Egy tévészerelő fagyasztotta le az első embert a világon
2020 / 10 / 14 / perei.dora
Egy tévészerelő fagyasztotta le az első embert a világon
1962. Robert Nelson tévészerelőként élte mindennapjait, és bár nem volt sem egyetemi, sem főiskolai végzettsége, vagy bármilyen eszköze, ami lehetővé tette volna számára egy ember lefagyasztását, mégis elkötelezetten hitt benne, hogy a test addig tárolható ily módon, amíg meg nem születik a gyógyír a halált okozó betegségre. Ötletének hallgatósága is akadt, egy csapat futurista, fura figura - köztük egy temetkezési vállalkozó -, ám a dolgok végül nem Nelson elképzelései szerint alakultak.

A halál nem végleges

Hogy megvalósítsa álmát, Nelson addig ügyködött, míg elkészítette saját krionikai programját, de talán még őt is meglepte, amikor 1967-ben sikeres lett vele. Ami rá is fért tekintve, hogy családi helyzete meglehetősen sajnálatra méltó volt: apja elhagyta a családját még az ifjú Nelson születése előtt, anyja alkoholista volt, mostohaapjából maffiózó lett és bankrablás miatt elítélték. Mint később kiderült, Nelson egyetlen dologhoz értett: a tévészereléshez. Szíve mégis más irányba húzta, méghozzá az ember lefagyasztásának megvalósításához. Dr. Robert Ettinger 1962-es, "A halhatatlanság perspektívái" című könyve jelentette számára a reményt: a doktor szerint ugyanis

a halál nem egy végleges dolog, inkább gyógyítható betegség. És bár jelenleg nincs birtokukban az ehhez szükséges technika, csak annyit kell tenni, hogy fagyasztva megvárják, amíg kifejlesztik.

Tévészerelőből elnök

Nelson napról napra eltökéltebb lett, így egy nap ellátogatott a Suspended Animation Group krionikai szervezet első találkozójára, ahol szinte azonnal elnöki kinevezést, egyúttal lehetőséget kapott, hogy találkozhasson kedvenc könyvének írójával, Ettingerrel, aki nem sokkal később rákban elhunyt. Mivel a doki még életében gondoskodott arról, hogy testét lefagyasszák, Nelson - immáron a Life Extension Society és a Cryonics Society of California társaság elnökeként - tovább fantáziálhatott a fagyasztásról. Akadályt jelentett viszont, hogy a társaság tagjai jórészt lelkes amatőrök voltak, nagy részük ráadásul idős vagy beteg. Nelson ezért egy igazi tudós véleményét is kikérte tervének megvalósíthatóságáról, de nem kapott felemelő választ.

1966-ban aztán mégiscsak jelentkezett egy önkéntes a világ első, hivatalosan lefagyasztott emberének szerepére.

A vállalkozó szellemű férfi egy hetvenhárom éves, veserákban szenvedő pszichológiaprofesszor, dr. James Bedford volt, aki hivatalosan beleegyezett, hogy halála előtt lefagyasszák. Csakhogy Nelsonék erre egyáltalán nem voltak felkészülve. Mivel nem készült még el a speciális koporsó, amibe a holttestet elhelyezhették volna, ezért először a szomszédoktól kért jégre fektették a professzort. A testet aztán furgonnal szállították el egy ismerőshöz, hogy hűtőládába tehessék a koporsó elkészüléséig. A kapszula üzembe helyezése után a nyakán keresztül fagyállót fecskendeztek a professzor testébe. Anyagi gondjaik miatt a testet szárazjéggel és hungarocellel bélelt dobozokkal vették körül a koporsóban. Joseph Klockgether temetkezési vállalkozó pedig abban segédkezett, hogy hagyta a doktor testét a halottasházban tárolni. 1969-re aztán egyre kényelmetlenné vált számára a dolog, ezért Nelson kénytelen volt kriptát venni a Chatsworth-i Oakwood Memorial Park temetőben, ahol később Bedford maradványai mellett a társaság kilenc önkéntesét is elhelyezték. Köztük a leghamarabb elhunyt Marie Phelps-Sweetet, így ő lett az első hivatalosan lefagyasztott nő. Őt követte hamarosan Geneviève de la Poiterie, egy rákban haldokló nyolcéves kislány.

Füstbe ment terv

Az évek múlásával a társaság vagyona jelentősen megcsappant, így egyre kimerítőbb volt pótolni a jeget, fejleszteni a kapszulákat, nem beszélve a működésüket övező bonyodalmakról. Amíg a mai, modern eljárással lefagyasztott testeket lassan, három nap alatt hűtik le, Nelson ezt nem engedhette meg magának, így 1979-ben lezárta a kriptát, és felszámolta vállalkozását. Elutazott egy sivatagba, ahol formális szertartás keretében örök nyugalomba helyezte a halottakat, és ezennel lezártnak tekintette az ügyet. A kilenc, folyékony nitrogénnel töltött kapszulákba helyezett holttest idővel bomlásnak indult, a temető gondnoksága pedig inkább hagyta, hogy a kriptát benője a fű, hogy eltusolhassák az ügyet. Az elhunytak hozzátartozóit azonban nem rázhatták le ilyen könnyen, ők tudni akarták, pontosan mi történt.

Nelson és temetkezési vállalkozó partnerének nyakába összesen nyolcszázezer dolláros pert akasztottak.

A mentálisan és anyagilag is teljesen tönkrement Nelson felelősségvállalás helyett fogta magát, nevet változtatott és elköltözött. 2014-ben könyvet írt Freezing People Is (Not) Easy: My Adventures In Cryonics (Embert lefagyasztani (nem) könnyű – Kalandjaim a krionikában) címmel. Hollywoodnak természetesen bejött a kötet, állítólag már tervben is van egy vígjáték elkészítése.

(Fotó: uspoliticsinfocenter.com, thisisamericanlife.org)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.