Először sikerült látható fényt detektálni a Földön, amely egyenesen egy fekete lyukból érkezett, és erre most is csak azért kerülhetett sor, mert a szóban forgó objektum egyenesen a Földünkre néz – számol be róla az Independent. Mindez érdekesen hangzik, de joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy fekete lyukból miért távozik fény egyáltalán? Valójában a fény nem közvetlen a lyukból érkezett, hanem egy általa előidézett eseményből – Amikor a csillagok túl közel kerülnek egy fekete lyukhoz, darabokra szakadnak, és a robbanás az egész univerzumban észlelhető. Az eseményt TDE-nek nevezik, és az esetek körülbelül 1 százalékában ilyenkor plazma és sugárzás jelenik meg a fekete lyuk mindkét oldalán.
A TDE során a fekete lyuk gravitációjából a csillagra erős árapály-erők (gravitációs erők) hatnak. Ahogy a csillag egyre közelebb kerül a lyukhoz, a fekete lyuk vonzása rétegről rétegre bontja szét és megnyújtja a csillagot; hosszú „madzaggá” alakítva, amely szorosan a fekete lyuk köré tekeredik, mint a spagetti a villa köré. Ez az elhíresült „spagettiképzés”. A csillagplazma aztán felgyorsul a fekete lyuk körül, és hatalmas energia- és anyagsugárrá pörög ki, amely jellegzetes fényes villanást, jetet hoz létre, amelyet az optikai, röntgen- és rádióhullámú teleszkópok képesek észlelni.
Most februárban tehát optikai teleszkópokkal is észlelhető volt a sugárzás, ami a kutatók szerint az első ilyen esemény, egyben ez a legtávolabbi TDE, amit a bolygónkról érzékeltünk: a csillagászok a látható fény spektrumán érzékeltek egy „lenyűgöző” robbanást, amit követően a világ legfejlettebb távcsöveit a forrás irányába fordították. A megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy az esemény több fényt bocsát ki, mint 1000 billió nap, és mindezt az égbolt egy olyan részén érzékelték, ahol korábban ilyesmit nem vettek észre. A feltételezések alapján a fény tehát egy jettel rendelkező TDE-ből, az AT 2022cmc elnevezésű TDE-ből érkezett. A jet pedig akkor alakult ki, amikor a fekete lyuk „felfalt” egy közeli csillagot.
A kutatók szerint a fény tehát hihetetlenül messziről érkezett, messzebbről, mint bármely más hasonló, megfigyelt TDE esetén. A Földet elérő fény akkor indult útjára az űrben, amikor az univerzum a mai korához képest harmad annyi idős volt. A sugár mégis szokatlanul fényes és látható maradt annak köszönhetően, hogy pontosan a Földre mutatott – vagyis ennek köszönhető, hogy a szokásosnál intenzívebb, és az elektromágneses spektrum szélesebb részén látható. A kutatók számára ajándék ez a mostani felfedezés, aminek segítségével a reményeik szerint további TDE-ket fedezhetnek fel, és így jobban megérthetjük a fekete lyukak működését is.
(Kép: NRAO/AUI/NSF/Sophia Dagnello)