Egy igazán szomorú történet az utolsó mamutokról a földön

2020 / 03 / 05 / Justin Viktor
Egy igazán szomorú történet az utolsó mamutokról a földön
A Jurassic-franchise születése óta, de lehet, hogy Dolly bárány születése óta szűnni nem akaró reményt táplál miden igazi gyerek - legyen felnőtt, vagy kisiskolás - hogy kedvenc kihalt állatai egyszer új életre kelhetnek. Vagy ha ez egyelőre nem is lehetséges, legalább tudjunk meg minél többet arról, hogyan éltek egykor.

4000 éves történet

Körülbelül 4000 évvel ezelőtt egy apró gyapjas-mamut populáció utolsó agyarasa is elpusztult a Wrangel-szigeten, egy távoli sarkvidéki menedékhelyen Szibéria partjainál. Mai tudásunk szerint fajtájának legutolsó képviselője lehetett, bárhol a Földön. Ahhoz, hogy megismerjék ezeknek az óriási lényeknek az életét és a kipusztulásukhoz hozzájáruló erőket, a tudósok feltámasztották egy Wrangel-szigeten élt mamut mutáns génjeit.

A projekt célja annak vizsgálata volt, hogy az állat génjei megfelelően működtek-e. Hamar kiderült, hogy a válasz: nem.

A kutatás olyan bizonyítékokat tárt fel, melyek arra utalnak, hogy az állatok, az utolsó időszakban genetikai defektusok egész sora miatt szenvedtek, amelyek akadályozhatták fejlődésüket, szaporodásukat és szagló-képességüket. A probléma a populáció gyors csökkenéséből adódhatott, ami a távoli rokonok közötti kereszteződésekhez és alacsony genetikai sokféleséghez vezetett - ezek olyan ismert tendenciák, amelyek károsíthatják a faj azon képességét, hogy megtisztítsa vagy korlátozza a káros genetikai mutációkat.

Mesél a DNS

"A kutatás legfontosabb eredménye az, hogy a Wrangel-szigeti mamut géneket valóban újra feltámasztottuk, hogy megvizsgálhassuk a mutációikat, és kiderítsük, hogy valóban károsak-e (a legtöbb mutáció valójában nem tesz semmit)" - mondta Vincent Lynch, evolúció-biológus orvos a University of Buffalo kutatója. 

"Amellett, hogy az eredmények azt sugallják, hogy az utolsó mamutok valószínűleg egészségtelen populációban éltek, a beszámoló figyelmeztetés is a kihalással fenyegetett ma élő fajokra nézvést: Ha a populációik kis létszámúak maradnak, az ártalmas mutációk is felhalmozódhatnak, amelyek hozzájárulhatnak a kihalásukhoz.”

A tanulmányt február 7-én tették közzé a Genome Biology and Evolution tudományos folyóiratban. Lynch, aki az UB College of Arts and Sciences biológia tudományi adjunktusa, a Chicagói Egyetem, a Northwestern Egyetem, a Virginia Egyetem, a Bécsi Egyetem és a Penn State kutatóinak közreműködésével végezte a kutatást.

Összehasonlító elemzés

A vizsgálat elvégzéséhez Lynch csapata először összehasonlította a Wrangel-szigeti mamut DNS-ét három ázsiai elefánt és még két ősi mamut DNS-ével, amelyek akkor éltek, amikor a mamutpopulációk még sokkal nagyobbak voltak. A kutatók számos olyan genetikai mutációt azonosítottak, amelyek kifejezetten a Wrangel-sziget mamutjaira voltak jellemzőek. 

Ezután szintetizálták a megváltozott géneket, a DNS-üket behelyezték ezt a Petri-csészékben lévő sejtekbe, és megvizsgálták, hogy a gének kifejeződése által készülő fehérjék normális kölcsönhatásba lépnek-e más génekkel vagy molekulákkal. A tudósok főképp olyan géneket teszteltek a módszerrel, amelyekről azt gondolták, vagy amelyekről ismert volt, hogy számos fontos funkcióban vesznek részt, ideértve a neurológiai fejlődést, a hím egyedek termékenységét, az inzulin-jelzést és a szaglást.

Romló szaglás

“A szagok észlelésének területén például tudjuk, hogyan működnek a génjeink, amelyek felelősek az illatok észleléséért" - mondta Lynch. "Így tehát újra létre tudtuk hozni a mamut verziót, a sejtkultúrában lévő sejtekkel elkészíthettük a mamut gént, majd tesztelhettük, hogy a fehérje a sejtekben normálisan működik-e. Ha nem működik jól - mint ahogy nem működött jól - abból akár arra is következtethetünk, hogy a Wrangel szigeti mamutok valószínűleg nem voltak képesek tökéletesen érzékelni az általuk fogyasztott virágok illatát."

A kutatás más tudósok korábbi munkáira épül, például egy 2017 évi tanulmányra, amelyben egy másik kutatócsoport potenciálisan káros genetikai mutációkat azonosított a Wrangel-szigeti mamutban, amelynek populációja becslések szerint csak a faj néhány száz egyedét tartalmazta.

"Az eredmények nagy pontossággal kiegészítik egymást" - mondta Lynch. "A 2017 évi tanulmány azt jósolta, hogy a Wrangel-szigeti mamutok káros mutációkat halmoztak fel. Találtunk valami hasonlót, és az előrejelzéseket leteszteltük a laboratóriumban, a mutált gének feltámasztásával. A tragikus tanulság az, hogy az utolsó mamutok valószínűleg elég betegek voltak és nem voltak képesek rendesen érzékelni a virágok illatát, ami igazán szomorú."

(Forrás: Phys.org Képek: Wikipedia)


 


Autót vennél mostanában? Nézz bele a PLAYER AUTÓTESZT ROVATÁBA!
Minden friss és izgalmas autót kipróbálunk, amit csak tudunk, legyen az dízel vagy elektromos, olcsó vagy luxus, kétszemélyes vagy kisbusz!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.