A nitrogén az oxigénhez, a szénhez vagy a hidrogénhez hasonlóan az élet szempontjából az egyik legfontosabb elem. Épp ezért lehet sokkoló a felismerés, hogy a talajból gyorsabban tűnik el a nitrogén, mintsem pótlódni tudna – erről több korábbi bizonyíték összegzésével jutott egy új, immár a tudományos bírálaton is átesett, a Science című lapban publikált tanulmány. A tanulmány egyik társszerzőjével, Rachel Masonnal az IE készített interjút, ennek tartalmát foglaljuk össze röviden.

A nitrogén tehát fontos elem, nem csak az élethez nélkülözhetetlen fehérjék egyik építőkockája, de alapeleme például a fotoszintézisnek is. Ennek megfelelően beláthatatlanok lehetnek a következmények, ha a nitrogén az ökoszisztéma bizonyos részei számára elérhetetlenné válik, viszont Mason szerint a tanulmányuk legfontosabb konklúziója ennek ellenére sem az, hogy túl sok vagy éppen tehát túl kevés a nitrogén. A tanulmányhoz egyébként több mint egy évszázadnyi adatot vizsgáltak át, és ez alapján jutottak arra a következtetésre, hogy míg a legtöbben azzal foglalkoznak, hogy túlságosan megnőtt bizonyos helyeken a nitrogén szintje, ezzel együtt másutt ez az elem kezd kiapadni. Ez utóbbi, kedvezőtlen változás egyébként a huszadik század elején kezdődhetett és a mai napig tart.

A nitrogén tehát sokszor inkább a bőségével okoz problémát – különösen igaz ez a mezőgazdasági területekre, illetve ahogy ezekből ez az elem bekerül a természetes vizekbe: például épp ezért, a túlságosan sok nitrogén miatt alakultak ki a holt zónák a Mexikói-öbölben, ahol nagyon gyér a biodiverzitás. Más a helyzet azonban a szárazföldön – itt épp az a baj, hogy a nitrogén gyorsabban tűnik el, mint hogy a készlet megújulhatna. Mindennek oka többrétű, de az egyik kétségkívül a legeltetés. A legeltetés lényege, hogy az előállat felhasználásával fehérjét állítunk elő a növények közvetítésével a talajban található elemekből. Egy fehérje molekulában pedig hatból egy atom nitrogén – vagyis minél masszívabb a legeltetés, annál több nitrogén tűnik el a földekből. Ugyanakkor az erdőtüzek egyik következménye szintén az, hogy apad a talaj nitrogén készlete, miközben a klímaváltozás miatt kevesebb nitrogén jut vissza természetes folyamatokkal. Az sem túl jó, ha növekszik a légkörben a szén-dioxid mennyisége, mivel ez azzal jár, hogy a nitrogén olyan szerves anyagként, kötötten fordul csak elő, amit a növények nem tudnak hasznosítani.

A folyamat végkicsengése, hogy a növényekben csökken az elérhető fehérje mennyisége, ami az ezekkel táplálkozó növényevő állatok és rovarok számára a fehérjeforrás elapadását jelenti. Mason szerint viszont nehéz megbecsülni, hogy mindez milyen hatással lehet az állattartásra, mivel ezen állatok genetikáját folyamatosan úgy változtatják, hogy minél több húst termeljenek. Ugyanakkor becslések alapján az állattartók már most sok milliárd dollárért vásárolnak extra takarmányt. A fentiekből azonban egy másik probléma is következhet – ez a rovarvilág úgynevezett apokalipszise, amelynek egyik oka szintén a talaj kimerülő nitrogénkészlete lehet.

A kutató szerint viszont tehát nem is a fentiek jelentik a legfontosabb tanulságot, hanem az, hogy a bolygó élővilága egy rendkívül komplex rendszer, amibe az emberiség rendkívül sok helyen beleront. És épp ez a komplexitás az, ami miatt nehéz megbecsülni, hogy a nitrogénszint csökkenése hosszútávon mivel járhat. Mint a kutató fogalmaz:

„Annyiféleképpen gyakorolunk nyomást a Föld rendszereire, hogy egy nagyon bonyolult és néha önellentmondásokkal terhelt problémahalmazhoz fogunk kilyukadni, amely az egyik helyen teljesen eltérő formában manifesztálódik, mint másutt.”

(Fotó: Pixabay/John_Nature_Photos)