Egy expedíció mélyebbre jutott az óceánba, mint a legtöbben: a Csendes-óceánban egy robotjárművel sikerült ugyanis elérniük az úgynevezett abysszopelágikus zónát. Az abysszopelágikus zóna az a nyílttengeri mélységi zóna, ami a hatalmas óceánok rejtélyes mélyét jelenti 4000 és 6000 méter közötti mélységekig. Itt a víz hőmérséklete megközelíti a fagypontot, és teljes a sötétség, mivel a napfényből idáig már nem jut le semmi, a vízoszlop nyomása pedig meghaladja a 400 atmoszférát. Ebben a mélységben található az óceán talajának mintegy háromnegyede, és ez egy olyan terület, ahol csak nagyon kevés tengeri élőlény képes életben maradni.

Ebben a mélységben tehát, körülbelül 6200 méter mélyen a felszín alatt különös felfedezést tettek:  ismeretlen lénytől származó olajfekete petéket találtak, amelyek a mélyben egy sziklához tapadtak.

A felfedezést a Tokiói Egyetem és a Hokkaido Egyetem kutatói vezették. Mivel nem tudták eldönteni, hogy honnan származhatnak ezek a tojások, ezért a csapat mintákat gyűjtött az alaposabb vizsgálat és DNS-elemzés céljából. Mint pedig mostanra kiderült, valóban példátlan dologra bukkantak: a petékben ugyanis a tudomány előtt eddig ismeretlen, teljesen új laposféreg faj volt – ami felfedezés megkérdőjelezi mindazt, amit az óceán mélyén található élet eloszlásáról és diverzitásáról eddig tudni véltünk.

Laposférgeket ugyanis, amelyek jellemzően a sekélyebb vizek lakói, soha nem dokumentáltak ilyen extrém mélységben.

Az pedig, hogy 6200-es mélységben találtak rá ezekre az állatokra több kérdést is felvet a bolygó leginkább feltérképezetlen területein megtalálható élet alkalmazkodóképességével és a fejlődésével kapcsolatban is. Már csak azért is, mert bár ezek a mélytengeri laposférgek olyan környezetben élnek, ahol tehát extrém a nyomás, alacsony a hőmérséklet, és nincs fény, fizikai felépítésükben mégsem figyelhetők meg jelentős alkalmazkodások vagy különleges jellemzők, amelyek kifejezetten erre a szélsőséges környezetre utalnának. Magyarán, bár az élőhelyük rendkívül eltér a sekélyebb vizekben élő rokonaikétól, a testi felépítésük nem mutat olyan nyilvánvaló változásokat, amelyek közvetlenül az ilyen mélységekhez való alkalmazkodásra utalnának.

Ez a felfedezés is csak egy újabb példa az oceanográfusok körében gyakori mondásra: az emberiség többet tud a Mars felszínéről, mint saját óceánfenekünkről. Annak ellenére, hogy a Föld felszínének több mint 70%-át borítják, az óceánok továbbra is rejtélyes területek, nagyrészt a megközelíthetetlenségük és a mélységükben uralkodó, extrém körülmények miatt (ennek ellenére aktívan folyik a domborzati viszonyok feltérképézése az óceán fenekén a Seabed 2030 projekt keretében). Épp ezért minden egyes expedíció, amely ezekre az ismeretlen vidékekre indul, rávilágít az élet hihetetlen sokszínűségére és adaptációs képességére.

(Kép: Dr. Keiichi Kakui)