Tömeggyilkosságok

1998. március 24-én 12 óra 41 perckor egy tizenegy és egy tizenhárom éves diák az Egyesült Államokban található jonesborói Westside Középiskolában, otthonról hozott fegyverek garmadájával felszerelkezve, tüzet nyitott az iskolaudvaron tartózkodó mintegy 100 gyerekre és az őket felügyelő tanárokra. A lövöldözésben négy gyermek és egy tanítónő vesztette életét és sokan megsebesültek. Az FBI definíciója szerint a tömeges lövöldözés kategóriájába esik minden olyan eset, amikor egy (vagy több) elkövető több mint négy embert öl meg lőfegyver használatával egyszerre. Nem ez volt az első ilyen esemény az Egyesült Államokban és nem is az utolsó, de a jonesborói tragédia mégis különlegesnek számít egy szempontból: ez vezette el az ország egyik legnagyobb presztízsű fegyvergyártójának vezetőjét, Ed Shultzot ahhoz a döntéshez, ami kis híján megváltoztatta a fegyverhasználat ősrégi hagyományait az államokban. De csak kis híján.

Shultz akkoriban a springfieldi központú Smith & Wesson vezérigazgatója volt és az 1998-as eset után kezdett ráébredni az általuk gyártott fegyverek szabályozatlan használatának nem várt negatív következményeire (a jonesborói esemény előtti húsz évben csak egy hasonló tömeggyilkosság történt az országban az Arkansas Online leírása szerint). Nem sokkal később pedig sor került arra a még súlyosabb tragédiára, amelynek híre immár az egész világot bejárta és ami arra inspirálta Shultzot, hogy kössön egyezséget a Clinton kormánnyal a kézifegyvereket megreformáló intézkedésekről.

1999. április 20-án a Columbine Középiskola két tizenkettedik évfolyamos tanulója, Eric Harris és Dylan Klebold több lőfegyverrel, puskával, bombával és késekkel a táskájukban besétáltak az iskola udvarára és belekezdtek 50 percen át tartó ámokfutásukba, amelynek során válogatás nélkül mészárolták le diáktársaikat, mielőtt mindketten végeztek magukkal. Összesen 13 ember halt bele a lövésekbe (nem számítva a két elkövetőt) és 21-en sérültek meg. A fiúk motivációjáról csak találgatások születtek, de azt biztosan lehetett tudni, hogy a támadást régóta tervezték és az eredeti elképzelés szerint, ha a parkolóban és egyéb helyeken elhelyezett bombák felrobbantak volna, még nagyobb pusztítást vittek volna végbe.

Az eset után megszaporodtak a lőfegyverekre vonatkozó szabályok szigorítását szorgalmazó szervezetek tüntetéseinek számai és a Smith & Wesson vezetője, részben lelkiismereti okokból, részben a pereket elkerülendő, egyezségre jutott a Clinton kormánnyal az okospisztolyok és a gyermekzárak kifejlesztéséről.

Hogy működik az okospisztoly?

Az okosfegyverek tulajdonképpen nem túl bonyolult szerkezetek, és nem is a 2000-es években születtek meg az első verzióik, hanem már korábban, de a technológia ekkor, az első okostelefonok megjelenése után (bár az iPhone ekkor még nem került piacra) és a személyi számítógépek egyre népszerűbbé válása idején kezdett kiforrottabb formát kapni: az egyszerűbb, mágnesekkel működő megoldások mellett az RFID-vel, biometrikus azonosítással, PIN kódokkal és később az okostelefonos alkalmazásokkal feloldható típusokat is kifejlesztették a technológián dolgozó mérnökök. Bármilyen biztonsági megoldást is alkalmazzon az okospisztoly, a lényeg, hogy csak a bejegyzett tulajdonosa (amelyből több is lehet) legyen képes a zár feloldására és az eszköz használatára, így elkerülhetővé váljon, hogy egy, a szülei pisztolyát eltulajdonító gyerek véletlenül lelője barátját, egy bűnöző elvegye és használja egy rendőr fegyverét vagy éppen a jonesborói esethez hasonló események történjenek.

Nehezített pálya

Mikor a Smith & Wesson belekezdett reformkísérletébe, Amerika egyik legnagyobb fegyverekkel kapcsolatos és a hozzájuk való jogokat védő szervezete, az NRA (National Rifle Association) olyan ellentámadásba lendült, ami hosszú időre elvette a gyártók kedvét az ilyen jellegű próbálkozásoktól és Smith & Wesson hírnevén is jelentős csorbát ejtett, ami sokáig kihatott a cég politikájára, hiába visszakoztak később az okosmegoldások bevezetésétől. A Washington Post beszámolója szerint az NRA nem bojkottálta egyértelműen és nyilvánosan a cég termékeit, miután 2000 március 17-én a Fehér Ház bejelentette a Smith & Wessonnal való megegyezését, de az akkoriban adott nyilatkozataikban rendre elítélték a lépést és azzal gyanúsították a gyártót, hogy elárulták a számukra alapvető második alkotmánykiegészítést (az Egyesült Államok alkotmányának második módosítását, ami 1791-re tekint vissza), ami az ország polgárainak fegyvertartáshoz való jogát írja le, mivel így túl nagy beleszólást enged a politikusoknak ebbe a személyes, csak az egyes emberekre tartozó ügybe.

A tűzre további olajat öntött New Jersey állam 2002-es új szabálya, ami szerint abban a pillanatban, hogy valamelyik gyártó megjelenteti az okosfegyverét és az hivatalos engedélyt kap a kereskedelmi forgalmazásra, megkezdődik egy három éven át tartó felkészülési időszak, ami alatt minden, New Jersey állambeli kereskedő át kell, hogy álljon kizárólagosan az okosfegyverek árusítására. A fegyverpártiak nem feltétlenül bíztak a technológiában, ami akár a kritikus pillanatban mondhatja fel a szolgálatot, így a lehetőség, hogy nem lesz más opciójuk, mint valamilyen elektronikával ellátott, vagy éppen biometrikusan oldható pisztolyt/puskát venni, nem örvendett nagy népszerűségnek. Amennyiben a fegyvert csak abban a szituációban használják, amelyben a legnélkülözhetetlenebb és legsürgősebb szükség van rá, vagyis mikor egy támadó ellen kell védekezni, akkor nem elfogadható, ha az ujjlenyomatolvasó nem működik, ha meg kell keresni a speciális karkötőt, ami oldja a zárat vagy ha PIN kódot kell beírni a telefonba.

Ed Shultz ugyan tartotta magát az eredeti elképzeléséhez és a kormánnyal való egyezséghez, de a cég a bojkott miatt egyre nehezebb helyzetbe került, és már 2000 nyarára el kellett bocsátaniuk a dolgozóik 15%-át. Shultz végül szeptemberben elhagyta a Smith & Wessont, az Egyesült Államok élére pedig George W. Bush lépett 2001-ben. Ezután az okospisztolyok fejlesztésének ügye egyre inkább lekerült a terítékről, és azok a vállalatok, akik ilyen típusú eszközöket készítettek, nehezen találtak lehetőséget a termékeik eladására. Európában nem alakult ilyen mostohán az okosfegyverek sorsa, de a kontinensen nincs is olyan nagy hagyománya az önvédelmi fegyverek tartásának és sok helyen a szabályozások is szigorúbbak.

Egy német mérnök, Ernst Mauch, aki évtizedeken át tervezett a Heckler & Koch számára fegyvereket, 1990-ben részt vett egy bírósági tárgyaláson, ahol a cég egyik pisztolyának működését kellett vázolnia, mivel annak egyik példányával egy hat éves gyermek véletlenül megölte barátját játék közben. Mauch ezután döntött úgy, hogy belekezd annak az eszköznek a készítésébe, amely később a müncheni Armatix cég első okosfegyvere lett, ez volt a .22 kaliberes iP1 pisztoly. A fegyvert rádiófrekvenciás azonosítással (RFID) lehetett feloldani, ehhez egy karkötőt kellett viselni és elég közel, 25 centiméteres távolságba kellett tartani az eszköztől.

Mire az iP1 elkészült, az Egyesült Államokban további, még több áldozatot követelő tömeges lövöldözések történtek, amelyek során volt rá példa, hogy a szülőtől eltulajdonított pisztollyal ölt meg 26 gyereket egy fiatal férfi (ez volt a Sandy Hook-i mészárlás), így a lőfegyverek szabályozásának kérdése újra előtérbe került, de, ahogy arról a Globe and Mail is beszámolt, az Armatix kereskedelmi forgalomban való megjelentetésének kísérlete mégis kudarcot vallott.

Azok a bolttulajdonosok, akik vállalkoztak volna a fegyverek eladására, hamarosan támadások célkeresztjében találták magukat,

részben továbbra is a New Jersey-i törvény miatt és lemondtak terveikről. Az Armatix bukását azonban elősegítette egy, az okosfegyverek biztonságát erősen megkérdőjelező esemény is: egy alkalommal egy hacker bizonyította, hogy az iP1 irányítása illetékteleneknek számára is hozzáférhető a rádiójelek zavarásával és fizikálisan, mágnesek használatával is.

Új játékosok

Az okosfegyverek helyzete azonban most megváltozhat két cég fejlesztéseinek köszönhetően. A Reuters január 11-ei tudósítása szerint a négy évvel ezelőtt alapított LodeStar Works egy idahói bemutató keretében demonstrálta a befektetők és részvényesek számára a legújabb modelljük képességeit, amely ujjlenyomatolvasóval és NFC (near-field communication, rövid hatótávú kommunikáció) technológiával is oldható, ez utóbbihoz egy telefonos applikációra van szükség. A PIN kódos megoldás lassabb és körülményesebb, de egyfajta biztosítékként szolgálhat arra az esetre, ha a biometrikus azonosítás csődöt mondana bizonyos nehezítő tényezők (például vizes, ragacsos kéz) miatt. A LodeStar Works még ebben az évben piacra szeretné dobni a pisztolyt, 895 dolláros (277 500 forint) kezdő áron.

A másik új szereplő a színen a SmartGunz, amelyet két éve alapított Tom Holland demokrata szenátor, az ő kézifegyverük rádiófrekvenciás azonosítással működik. A cég termékét, saját bevallásuk szerint, már teszteli egy amerikai rendvédelmi szervezet és a szintén az erre az évre tervezett megjelenés után két különböző árfekvésű verzióját árulják majd a fegyvernek: a rendvédelem számára 1795 dollárért (556 500 forint), civileknek 2195 dollárért (680 500 forint) teszik elérhetővé a pisztolyt. Ez a két cég csak a legújabbak azoknak a sorában, akik az évek folyamán nem adták fel az azonosítóval működő fegyverek fejlesztésének és forgalmazásának tervét, de, mivel a SmartGunz és a LodeStar Works már kész termékkel és a piacon való megjelenés tekintetében határozott időponttal is rendelkezik, ezért ők lehetnek azok, akik újból megpróbálják elindítani az Egyesült Államokban az okosfegyverek korát.

A sikert, az előzmények fényében nem lehet biztosra venni, de történtek már változások, amelyek megkönnyíthetik a dolgukat, a New Jersey-i törvényt például azóta már módosították: a jelenlegi szabályok szerint amennyiben engedélyt kap egy okosfegyver (amire a törvény személyre szabott kézifegyverként referál) és elkezdődhet az árusítása az államban, akkor hatvan napon belül minden bolttulajdonosnak kötelező lesz beszerezni belőle (illetve kötelező lesz legalább egyfajta okosfegyver típust beszerezni) és elérhetővé tenni a vásárlók számára, valamint külön, jól látható feliratokkal kell jelezniük, hogy a kézifegyver kapható és listázni azokat a tulajdonságait, amelyekben eltér a hagyományos fegyverektől.

Azt, hogy végül melyik okosfegyvert fogadják el az államban széles körű forgalmazásra, a hét tagú Személyre Szabott Kézifegyver Hitelesítő Bizottság (Personalized Handgun Authorization Commission) döntésén múlik, akik a sztenderdeket alkotják. Az NJ.com tavaly májusi hírei szerint a bizottságnak egy éve volt arra, hogy definiálja, hogy egy személyes kézifegyvernek pontosan milyen funkciókkal kell rendelkeznie, majd ezután (tehát idén tavasszal/nyáron) kezdheti tesztelni a meglévő technológiákat és a cégek termékeit.

Az kérdéses, hogy a tömeges lövöldözések meggátolhatóak-e azzal, ha az embereket az okosfegyverek vételének irányába motiválják, az előre eltervezett támadások menetén ez nem igazán változtathat, de egy-egy hirtelen felindulásból (és más fegyverével) elkövetett gyilkosság esetleg megakadályozható a csak a tulajdonosnak engedelmeskedő eszközök terjedésével.

Egy, a Johns Hopkins által 2016-ban elvégzett felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 60%-a nyilatkozott úgy, hogy szívesen választana okospisztolyt egy új eszköz vétele esetén, 2019-ben azonban a Johns Hopkins következő kérdőíve már más képet mutatott: eszerint, míg az emberek nagy része, ötből négy lőfegyvertulajdonos támogatja az okosfegyverek árusítását, addig vásárlásra már kevesebben adnák a fejüket, csak 18%-uk vállalná az ezzel járó plusz költségeket. Azok között pedig, akik hajlandóak lennének áldozni a technológiára, a legtöbben már jelenleg is odafigyelnek a lőfegyverekkel kapcsolatos biztonsági intézkedésekre.

Európai helyzet

Európában a lőfegyvertartás terén az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező országban, Svájcban, ahol a lakosság 30-40%-a tart otthon valamilyen kézifegyvert, 2019-ben az Európai Unió által javasolt fegyvertartási szigorítások bevezetése mellett tették le a voksukat az emberek a nyilvános szavazáson: a résztvevők 64%-a szavazott arra, hogy tiltsák be vagy szigorítsák az automata vagy félautomata fegyverekhez való hozzáférést, és ne lehessen olyan lőfegyvert tartani, ami egyszerre több tár töltényt is ki tud lőni. A szabályozás igénye a 130 halálos áldozattal járó 2015-ös párizsi terrortámadás után került napirendre az EU-ban.

Az Armatix okospisztolya, a sokadik generációs iP9 2015-ben az Európai Bizottság Horizon 2020 programjába is bekerült, az 50 000 eurós támogatást az eszköz fejlesztésére és a rendvédelmi szervek, valamint a civil lakosság számára való bevezetés előkészítésére használták. 2015 szeptemberi jelentés szerint az Armatix vizsgálatai alapján arra jutott, hogy nincs jelentős kockázata az okosfegyverek használatának, a legfőbb akadályt a vásárlóknak a technológiától való idegenkedése jelentheti, amit megfelelő stratégiával le lehet győzni.

(Fotó: Armatix, Getty Images/The Washington Post, Flickr/dvanzuijlekom)