Az internet számos veszélyt rejt a gyerekek számára, különösen, ha szülei erre nem figyelnek
2020 / 02 / 22 / Perei Dóra
Az internet számos veszélyt rejt a gyerekek számára, különösen, ha szülei erre nem figyelnek
A gyerekek védelme kiemelten fontos a világhálón is, ám ez óriási felelősségként nehezedik a szülőkre, egyúttal rengeteg kérdést felvet. A Biztonságos Internet Nap alkalmából szervezett szülői meetupon pszichológus és IT-s szakember segített eloszlatni a kételyeket, valamint praktikus tanácsokat is adtak.

"Az internetbiztonság nem egy technológiai, hanem elsősorban pszichológiai és neveléstani kérdés." - Kittka András, a Funside School alapítója (aki egyébként internetbiztonsági tanfolyamot tart szülőknek) rögtön az első kijelentésével számos gondolat csíráját elültette a fejekben. Elvégre az ember azt gondolná, hogy egy-két technológiai fondorlat elsajátításával gyerekéhez hasonló magabiztossággal lavírozhat az online térben. A pszichológia és a neveléstan azonban teljesen más lapra tartozik. Jó hír, hogy ettől függetlenül nem kell szuperanyunak vagy apunak lennünk. András több mint tizenhárom éve foglalkozik gyerekekkel, beleértve a nyári ottalvós táborokat, ahol gyakran egyszerre kétszázötvenen táboroznak héttől egészen tizenhét éves korig. Mégsem mondaná, hogy már mindent látott, elvégre minden gyermek más és más. Ezt a fajta rugalmasságot pedig szerinte az internetbiztonsághoz való hozzáállás is megkívánja. Pár éve azonban felismerték, hogy internetbiztonságot oktatni gyerekeknek szüleik bevonása nélkül hasztalan, elvégre bármit is visz haza magával a suliból, az otthoni minta igazán mérvadó. Éppen ezért mindenen közösen kell dolgozni. Ami nem könnyű, hiszen a felnőtteknek ott a munka, nem beszélve a nevelés egyéb problémáiról. András ennek szellemében igyekezett könnyen használható tudást adni, hogy enyhítsen kicsit a szülőkre nehezedő nyomáson. A rendezvény résztvevője volt Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ csaladáterapeutája is, aki naponta találkozik kétségbeesett szülőkkel, ahol a gyermeknél már komoly függőségről beszélhetünk, a felnőttek pedig tehetetlennek érzik magukat.

"Az a tapasztalatunk, hogy temérdek bűntudat van a szülőkben. A munkánk fontos része, hogy ezt elűzzük, helyette együtt megtanuljuk, hogyan lehet a kütyüket jól, okosan, és legfőképp arra használni, amire való." - mondja a szakember.

Amikor Andrásék szülőket oktatnak intertnetbiztonság témában, szerinte egy rövid beszélgetés és személyes tapasztalatmegosztás után általában kétféle attitűd rajzolódik ki: a mindent korlátozó, aki a távoli jövőben kijelöl egy életkort, hogy ha lehet, a gyermek addig ne lásson semmit, amihez áram kell, és akkor nem lesz semmi probléma. A másik a minden mindegy véglet, akár azért, mert nem számol az esetleges problémákkal, akár azért, mert esetleg már úgy érzi, ez a hajó elment, hiszen a gyerek már most sokkal jobban érti a technológiai dolgokat, így hiába fut utána. András szerint a megoldás valahol félúton van, hiszen ha teljesen korlátozzuk, azzal csupán illúzióba ringatjuk magunkat; a gyerek előbb-utóbb úgyis megtalálja a módját, hogy internet közelébe jusson. Ezzel együtt pedig a szülők a maradék kontrollt is teljes mértékben elvesztik, nem beszélve a kölcsönös bizalomról. Míg a családpszichológus szerint, ha egy gyereket minden játéktól eltiltanak, egyszerűen nem lesz beszédtémája társaival, ami magában hordozza az elszigetelődés veszélyét. Ezért a lényeg az egyensúly megtartásában rejlik: a mentoráló szülői magatartás lényege a mindig helyeslés vagy tiltás helyett a csaták megvívása, bármilyen nehéznek tűnik. Ez a magatartás az internet viszonyában annyit tesz, hogy a legfontosabb építőkő a kapcsolat. Hogy kialakítsunk egy olyan viszonyt gyermekünkkel, ahol egyrészt bízik bennünk, mert kompetensnek tart, plusz ezáltal kialakíthatunk egy olyan környezetet, amiben tudja, hogy nyugodtan fordulhat hozzánk. Ezt többféleképpen elérhetjük.

"A mentorálás tulajdonképpen kísérés, ahol nagyon fontos, hogy az irányokat nekünk kell kijelölni ahelyett, hogy mennénk a gyermek után, miközben megpróbáljuk eltakarítani a romokat." - mondja Tóth Zsuzsa.

Az internetbiztonság nem egyenlő a kémkedéssel

A kémkedés legnagyobb problémája, hogy csak korlátozottan és csak az óvodás kor végéig működik. Amikor például először adunk mobiltelefont a gyerek kezébe, nyilván fontos, hogy lássuk az eseményeket, illetve felállítsunk szabályokat, amiket aztán közösen betartunk. Nagyjából általános iskolás koruk körül azonban a monitorozás lassacskán kicsúszik a kezünkből, mert ha ő ki szeretné ezt kerülni, akkor ki is fogja. Ezért addig üsd a vasat, amíg meleg alapon idejében ki kell alakítani a bizalmi, mentoráló kapcsolatot, hiszen ezáltal azt is elérhetjük, hogy a gyermek akkor is hozzánk jöjjön vissza, ha egyébként kerülőutat is választhatna.

"Ez nemcsak az internetezésre vonatkozik, hanem valahol a kezdetektől kell egy olyan kapcsolatot kialakítani, amelyben evidens lesz, hogy nem hatalomszeretetből, hanem védelemből vezetjük a gyermeket. Amennyiben ez a vezérlő gondolat, a gyerek is így fog hozzáállni, és nemcsak az internettel kapcsolatban fordul hozzánk." - mondja a családterapeuta.

Beszéljük meg, mi mindent csinálhat a gyermek az eszközön, alapszinten ismerjük meg a játékot, nézzük meg, miről szól az adott tartalom. "Ne kémkedjünk a gyermek tudta nélkül, hanem már az első pillanatban együtt üljünk le, és beszéljük át a a mindannyiunkat érintő dolgokat, utána pedig közösen tartsuk is be azokat." - teszi hozzá András, aki egyúttal hangsúlyozza: bár a végső döntés a miénk, legyünk nyitottak, és ha nem látjuk ártalmasnak, csak "butaságnak" az adott tartalmat, attól még megengedhetjük. Így a gyerek érzi, hogy neki is van némi választási lehetősége a szülői kereteken belül. A fokozott kontroll akkor hagyható el, amikor már tudjuk, bízhatunk a gyerekben, mert megtanulta tőlünk azokat a készségeket, amik a biztonságos internetezéshez kellenek, pont úgy, ahogy az önálló közlekedés esetén is tudatában vagyunk, betartja-e a közlekedési szabályokat, tud-e vigyázni magára. Ellenben ha veszélyben van, semmiképp se hagyjuk el a kontrollt.

És akkor jöjjön a dolog technológiai része

A Google sok adatot tud rólunk, de korlátozhatjuk: nő/férfi, xy éves korcsoport. Ez csak pár adat, amit magunkról találhatunk a Google "Hirdetések személyre szabása" funkcióban. Felnőttként ugyanakkor könnyebben elfogadjuk ezt a pszichológiai profilt, mint belegondolni, hogy ez akár egy gyanútlan kisgyerekről is készülhetne. A keresőóriás úgynevezett hirdetői profilját szerencsére az alábbi linken bárki elérheti, és egy mozdulattal kikapcsolhatja. Ingyen ebéd nem létezik, magyarán hiába ingyenes egy applikáció, ha nem pénzt kér tőlünk, akkor ahogy András fogalmazott: valamilyen módon belőlünk akar pénzt csinálni. Utóbbit egyre több cég követi, és a teljes alkalmazása helyett csak bizonyos funkciókért kér pénzt. A kicsik számára fejlesztett applikációkban ez a funkció egyébként szintén kikapcsolható, így nem kell attól tartani, hogy amíg nem figyelünk, a gyerek mondjuk egy virtuális tehenet vásárol a virtuális farmjára. Mivel a világ folyamatosan változik, és mindig lesz egy 'következő TikTok', ami aggodalomra adhat okot, András olyan gyakorlati tudással látja el a szülőket, amit alkalmazástól függetlenül, mindig bevethetnek. A megbízható szülői oldalak például kifejezetten azért születtek, hogy azonnali, lényeges információt adjanak egy adott app-ról, méghozzá szakemberek, gyerekek és szülők bevonásával. Ha már megkapta első telefonját, és szeretne új alkalmazásokat letölteni, akkor az a legcélravezetőbb, ha együtt leülünk, közösen elolvassuk az értékeléseket, majd ennek tükrében közös nevezőre jutunk.

"Mutassa meg az applikációt, és mondja el saját szavaival, miért szeretné letölteni." - mondja András.

Hozzátette: amennyiben első telefonról van szó, érdemes jelszót állítani a Google Play-hez vagy az App Store-hoz, de a jelszót persze tartsuk meg magunknak, így eleve mi leszünk a rendszergazda, és egyrészt könnyebben betartathatjuk vele a szabályokat, másrészt elindul köztünk egy diskurzus, melynek során az alkalmazás minden előnyét és hátrányát megvitatjuk. Vagy egy másik módszer, hogy ha a gyerek előáll egy hasonló kérdéssel, akkor nem kell azonnali választ adunk, nyugodtan kérhetünk időt, hogy saját szemünkkel is lássuk az applikációt. A Facebook-ról és a Messenger-ről sok rosszat elmondhatunk, utóbbinak ugyanakkor - vészhelyzet esetére - van egy nagyon hasznos funkciója: egy kattintással megoszthatjuk saját fizikai helyzetünket a térképen, mindehhez pedig csak rá kell kattintani arra a kis nyíl ikonra a beszélgetésen belül. Innentől kezdve hatvan percig látható a fizikai helyzetünk. Végül, de nem utolsó sorban, iPhone és Android tulajdonosoknak egyaránt léteznek szülői felügyelet és korlátozás funkciók. Előbbihez itt találhatunk magyar nyelvű, videóval tarkított leírást, míg a másikhoz itt és itt. Illetve fontos megemlíteni a Google Family Link applikációját, ami egyrészt támogatja a biztonságos internethasználatot, másrészt úgynevezett crossplatform lévén akkor is használhatjuk, ha Androidos és iOS-es telefon is van a családban. Ehhez csupán le kell tölteni az applikációt az iPhon-ra, és egyből látható a gyermek Androidos eszköze, beállíthatóak a korlátozások, látható, hogy milyen alkalmazásokat használt, és a többi.

(Fotó: Getty Images Hungary)


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.