Az úgynevezett Wolf-Rayet csillagok egy ritka, nagyon forró és masszív csillagtípus képviselői, amelyek jellemzője, hogy folyamatosan veszítenek az anyagukból, így nagy kiterjedésű kozmikus por-, és gázfelhő veszi őket körbe. A csillagászok eddig nagyon kevés (néhány száz) ilyen csillagot tudtak csak eddig megfigyelni 1867-es felfedezésük óta, pedig igen látványos jelenségekről van szó: a Napnál sokkal nagyobb tömegű és akár többezerszer melegebb égitestek felszíni hőmérséklete meghaladhatja az 50 000 Celsius-fokot is és speciális kibocsátási színképvonalakkal rendelkeznek. A masszív csillagok akkor érik el a Wolf-Rayet fázist életük során, amikor a megsemmisüléshez közelednek, nem sokkal ezután szupernóva robbanásban pusztulnak el.

Korábbi teóriák szerint a Wolf-Rayet csillagtípus az egyetlen olyan csillagfajta, amelynek tagjai csendesebb módon "halnak meg" és szupernóva robbanás helyett az anyagkilökődés után megmaradt magjuk közvetlenül fekete lyukká alakul, de ezt az elméletet egy 2022-es tanulmány eredményei alapján cáfolták. Az SN 2019hgp jelű szupernóva színképi elemzése során a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy az adatok egy Wolf-Rayet csillag jelenlétére utalnak, amelyet egy tőle 1500 km/s-os sebességgel távolodó, nitrogénben, szénben és neonban gazdag csillagköd vesz körbe.

A James Webb Űrteleszkóp most a WR 124 jelű csillagot örökítette meg minden eddiginél részletesebb képeken, amelyet a NIRCam és a MIRI infravörös tartományban látó kameráival készített. A felvételeken jól látható az égitestet körülvevő kozmikus por, ami abból a nagy mennyiségű, a Nap tömegének tízszeresét kitevő anyagból keletkezett, amelyet a csillag eddig kilökött magából. A kutatók számára az űrbeli por tanulmányozása fontos szerepet játszik az univerzum működésének megértésében, többek között azért is, mert ebből az anyagból formálódnak a bolygók, de egyúttal akadályozó tényezőt is jelent a megfigyelések során a mögötte megbúvó csillagok fényének blokkolása miatt.

A kozmikus por kutatása még egy meglehetősen ismert asztrofizikus, Brian May érdeklődését is felkeltette, aki a Queen együttesben töltött évei után folytatta félbehagyott csillagászati tanulmányait és 2007-es doktori disszertációját, amelyet később könyv alakjában is kiadtak, a porfelhőkről írta (A Survey of Radial Velocities in the Zodiacal Dust Cloud).

(Fotó: NASA, ESA, CSA, STScI, Webb ERO Production Team)

Rejtélyes koncentrikus körök egy csillag körül és az első felvétel egy exobolygóról – a JWST lenyűgöző képei Ismét kitett magáért a legmodernebb űrtávcső: a JWST először készített felvételt egy exobolygóról, a rejtélyes fénykörök pedig hihetetlenül festenek.