Legyen szó fikcióról vagy tényleges kutatásokról, akad egy olyan kiindulási alapunk, hogy egy idegen civilizáció bár nyilván különbözne a miénktől, de nagy vonalakban emlékeztetne a sajátunkra. Magyarán az idegenek gondolkodása, logikája olyannyira nem lenne idegen. A SETI is feltételezi, hogy az idegenek rádiójelekkel kommunikálnak, sőt akár így próbálják meg felvenni velünk a kapcsolatot. Illetve amikor technológiai lenyomatok után kutatunk, azok is jellemzően a mi fejlődésünket, valamint annak továbbgondolását veszik alapul. Ez csak részben van azért így, mert bizonyos értelemben nem tudunk kibújni a bőrünkből, és végső soron emberszerűnek képzelünk minden fejlett lényt.

Tudományos magyarázat minderre a konvergens evolúció, vagyis az a folyamat, „amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki”. Ennek jellegzetes példája a szárny, ami itt a Földön is többször, egymástól függetlenül megjelent. Egyes feltételezések szerint pedig ilyen az intelligencia is, ezért ha léteznek értelmes idegen lények, azok végső soron emberszerűek.

Egy tavalyi tanulmány, amelyet a The International Journal of Astrobiology című folyóiratban publikált Konrad Szocik, a Yale Egyetem bioetikusa és Rakhat Abylkasymova független kutató azonban épp azt a kérdést veti fel, hogy mi van, ha ez a feltételezés téves – vagyis ha egy idegen értelem annyira más úton fejlődött ki, hogy minket nem is tartana értelmesnek, egyszerűen azért, mert az ő fogalmai szerint nem is lennénk azok. Ez annyira nem elvont gondolat, mert a Földön is akad arra példa, hogy hozzánk közel álló fajok esetén is felismerhetetlen különbségek homályosítsák akár a tudományos eredményeinket. Ezen a bolygón például bármily közel is állunk relatíve a varjakhoz (egy másik galaxisban kifejlődött lényhez képest mindenképp) – az agyunk teljesen máshogy van berendezve. A varjak egyébként rendkívül értelmes állatok.

Egy másik példa az öntudat ismert vizsgálata – tehát hogy az alany észreveszi-e, hogy a rárajzolt pötty, amit a tükörben lát, a saját testén található. Vagyis képes-e elkülöníteni magát a tükörképétől, azaz a világról alkotott modelljének része-e saját maga is. A kutyák és a macskák erre jellemzően nem képesek, de több tudós is amellett érvel, hogy ezen állatoknak a látás nem az elsődleges érzékelés, mert számukra a szaglás az.

Vagyis mi, a vizualitást előtérbe helyező faj, kifejlesztettünk egy tesztet, ami szó szerint a mi látásmódunkat tükrözi, és amin elbuknak azok a lények, akik inkább szagok, feromonok alapján tájékozódnak. Képzeljük el, hogy idegen faj ugyanígy a saját fogalmai szerint vizsgál minket, hogy tudatosak vagyunk-e, például egy olyan hangfrekvenciát használnak, amit mi nem is hallunk.

Szocik és Abylkasymova amellett érvelnek, hogy az evolúció nem egy egyenes útvonal, amely végén az öntudat az elnyerhető fődíj. A mi fogalmaink szerint öntudatlan állatok semmivel sem kevésbé fejlettek, mint mi; csak úgy fejlődtek, hogy különböző problémákat a miénktől eltérő módon oldanak meg. Azonban bár egy másik bolygón más körülmények szintén kikényszeríthetik az intelligencia megjelenését, de ennek eredménye egy olyan faj lehet, ami egész másképp gondolkodik, mint mi. Mint a kutatók írják:

„Ha pedig ez így van, akkor ez teljesen eltérő lehet a mi emberi intelligenciánktól, és valószínűleg teljesen más célokat szolgál, mint a mi intelligenciánk.”

Ebből pedig a konzekvenciák tekintetében jó dolgok is következhetnek ránk nézve – például ha egy hipotetikus idegen civilizáció nem tart minket intelligensnek, akkor nem gondolja rólunk azt sem, hogy fenyegetést jelentenénk, így nem is akarnának előzetesen (a biztonság kedvéért) megszabadulni tőlünk. Az összes többi következmény azonban a szóban forgó faj hozzáállásától függ.

Az egyik lehetőség szerint az idegenek eléggé törődnek az élettel – akár erkölcsi, tudományos vagy akár számunkra nem is létező okok miatt –, így megpróbálják megvédeni azt. Ebben az esetben elkerülhetik, hogy kárt okozzanak nekünk, és még azokhoz hasonló szabályokat is követhetnek, mint amilyeneket mi használunk, hogy elkerüljük a földi mikrobák eljuttatását olyan helyekre, mint a Mars és az Európa. Ugyanakkor nagyon eltérő elképzeléseik lehetnek arról, hogy mi a hasznos és mi a káros. Rossz hír viszont, hogy olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy az idegeneket nem érdekli, hogy mi történik velünk vagy bármely más élettel a Földön, amíg el tudják intézni a dolgukat, bármi legyen is az. Ez egy kicsit Lovacraft kozmikus horrorjára emlékeztet, vagyis az idegenek annyira mások mint mi, hogy nem feltétlen azért hoznak ránk pusztulást, mert ártani akarnak nekünk, egyszerűen a szemükben semmit sem jelentünk, így tekintettel sincsenek ránk, egyszerűen végtelenül közönyösek a sorsunkkal kapcsolatban.

Miként azt a tanulmány írja:

„Lehet, hogy a földönkívüli intelligencia egyáltalán nem figyel ránk, ahogy mi sem figyelünk az úton mozgó rovarokra. Ebben a forgatókönyvben az emberi halál a földönkívüli intelligencia Földön történő mozgásának és esetleges kizsákmányolásának véletlen következménye lesz.”

(Kép: Pixabay/0fjd125gk8)