. Az aggódó szülők annyit tehetnek, hogy nyíltan - és gyakran - kommunikálnak gyerekeikkel és megbeszélik mit kell tenniük, ha egy ismeretlen megkörnyékezi őket a világhálón.
(Fotó: Getty Images Hungary, Pixabay)