Manapság a legtöbb Európai Uniós országban tilos befogni úszó tengeri emlősöket, és egyre több országban tiltják a fogságban szaporításukat is, így a delfináriumok valószínűleg hamarosan megszűnnek Európában. A világ más részein azonban ez még mindig virágkorát élő iparág, hiszen emberek milliói tartják fenn a létesítményeket a belépőjegyek kifizetésével.

Jönnek az élethű robotdelfinek

A történet egy kínai delfinárium megrendelésével kezdődött, akik egy új-zélandi céggel akartak megterveztetni egy élő delfines akváriumot. Az állatok rabosítását azonban Melanie Langlotz (VR játékszakértő), valamint üzlettársa, Li Wang is elítélte, ezért inkább létrehoztak egy robotdelfint, amivel megváltható az élő delfinek szabadsága, a beűzéses delfinvadászat és mesterséges szaporítóprogramok pedig feleslegessé válnak. Az NZ Herald-nak adott interjújában a játékszakértő a kivitelezés nehézségeiről beszél:

"Minden létező személlyel megpróbáltam kapcsolatba kerülni, aki valaha foglalkozott animatronikával (a robotikából eredő szó), de a legtöbben nem támogattak, mondván a sós víz tönkreteszi a szerkezetet vezérlő elektronikát."

Végül Langlotz rátalált két San Francisco-i szakértőre, Roger Holzberg-re és Walt Contira , akik közreműködtek a Star Trek és Jurassic World robotállatainak építésében, ezért vállalták a feladatot, így immáron minden készen állt a projekt elindításához. 2020 elején pedig csobbanhatott az első, kétszázhetven kilogrammos prototípus:

Roger Holzberg, a Disney korábbi alelnöke és kreatív igazgatója szerint a robotdelfin élettartama sós vizű medencében tíz év, az akkumulátor tíz órát bír egyhuzamban, és kinézetre is valóban szakasztott olyan akár egy igazi delfin. A robotok iránti kereslet máris megugrott a kínai delfináriumok részéről, melyek a jelenleg hatályos vadvilág-kereskedelmi tilalom miatt nem tudnak a könyörtelen taijii beűzéses delfinvadászatból vásárolni.

A delfinmosoly mögött

A delfináriumok az emberek szórakoztatásáról és a profitszerzésről szólnak. A fogságban tartott delfinek nem ott születnek, hanem természetes élőhelyükön, sőt családjuk is volt, akiket az orruk előtt végeztek ki. Erről szól Az öböl című hiteles, és nagyon felkavaró dokumentumfilm, amit Oscar díjra is jelöltek a legjobb dokumentumfilm kategóriában:

Ric O’ Barry rendező egykor maga is delfintrénerként dolgozott. Korábban több interjú kapcsán elmondta, hogy befutott filmek delfinszereplőit képezte ki, miközben hülyére kereste magát. Mígnem egy nap az egyik delfin a férfi karjaiban öngyilkos lett. (Szakemberek már korábban felfigyeltek rá, hogy a delfinek képesek ilyesmire, méghozzá úgy, hogy szándékosan nem vesznek levegőt.) Aznap Ric megfogadta, hogy élete végéig küzdeni fog a delfinek szabadságáért. Évente átlagosan húszezer delfint ölnek meg főként a szórakoztató- és az élelmiszeripar kedvéért. Az Öbölben bemutatott japán halászok a vadon élő delfineket szonár használatával összezavarják, majd becsalogatják egy rejtett kis öbölbe, ahol fogságba ejtik őket.

A szülők megpróbálják védeni a borjakat, de nincs esélyük, a nap végére az öböl vizét pirosra festi az áldozatok vére.

A borjak egy részét eladják delfináriumoknak, ahol kiképzik őket a közönség szórakoztatására, a többieket lemészárolják, húsukat pedig eladják. Mivel egy delfin ára meghaladhatja a százötvenezer dollárt is (nem beszélve a delfináriumok bevételeiről), a delfines produkciók milliárdos üzletet jelentenek a tulajdonosoknak. Mosolyuk mögött azonban nem boldogság, sokkal inkább hatalmas bánat és fájdalom rejtőzik. A delfinek ugyanis soha nem feledik, ami ami velük történt, vagy hogy milyen volt szabadon élni.

(Fotó: Nzherald)