Ha a technológia valóban működik, akkor nem csupán klipekhez és videojátékokhoz lesz használható, hanem akár az állatorvosi látogatásokat is megúszhatjuk, hiszen

elég, ha elkészítünk egy friss felvételt az állatról, átküldve az orvoshoz már láthatja is, hogy miként halad a gyógyulás.

Persze az állatorvosi vizsgálatok egy részéről van szó, azok esetében is nagy kérdés, hogy járható lesz-e ez az út.

Hiszen ahogy az lenni szokott, a végső termék még odébb van, ráadásul a személyes kontaktust nem pótolhatja semmi. Ennek ellenére a szórakoztató elektronika profitálhat az eszközből, hiszen gondoljunk csak bele, milyen klassz lehet, ha a kutyánk is velünk tarthat egy virtuális sétára, amit a nyolcadik kerületi lakásunkban kezdünk, a Himaláján fejezünk be.

Az eddig használatos motion capture technológia alapelve az, hogy a testhez simuló ruhára apró gömböket - markerek - helyeznek el, a több szögből felvett mozgást az azonosító pontok segítségével értelmezi a szoftver, végül egy virtuális karakterre “ráhúzza” ugyanazt a mozgásmintázatot, amit az élőszereplő produkált a rendező útmutatásai alapján. Így jött létre többek között Gollam alakja, Andy Serkis zseniális alakításának köszönhetően.

Az új eljárás azonban nem igényel tucatnyi kamerát, csupán egyetlen egyet, ez azért nagy előny, mert az eddigi megoldás, ami egy több száz millió dolláros költségvetésű filmben nem okoz problémát, már jóval nagyobb anyagi kihívás például egy rehabilitációs, vagy sportközpontban.

Sőt, az első felvétel után a speciális ruhára sincs szükség, hiszen a meglévő információkból dolgozva képes újabb modelleket előállítani a szoftver. Ráadásul kellően sok tapasztalat, vagyis korábbi felvétel segítségével még úgy is képes modellt képezni egy újabb állatról, hogy az nem viseli a speciális ruhát, és csupán egyetlen kamerát használnak a felvételhez.

Ez a kamera az úgynevezett RGBD típus, az “RGB” a három alapszínre utal (Red, Green, Blue), a “D” pedig a distance, vagyis távolság szóra, hiszen ez az eszköz képes meghatározni a felvétel tárgya és saját maga közötti távolságot is, ez fontos a modellezéshez.

Az angliai University of Bath munkatársai dolgoznak az új technológián, ők sem állítják egyelőre, hogy kifogástalanul működik már, azt azonban igen, hogy találtak egy fejlesztési irányt, ami drasztikusan csökkentheti a módszer árát, ezáltal széles körben is elérhetővé téve. Az egyik első, praktikus felhasználás az lehet, hogy a rendszerrel idejekorán felfedezzék, ha egy kutya - vagy akár egy ló - elkezd sántítani, talán akkor, amikor még könnyebben kezelhető a probléma.

Az mindenesetre biztos, hogy a mostani motion capture megoldásokat kínáló cégek csak egyedi ajánlatot adnak, ki sem teszik áraikat a bemutatkozó oldalukra, ha ez a fejlesztés sikerrel jár, akkor akár a közeli bevásárlóközpontban is vehetünk egy eszközt, amivel élethű digitális modellt készíthetünk háziállatainkról. Hiszen minden kutya- és macskatartó tudja, hogy nem elég, ha a fizikai valóságban hajnali hatkor felébreszt a négylábú társunk, fontos, hogy a virtuális világban is szórakoztathasson.