A NASA a tegnapi napon leplezte le a Lockheed Martin Skunk Works divíziójával együttműködésben fejlesztett, régóta várt gépét, az X-59 Quesstet (Quiet SuperSonic Technology), ami új időszámítás kezdetét ígéri a szuperszonikus légi közlekedésben. A gép ugyanis a hangsebességet meghaladó tempója ellenére nem generál majd hangrobbanást, csak egy tompa durranást, vagy ahogy a NASA nevezi "hangpuffanást". Ez azt jelenti, hogy amennyiben a repülőgép lakott területek felett száll, az emberek számára sokkal kevésbé lesz zavaró a jelenléte, mint amilyen egy hagyományos szuperszonikus gépé lenne és nagyjából csak egy porszívó által generált zajjal megegyező szintű hanghatást kell elviselniük a közelében.

Hogy valóban így lesz-e és tényleg eléggé csendesnek bizonyul-e a jármű a szárazföld feletti közlekedéshez, az hamarosan kiderülhet, mivel az idén kezdődő felkészülés és repülési próbák után elindítják az Egyesült Államok egyes kijelölt régióban zajló tesztprogramot, aminek során a lakosok visszajelzéseiből állapíthatja meg az FAA (az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala), hogy alkalmas-e a gép a lakott területeken való használatra és megkaphatja-e az engedélyeket.

Az X-59 a hangrobbanást különleges kialakításának köszönhetően kerüli el, ami már első látásra is szembetűnően újszerű formát kölcsönöz a gépnek. A szokatlanul hosszú orr-rész közel harmadát teszi ki a 30 méteres jármű hosszának és rendkívül keskeny is, emiatt "megtöri azokat a hanghullámokat, amelyek normális esetben egy szuperszonikus gépnél hangrobbanást okoznak" - a NASA magyarázata szerint. A hangrobbanás, ami az emberi fül számára elviselhetetlen, 100 decibel feletti zajjal járhat, a hanghullámok összesűrűsödése miatt keletkezik a hangsebességet átlépő gépek repülése közben - az ebből születő lökéshullámokat a talajt érve hangos zaj kíséri, ami az X-59-nél azért nem alakul ki, mert a gép formája miatt a hanghullámok elszeparáltan maradnak. Az X-59 esetében a keletkező zaj körülbelül 75 decibel szintű.

Az X-59 Quesstet nem csak a 9 méteres orr teszi hatékonnyá a hangrobbanás elkerülésében, hanem más strukturális megoldások is, például a szintén közel 9 méteres speciális szárnyak, amelyek tartalmazzák az üzemanyagot és az irányítórendszer nagy részét, valamint a hajtómű (GE F414 motor) elhelyezése a farokrész felső részében. A jármű formája megalapozza a csendes működést, de egy hátránnyal jár: a pilóta látóterét nagyban csökkenti, emiatt a kilátást nem közvetlenül, hanem monitorokkal oldják meg benne. A jármű irányítása közben teljes egészében a kamerákról beérkező felvételekre támaszkodik a pilóta, ezt a rendszert eXternal Vision Systemnek nevezte el a Lockheed Martin és a jövőben más gépeknél is felhasználhatják majd, ahol szintén korlátozottak a látási viszonyok.

A csendes szuperszonikus repülőgép elhozhatja azt a jövőt, ami a Concorde-ok idején még távolinak tűnt, vagyis lehetővé teheti, hogy a hangsebesség feletti sebességgel szálló gépek a hetvenes években érvénybe lépett tiltás után most engedélyt kapjanak rá, hogy szabadon közlekedjenek szárazföldi területeken, városok felett is. Az X-59 a tervek szerint körülbelül Mach 1.42 sebességgel, 16 800 méteres magasságban repül majd.

(Fotó: Lockheed Martin Skunk Works)

Készül a csendes X-59 szuperszonikus repülő, ami megalapozhatja a hangsebesség feletti közlekedés jövőjét A Lockheed Martin Skunk Works divíziója már építi a gépet, ami hangrobbanás helyett csak egy halk puffanást eredményez: ez, a tervek szerint, alig lesz hangosabb egy porszívó zajánál.