A pánspermia elmélet szerint az élet meteorokkal terjedhet a kozmoszban. Habár ezt a teóriát nem fogadja el egyöntetűen a tudományos élet fősodra, de ennek ellenére nem egy minden alapot nélkülöző áltudományos nézetről beszélhetünk. A pánspermiát ugyanis támogatja néhány bizonyíték: ilyen a marsi meteoritok felfedezése a bolygónkon, de akár az is, hogy az élet milyen meglepően ellenállónak bizonyult több megfigyelés szerint akár a világűr extrém körülményei között is.

A pánspermia alapján tehát az élet lényegében az egyik bolygóról a másikra vándorol, ami a gazdabolygók ökoszisztémáira is kihatással van természetesen – méghozzá oly módon, hogy az akár messziről is észlelhető legyen. Ez a felvetés pedig központi szerepet játszik egy új publikációban, amely azt vázolja fel, hogy miként azonosíthatjuk ezeknek a csillagközi utazóknak a jeleit – számol be róla a Live Science.

Jelenleg a földönkívüli élet kutatásának a legfőbb kihívása az, hogy nem tudjuk pontosan, mit keresünk. Az egyetlen referenciánk a Föld – egyetlen példa egy életfenntartó bolygóra, amelyet szénalapú szervezetek népesítenek be. Az élet másutt a galaxisban azonban nem feltétlenül tükrözi a miénket; számos formát ölthet, vagy akár váratlan környezetben is virágozhat.

A mostani tanulmányban így ahelyett, hogy a Föld életformáival közvetlen megfeleltetést keresnének, egy olyan módszert javasolnak a szerzők, amely az élet hatásainak kimutatására összpontosít, különösen a pánspermia lencséjén keresztül. Azt javasolják tehát, hogy az exobolygók bizonyos változásait figyeljük meg, amelyek hasonlóak lehetnek azokhoz a változásokhoz, amelyeket az élet idézett elő a Földön. Ez segíthet jelezni, hogy az élet már eljutott más világokból ezekre a bolygókra.

Például a földi élet jelentősen megnövelte a légköri oxigénszintet a kialakult növénytakaró által, ami változás az űrből is megfigyelhető. Vagyis ha az élet valóban így, a pánspermia elméletének megfelelően terjed az univerzumban, akkor az valószínűleg több bolygón is hasonló változásokat okozna, amelyeket egymás után kolonizál.

A tanulmány mögött álló csillagászok statisztikai tesztet dolgoztak ki, amellyel számos exobolygón elemzik a lehetséges biológiai aláírásokat. A céljuk, hogy azonosítsák azon bolygók csoportjait, amelyek szokatlanul hasonlóak egymáshoz – vagyis olyan tulajdonságokat mutatnak, amelyek alapján a pánspermikus élet hasonló változásokat hozott rajtuk létre. Ezek a bolygók, amelyek mindegyike más-más csillag körül kering, nem valószínű, hogy pusztán csak a véletlennek köszönhetően osztoznak ezeken a jellemzőkön – így aztán ezek további vizsgálatra érdemesek.

A módszer tehát fontos elmozdulást jelent az exobolygó-kutatásban, mivel kevésbé összpontosít a Földhöz való vizuális vagy közvetlen hasonlóságokra, és inkább az élet jelenlétére utaló tágabb ökológiai hatásokra koncentrál. Azt persze a kutatók is elismerik, hogy az egész technikájuk azon áll vagy bukik, hogy a pánspermia elmélete igaz-e – és tehát ezt a kérdést még nem sikerült tisztázni. A publikáció még nem esett át a tudományos elbírálási folyamaton.

(Kép: Pixabay/izhar-ahamed)