Dr. Vetter Szilvia jogász, közgazdász az Állatorvostudományi Egyetem Törvényszéki Állatorvostani és Gazdaságtudományi Tanszékének munkatársa 15 ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlította össze a doktori értekezésében. Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében című doktori értékezés kiindulási alapja, hogy „az ember-állat kapcsolódás – különösen az utolsó néhány évszázadban – súlyos károkat szenvedett.” Ennek statisztikai háttere például, hogy a második világháború óta jelentősen nőtt a globális hús-, tej- és tojásfogyasztás. Ettől pedig elválaszthatatlan az állatok szenvedését okozó nagyüzemi állattartás térnyerése. Ugyanakkor az ebből fakadó morális dilemmák „egyre erősebb lökést adtak az állatvédelemnek Európában és Amerikában”.

A kutató szerint azonban a helyzet kettős: egyfelől egyre többen ismerik el, hogy kevesebb kegyetlenségre lenne szükség az állattartásban, ugyanakkor ez a figyelem szelektív, csak bizonyos állatoknak szól, ráadásul kevesen mondanak le a szenvedéssel szerzett állati javakról.

Amennyiben azt vizsgáljuk, miként állnak az egyes országok az állatkínzáshoz, úgy az ezt szankcionáló törvényeket kell összehasonlítanunk, ami azonban nehéz feladat, mivel ezek mind „tartalmukban, formájukban és végrehajtásuk hatékonysága tekintetében jelentősen különböznek”. Dr. Vetter 15 európai országot (Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) hasonlított össze ebből a szempontból. A sorrend felállításához figyelembe vett különböző faktorokat, valamint mutatókat (gazdasági jólét, fizikai-mentális jólét) is. Az összehasonlítás miatt került sor az új mutató, a fentebb már említett: az Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Index (Anti–Cruelty Criminal Index, ACCI) bevezetésére. A kutató két ilyen indexet vezetett be: az írott jogot vizgsáló Elméleti ACCI-t, valamint a végrehajtást is figyelembe vevő Gyakorlati ACCI-t.

A disszertáció megállapítása, hogy az állatkínzás szabályozása, és ennek betartása nem mutatott összefüggést a jólléti mutatókkal, de a GDP-vel és a versenyképességgel igen. Ez persze nem jelenti, hogy az egy főre jutó GDP pár százalékos növekedése után az adott országban kedvezőbb lesz az állatok helyzete. A kutató szerint ilyen ok-okozati összefüggés nincs. Ugyanakkor „a jobb gazdaság jobb szabályozási színvonallal párosul”.

A hazai helyzetre áttérve, mint a fenti listákon látható, bár a szabályozás maga is fejlődhetne még, de nagyobb gond a szabályok betartatása. A Gyakorlati ACCI rangsorunk alapján már a mostani törvények következetesebb számonkérése is többet javítana a helyzeten, mint a puszta szigorítás.

(Forrás/Kép: Szent István Egyetem Médiaközpont)