Kaptunk egy meghívót: ha van kedvünk megnézni mindenféle önvezető autók és drónok fejlesztéseinek bemutatóját, ugyan ugorjunk már el Zalaegerszegre, nem fogjuk megbánni. Hogyne ugrottunk volna! Az önvezető autós részt aztán kicsit megbántuk, de a drónos dolgok valóban nagyon érdekesek voltak.

Az autonóm járművek fejlesztését segítő zalaegerszegi tesztpálya három éve épül, nagy része már működik is. Az állami beruházásban épülő Zalazone számtalan egyetemi és vállalati kutatási-fejlesztési projekt számára biztosít ideális tesztkörnyezetet, kapacitásának több mint kilencven százalékát már lekötötték az oktatásból, a járműiparból és egyéb ágazatokból érkező ügyfelek. Hogy üzleti vállalkozásként mennyire jövedelmező a Zalazone, igazából másodrendű kérdés; ennél fontosabb, hogy a létesítmény játékteret és inspiráló fejlesztési környezetet nyújt az egyik legforróbb technológiai trend, az önvezető járművek kutatásához-fejlesztéséhez a hazai illetve régiós tudományos és vállalati szféra számára.

A pénteki bemutatón egyértelműen a drónok vitték el a show-t. Az önvezető autós fejlesztések ma már túlságosan közel vannak a hétköznapjainkhoz. A mai új autók, különösképp a legfrissebb új elektromos modellek vezetéstámogatási rendszereinek arzenálja már simán tartja a sávot, a követési távolságot, magától elindítja és megállítja a kocsit a forgalomban, teljesen önállóan leparkol, megáll az elé lépő gyalogos előtt és nem tolat ki a keresztben érkező másik jármű elé. Persze ezeket a funkciókat is folyamatosan fejlesztik tovább a gyártók és az egyetemi kutatók, de ma már nincs annak varázsa, hogy egy LIDAR-okkal teleszurkált öreg Nissan Leaf nem megy neki 10-zel egy másik autónak egy tesztpályán, hanem megáll mögötte. Hiszen a forgalomban közlekedő új autók is pontosan ezt teszik.

Annak sincs már sportértéke, hogy a BME fejlesztőcsapat autonóm driftprogramot írt egy BMW-re; ezt már maga a BMW is megcsinálta. 2014-ben. Az viszont, amikor a magától driftelő autót egy dróncsapat követi teljesen önállóan, úgy, hogy közben nem mennek egymásnak, már egész érdekes:

Amikor pedig 50 drón zümmög földi vagy központi irányítás nélkül, teljesen magára maradva, keresztbe-hosszába, ki-ki a saját random célkoordinátái felé és úgy szervezik meg a mozgásukat, hogy ne akadályozzák és ne bántsák egymást, akár egy madárraj tagjai, az már egészen lenyűgöző. Higgyék el nekem becsületszavamra: mással sajnos nem tudom ezt alátámasztani, mert a biztonsági kordon mögül ennél jobb képet nem sikerült lőnöm erről a demonstrációról:

A bemutató legfontosabb üzenete, hogy nem lesz probléma megszervezni a jövő nagyvárosainak közlekedését akkor sem, ha a légtérben hemzsegnek majd az áru- vagy személyszállító drónok. Sőt: ehhez a szervezettséghez még egy nagy, centralizált irányítóközpontra sem lesz szükség. Paradoxnak tűnő módon az általános, mindenki mindenkire figyel alapú hemzsegés még biztonságosabb is, mint a központi forgalomszervezés, hiszen így nincs egy olyan kulcspontja a rendszernek, aminek kiesése (műszaki hiba, terrortámadás, elemi csapás) lehetetlenné tenné a járművek közlekedését.

És most valami egészen más: a mezőgazdasági permeteződrón. A zalaegerszegi MouldTech projektjében fejlesztett gép egy izmos, húszkilós teherbírású Hercules 20 ipari drónra szerelt precíziós szóróberendezés. A gép legnagyobb előnye, hogy a sorokat, növényeket célzottan, pontosan beszórni képes technika nagyságrendeket tud csökkenteni a szükséges vegyszer mennyiségén. A MouldTech által közölt adat pontos paraméterek híján persze egy kicsit a levegőben lóg, de akkor is remekül hangzik, hogy a gép nyolcliteres tartálya a különlegesen precíz szórófejekkel akár két köbméternyi, traktorral kijuttatott vegyszer hatását képes produkálni.

A MouldTech másik drónprojektje egy olyan dolog, ami első pillantásra úgy néz ki, mint egy hegyére állított sugárhajtómű. Vagy egy turmixgép. Pedig ez is egy drón. A 3D-nyomtatott műanyagházba egy tengelyen két, egymással szemben forgó légcsavart szereltek (mint a Kamov koaxiális rotoros helikopterein), a tojásdad izé alján pedig állítható szögű lapátokon áramlik ki a levegő. Ez a fura szerkezet a meteorológiai ballonok részleges helyettesítésére való: szenzorokat tud felvinni akár háromkilométeres magasságba, majd a nagy magasságban kipukkanó ballonokkal ellentétben pontosan vissza is tud térni az indítóállomásra.

És megint valami egészen más. A Széchenyi István egyetem két, drónokkal kapcsolatos kutatási programját is bemutatta. Ezek közül a BMW-s driftövetés után már kevésbé volt érdekes, amikor egy LIDAR-okkal telepakolt, alacsonyan repülő drón egy kereszteződésben nem ment neki egy autónak, mert észlelte, hogy ott van. Érdekes volt viszont az ötlet, mely alapján cipőbe épített kontrollerekkel működő drónirányító rendszert fejlesztenek. Hogy erre miért lehet szükség? A választ részben megadta, hogy a bemutatót egy végtaghiányos kutató tartotta:

Ugyanakkor állítólag katonai területről is van érdeklődés a lábbal vezethető drónok iránt. Praktikus lehet ugyanis, ha egy felderítődrón irányítását a katona éles helyzetben, veszélyes környezetben úgy végezheti, hogy közben a keze szabadon marad illetve valami egészen mást fog vele...

A bemutató utolsó pontján pedig mindent kiradírozhattunk az agyunkból, amit addig a drónokról megtanultunk. A látogatók kedvéért szervezett drónversenyben ugyanis teljességgel kézi irányítású, a kamerakép sugárzásán kívül más kommunikációt nem végző kis sporteszközök küzdöttek meg egymással. Aki még nem látott ilyet, annak mutatok egy videót arról, hogyan is néz ki egy futam a versenyző szemszögéből. Nem gyorsított felvétel, ezek a kis izék tényleg ennyire mennek - érzékeny gyomrúak óvatosan nézzék:

 

View this post on Instagram

 

Roland Rontó (@daemon_fpv) által megosztott bejegyzés

A 25 dekás, bőven 100 km/h feletti sebességre képes kis színes négyrotorosok neve FPV, azaz First Person View drón, vagyis a kezelő a drón kamerájának képét nézve vezeti rádión a gépet. A fenti videón repülő Rontó Rolandot (aki a világranglista harmincnegyedik jegyzett versenyzője!) megkérdeztem, nem menne-e gyorsabban körbe a pályán a gép, ha nem ember hanem számítógép irányítaná. A válasz: nem, egyelőre még nem sikerült olyan jó szoftvert írni, ami egy drónversenyen legyőzné az embert. Ezek szerint az FPV drónversenyzés Deep Blue-jának megépítése még várat magára!

További cikkek a témában:

Először küldtek be drónt egy hurrikán közepébe – így fest a felvétel Sikerült egészen bensőségesen megismerni Samet, a négyes kategóriájú hurrikánt.

Közel két méter széles járőrdrónokat kap a dubaji rendőrség A különleges drónhadsereg támogatásának köszönhetően egy perc alatt bármilyen vészhelyzetre reagálhatnak.  

Egyre jobban érik az első légitaxi-szolgáltatás elindulása A héten a Volocopter és a Joby Aviation is komoly eredményekről számoltak be, amelyek alapján reálisnak tűnik a 2023-as, 2024-es céldátum.