Északi Fény a milliomodikon

A saját Napunk is rendszeresen produkál gammasugár-kitöréseket (GRB), és ezek elérik a Földet is, a napkitörések kísérőjelenségeként. A Földünket körülvevő Van Allen-övezetben keringő töltött részecskék azonban többnyire elnyelik őket, pusztán a legerősebbeket engedve át, melyek aztán az Északi fénynek nevezett fényjelenséget okozzák.

A GRB 200415A gamma-sugár-kitörés 140 milliszekundumig (nagyjából egy szempillantás) tartott, és olyan óriási ereje volt, hogy mellette szó szerint eltörpülnek azok a GRB-k, melyek a Napból indulva szokták elérni a Földet.

Valójában az Univerzum ismert leghatalmasabb robbanásai mind gamma-sugár kitörések. Ez a GRB, amit flernek is neveznek, hatalmas távolságról érkezett, és az Európai Űrügynökség ESA INTEGRAL műholdja is észlelte. 

"Amikor a legnagyobb csillagok elpusztulnak, szupernóvává robbannak szét. Ami utánuk marad, az egy nagyon apró, kompakt csillag, amely elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy körülbelül 20 kilométeres völgyben. Ezt a csillagot neutroncsillagnak hívják, és olyan sűrű, hogy csak egy kiskanálnyi belőle tonnákat nyomna a Földön"- mondta el Soebur Razzaque professzor a Johannesburgi Egyetemről.

Spirálozó neutroncsillagok

A tudósok egy ideje azt is tudják, hogy a szupernóvák hosszú, két másodpercnél hosszabb törésű GRB-kre is képesek. 2017-ben az is kiderült, hogy két egymásba spirálozó neutroncsillag rövid GRB-t is kibocsáthat. A 2017-es megfigyelt robbanás robbanás 130 millió fényévnyire volt tőlünk. Ez mindenesetre nem magyarázta meg kielégítően a többi GRB-t, melyeket a kutatók szinte naponta észlelnek az égboltunkon.

Ez a helyzet másodpercek alatt megváltozott 2020. április 15-én. Ezen a napon hasított keresztül Naprendszerünkön az óriási GRB a Mars mellett. Ez volt az első ismert óriási GRB a NASA Fermi Gamma-sugár űrtávcsövének 2008-as indulása óta. A teleszkópok és műszerek ezúttal sokkal több információt gyűjtöttek az óriás GRB kitörésről, mint az előzőről, ami 16 évvel korábban érkezett.

A forrás beazonosításában a Bolygóközi Hálózat (IPN) nevű kutatókból álló nemzetközi szervezet segített. Szerintük a kitörés egy speciális neutroncsillagból (magnetár)érkezett, a Szobrász (Sculptor) csillagképben található NGC 253 galaxisból. 

Több robbanás

"A Tejúton több tízezer neutroncsillag található. Ezek közül jelenleg csak 30 ismert, hogy magnetár. A GRB 200415A volt az első alkalom, amikor egy óriási fellángolás első és második robbanását is észlelték” - mondta Razzaque.

A GRB 200415A eseményért felelős magnetár 11,4 millió fényévre van tőlünk, ami rendkívül közelinek számít, ha egy ilyen erőteljes flare hatalmas pusztító erejéről beszélünk. A kitörés már csak azért is komoly figyelmet érdemel, mivel egy ilyen erőteljes gamma-sugár-koncentráció tömeges kihalási eseményt okozhat a Földön. Van olyan elmélet is, ami szerint a késő ordovíciumi kihalást - a második legnagyobb kihalási eseményt az öt nagy közül, amit a bolygón virágzó élet valaha megtapasztalt - 450 millió éve egy hasonló erejű GRB kitörés okozta. Az ilyen erőteljes flerek elég ritkák, utoljára 14 éve észleltek hasonlót, ami nagy távolságban haladt el bolygónk mellett. 

(Forrás: Eurekalert Kép: NASA)

Ez is érdekelhet:

Titokzatos rádiókitörést észleltek a Tejút belsejéből Egy csapat csillagász még áprilisban rövid, erőteljes rádióhullám-robbanást észlelt a világűrből, majd azt is azonosították, hogy honnan érkezett: egy hatalmas objektumból a saját galaxisunkban. Ez az első eset a történelemben, hogy a tudósok képesek pontosan meghatározni egy FRB kitörés forrását, és egyben ez a forrás van eddig a legközelebb a Földhöz.

Az eddigi legnagyobb rádióhullám-kitörést észlelték a csillagászok Mivel a neutroncsillagokról szóló hírek világában nincs olyan, hogy túl sok, itt a menetrendszerű heti felfedezés. Áprilisban a csillagászok rendkívül intenzív rádióhullám-kitörést észleltek az SGR 1935+2154 néven ismert galaktikus magnetárból.

Amit a gravitációs hullámmodell felfedett a neutroncsillagok szerkezetéről A neutroncsillagok az univerzum legrejtélyesebb csillagpusztulási folyamata után fennmaradó szélsőséges fizikájú égitestek, melyek éppen hogy csak megúszták, hogy a kétségtelenül legrejtélyesebb égitest váljon belőlük.