Egy titokzatos, masszív objektum a relatív közelmúltban lyukakat lőtt a galaxisunkba

2022 / 06 / 06 / Felkai Ádám
Egy titokzatos, masszív objektum a relatív közelmúltban lyukakat lőtt a galaxisunkba
Az ismeretlen testre utaló nyomokat még 2019-ben fedezték fel – konkrétan olyan, mintha valaki egy hatalmas lövedéket lőtt volna bele az egyik csillagáramba. Azt viszont nem tudja senki, hogy mi ez a lövedék. Azóta csak még több lyukat fedeztek fel.

A GD–1 egy úgynevezett csillagáram, és úgy keletkezett, hogy a Tejútrendszer, tehát a galaxisunk tömegvonzása szétszakított egy göbhalmazt, és annak a csillagait mintegy szétterítette az égbolton. A csillagáramok ennek megfelelően többnyire egyetlen folyamatos vonalon helyezkednek el az égbolton, de található bennük egy „lyuk” azon a helyen, ahol az eredeti gömbhalmaz helyezkedett el, mielőtt a tömegvonzás hatására két irányba is el nem kezdett szétcsúszni. Az említett GD–1 érdekessége, amit Ana Bonaca csillagász bizonyított be, hogy ebben az áramban akad egy második lyuk is. A lyuk szélei ráadásul egyenetlenek (amit a csillagász épp ezért a GD–1 sarkantyújának nevezett el), pontosan úgy mintha egy felfoghatatlan méretű „lövedék” száguldott volna ott keresztül a relatív közelmúltban.

Bonaca úgy nyilatkozott, hogy ezt a lövedéket egyetlen megfigyelhető, fénylő testtel sem sikerült azonosítani, de az biztos, hogy gigantikus bestiáról van szó. Az objektum milliószor akkora lehet, mint a Nap, a számítások szerint az átmérője körülbelül 30-65 fényév lehet – magyarán akkora, mint egy egész gömbhalmaz. Csillag épp ezért nem is jöhet szóba, hiszen ekkora csillag nem létezik. A másik megoldás a fekete lyuk lehetne, de ebben az esetben szupermasszív fekete lyuk lehetne csak a bűnös, amely akkora, mint a galaxisunk közepén található fekete lyuk.

Ilyen még sosem volt: az Event Horizon Teleszkóp „lefényképezte” a Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyukat 2019-ben Event Horizon Telescope Collaboration jelentette be, hogy először készítettek fényképet egy fekete lyukról. A mai napon ismét nagy bejelentéssel készültek.

Elméletileg nem lehetetlen, hogy a galaxisban akadjon még egy szupermasszív fekete lyuk, de erre nem utalnak jelek, és a legtöbb, általunk ismert, nagyobb galaxisban csak egyetlen szupermasszív fekete lyuk található – a galaxis közepén. Nagyobb fénylő testet a GD–1 közelében nem látni, és tehát a második szupermasszív fekete lyuk létezésére sem utalnak jelek, sőt az eddigi tapasztalatok alapján inkább kizárható egy ilyen objektum létezése. A kutatók épp ezért azt gondolják, hogy a szóban forgó lövedék legalább részben sötét anyagból állhat.

Mi az a sötét anyag?

A feltételezések szerint a sötét anyag ott van az egész univerzumban, ráadásul jelentős mértékben, mivel az igazi anyaghoz képest négyszer akkora gyakorisággal van jelen. Ennek ellenére sosem láttuk még, illetve az eszközeinkkel sem érzékeltük. De akkor honnan tudjuk, hogy ott van egyáltalán? A válaszhoz képzeljük el a galaxisunkat úgy, mint egy hatalmas körhintát, amelyen egy közös tengely körül forog az összes csillag! Ahhoz hogy a csillagok ne repüljenek szét minden irányba, valamibe „bele kell kapaszkodniuk”, és ez utóbbi valami pedig a gravitációs vonzás. Egyetlen probléma van csak: az általunk látható csillagok gravitációja ehhez nem elég erős – vagyis ez alapján a csillagoknak szét kellene repülniük, mintha a körhinta nagyon sebesen pörögne, és nem tudnánk elég erősen mibe megkapaszkodni. Jó nagy szerencsénkre azonban nem ez a helyzet: egészen olyan, mintha lenne egy láthatatlan kötél, amibe a csillagok jó erősen megfogódzkodhatnának. A fizikusok szerint ez a kötél olyan dolgok gravitációs ereje, melyeket a csillagokkal ellentétben nem látunk, és ezeket a számunkra érzékelhetetlen valamiket nevezik tehát sötét anyagnak.

Magyarán a GD–1 sarkantyúja egy bizonyíték lehet a teoretikus, sötét anyag létezésére, sőt nem csak arra, hanem megerősítheti azt a feltételezést is, hogy a sötét anyag a valódi anyaghoz hasonlóan „csomós” – tehát a sűrűsége nem homogén, hanem amint a látható anyag, például a csillagok és a csillagködök, úgy a sötét anyag is bizonyos pontokon koncentrálódik.

Habár a sötét anyag akkor, tehát 2019-ban még nem volt kizárólagos magyarázat, azóta több tanulmány is visszatért a kérdéshez. Egy idei tanulmányban a kutatók már három ilyen lyukról írtak, és szimulációkkal azt vizsgálták, hogy ezeket okozhatták-e a Tejútrendszerből származó, molekuláris ködök – ami esetben nem lenne szükség a fekete anyagra, mint magyarázatra. A tudósok rengeteg tesztrészecske-szimulációt futtattak le, és annak valószínűségét vizsgálták tehát ezekkel, hogy az egyéb ismert gömbhalmazok is képesek-e GD–1-szerű lyukak „képzésére”. A kutatók így szerették volna kizárni azt a magyarázatot, hogy a lyukak a Tejútrendszer barionkomponensei (protonok és neutronok) okozta zavaroknak a következményei. Mint írják, az eredményük nagyon nagy eséllyel kizárja azt a magyarázatot, hogy a gömbhalmazok képezhetnek ilyen lyukakat, emiatt pedig tehát a GD–1 áramban legalább az egyik lyukat a sötét anyag hozhatta létre.

Források: arXiv, csillagászat.hu, LiveScience

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/SkieTheAce)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.