A misszió során négy űrhajós foglal helyet az Orion kapszulában, amelyet a hatalmas, 98 méter magas SLS rakéta juttat majd a világűrbe, hogy egy nagyjából tíznapos út során megkerüljék égi kísérőnket. Az Artemis–2 négyfős legénység messzebbre merészkedik a mélyűrbe, mint korábban bárki, és olyan mérföldköveket állít fel, amelyek alapjaiban írják át az űrkutatás történelmét. A legénység azonban nem csak a technikai kihívásokkal küzd meg: a természet egyik legfélelmetesebb erejével, a Nap dühével is szembe kell nézniük.

A misszió ugyanis egybeesik a 11 éves napciklus legaktívabb időszakával, a szoláris maximummal. Az amerikai űrhivatal (NASA) és az Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) jelentései szerint a Nap tizenegy éves ciklusának a végéhez közeledik. Eszerint imádott csillagunk 2024 októberében elérhette eme ciklusban az aktivitási maximumát, de a pontos hónap inkább becslés, mivel a Nap aktivitása némileg ingadozik, és a végső statisztikai megerősítés csak évek múlva lehetséges a ciklus végén.

És bár a napviharok halálos dózist is mérhetnek az űrhajósokra, Patricia Reiff űrfizikus szerint van egy meglepő oka annak, hogy miért indult mégis most útnak a legénység.

A mélyűr nem barátságos hely. Amint elhagyjuk a Föld védelmező mágneses pajzsát, a magnetoszférát, az űrhajósok két tűz közé kerülnek.

• Az egyik veszélyt a napkitörések (szoláris részecskeesemények) jelentik, amely során a Nap hatalmas mennyiségű, közel fénysebességgel mozgó protonokat lő ki az űrbe.
• A másik nagy veszélyforrás pedig a galaktikus kozmikus sugárzás.

Patricia Reiff, a Rice Egyetem űrfizikusa emlékeztet: 1972 augusztusában, az Apollo–16 és az Apollo–17 küldetések között egy olyan erejű napvihar érte el a Holdat, amely az ott tartózkodó űrhajósok számára valószínűleg halálos lett volna. Az Artemis–2 utasai tehát elméletileg egy kozmikus aknamezőre lépnek be.

A meglepő paradoxon: a Nap veszélyes, de védelmez is

Adódik a kérdés: miért nem vár a NASA a szoláris minimumra, amikor a Nap kicsit nyugodtabb életciklusában van? A válasz a galaktikus kozmikus sugárzásban rejlik. Ezek a Naprendszeren kívülről érkező, rendkívül nagy energiájú részecskék állandóan jelen vannak, és sokkal nehezebb védekezni ellenük, mint a Nap részecskéi ellen.

Itt jön a képbe a kozmikus védelem: amikor a Nap aktív, a belőle kiáramló napszél és mágneses mező sokkal erősebb. Ez az intenzív napszél valójában kisöpri a Naprendszer belső részéből a távoli galaxisokból érkező kozmikus sugárzás jelentős részét.

„Szoláris maximum idején több ugyan a napkitörés, de a háttérsugárzás szintje alacsonyabb. Ez egyfajta kozmikus egyensúlyozás” – magyarázza Reiff.

A NASA nem bízza a szerencsére a legénység életét. Az Orion űrhajót úgy tervezték, hogy mobil óvóhelyként funkcionáljon:

• Védett belső mag: Ha a műszerek napkitörést jeleznek, az űrhajósok az Orion belső, legjobban védett részébe vonulnak vissza.
• Improvizált pajzs: A legénység az űrhajóban lévő készleteket – víztartályokat, élelmiszercsomagokat, sőt még a ruházatukat is – felhasználhatja falak építésére, mivel a hidrogénben gazdag anyagok (mint a víz) kiválóan elnyelik a sugárzást.
• Rövid időtartam: Az Artemis–2 csupán egy nagyjából tíznapos tesztrepülés. Annak az esélye , hogy pontosan ezen a tíz napon következzen be az évszázad napvihara, statisztikailag alacsony.

A szakértők szerint a mostani kockázatvállalás elengedhetetlen a jövőre nézve. Ha egyszer embert akarunk küldeni a Marsra – ami egy többéves utazás lesz –, meg kell tanulnunk, hogyan védhetjük meg őket a napciklus minden fázisában. Az Artemis–2 tehát nemcsak egy holdutazás, hanem egy létfontosságú kísérlet is: itt derül ki élesben, mennyire hatékonyak a sugárzásvédelmi protokolljaink a Nap legvadabb időszakában.

Ha több mindent olvasnál az Artemis–2 küldetésről:

Úton a Hold felé: 6 történelmi rekord, amit az Artemis–2-vel dönt meg az emberiség Több mint fél évszázad után az emberiség végre visszatér a Hold közvetlen közelébe. Az Artemis–2 nem csupán egy tesztrepülés, hanem egy rekorddöntögető misszió is lesz: a négyfős legénység messzebbre merészkedik a mélyűrbe, mint korábban bárki, és olyan mérföldköveket állít fel, amelyek alapjaiban írják át az űrkutatás történelmét.

Váratlan krízis az Artemis–2 során: Az első órákban mondta fel a szolgálatot a Hold-misszió vécéje Alig kezdődött el a történelmi Hold-kerülő misszió, az Artemis–2 négyfős legénységnek máris a technika ördögével kellett megküzdenie az Orion szűkös kabinjában.

Kritikus pontján van túl az Artemis-2 misszió - ez a művelet döntötte el, hogy elérhetik-e a Holdat Az Integrity most már tényleg a Hold felé halad.

(Forrás: Live Science)