A Lockheed Martin Skunk Works divíziójának története egészen az 1940-es évekig nyúlik vissza, addig a napig, amikor az Egyesült Államok Hadseregének képviselői felkeresték a Lockheed céget egy fontos kéréssel: azt szerették volna, ha minél előbb megépül Amerika első vadászrepülőgépe, hogy ne kelljen tovább rettegni a németek fejlesztés alatt álló szupergépétől, a Messerschmitt Me 262 vadászrepülőtől. Kelly Johnson gyorsan összeállított egy kis létszámú csapatot, akik neki is kezdtek a munkának, annak ellenére, hogy még meg sem kötötték a hivatalos szerződést és 143 nap alatt megszületett az XP-80, az első prototípusa annak a járműnek, ami végül P-80 Shooting Starként vonult be a történelembe.

A Skunk Works nevét a szigorúan titkos keretek között zajló munka és egy népszerű képregény ihlette: az egyik mérnök nagy rajongója volt a Li'l Abnernek, amelyben szerepelt egy titokzatos gyár, a Skonk Works, ahol mindenféle megkérdőjelezhető alapanyagból főztek italokat a dolgozók, az eleinte viccből használt név végül rajtaragadt a csapaton.

A Skunk Works nevét pedig mostanában egy szintén forradalmi és várva várt technológiai újítás kapcsán lehet leginkább hallani, ők építik ugyanis az X-59 QueSTT szuperszonikus repülőgépet, amely az első olyan hangsebességet meghaladó gyorsaságra képes légi jármű lehet, ami nem produkál hangrobbanást.

A csendes szuperszonikus gépek fejlesztésén más cégek is dolgoznak ugyan, de meglehetősen kevés azoknak a száma, akik megpróbálkoznak a megfelelő technológia létrehozásával és még kevesebb azoké, akik jutnak is valamire a fejlesztésekkel. Az Aerion Supersonic, aki a Boomless Cruise technológiával kísérletezett volna az AS2 gépen, májusban húzta le a rolót: pénzügyi okokból leálltak a további munkákkal, emiatt a General Electric is beszüntette az Affinity gázturbinás sugárhajtómű fejlesztését, ami a jármű meghajtását biztosította volna.

A Spike Aerospace van még versenyben az Egyesült Államokban a halk szuperszonikus gépek építésének területén, a cég már bemutatta a látványterveit a leendő S-512-ről, de egyelőre a prototípusig még nem jutottak, pedig, márciusi hírek szerint, 2022-re tervezik az első repülést. A Spike gépe a vetélytársak modelljeinél kisebbnek és környezetbarátabbnak ígérkezik, a 18 férőhelyes gép, aminek utasterében ablakok helyett kijelzők lesznek, a jövőben hibrid, majd folyékony hidrogén alapú meghajtással fog működni.

Akinek viszont már valóban épül a prototípusa a műhelyben és a legelőrébb tart a munkálatokban a cégek közül, az a Skunk Works, ők a NASA-val összefogásban készítik az X-59-et és erről két napja egy videót is közzétettek a NASA videómegosztó csatornáján. A felvételek a 2019 májusától 2021 júniusáig tartó időszakot mutatják be, melynek során a szárnyakat és a farokrészt, valamint a törzset nagyjából összeillesztették (ezzel el is spoilereztük a videót, a gép ugyanis nem lesz kész a felvétel végére, hiába tekerünk előre), így a modell már kezdi felvenni egy valódi légi jármű alakját, a NASA leírása szerint.

David Richardson, a Lockheed Martin programigazgatója elmondta: az összeállítás folyamata a legózáshoz hasonlít, mivel előre kifúrt lyukak segítségével helyezik egymás mellé a részeket, ami jelentősen lecsökkenti a szerelés idejét. A struktúráról több részletet is elárultak, részben olyan dolgokat, amelyeket már korábban is lehetett tudni, például, hogy a pilótafülkében a pilóta nem a szélvédőn át fog kitekinteni a tájra, hanem egy monitoron keresztül. A gép formája ugyanis túl szűk és hosszú ahhoz, hogy egy hagyományos fülkét alakítsanak ki rajta, így a 9 méteres orrrész felett és alatt elhelyezett kamerák közvetítik számára a külvilág látványát.

A szintén kis híján 9 méter hosszúságú szárnyak tartalmazzák az üzemanyagot és az irányítórendszer nagy részét, a farokrész pedig a GE F414 motort, amit a szerkezet felső szekciójában foglal helyet.

A szerkezet kialakítása: a különösen hosszú, 30 méteres törzs, a vadászgépeknél használt motorokhoz hasonló hajtómű pozícionálása, a speciális szárnyak, mind egy célt szolgálnak:

a hangrobbanás eliminálását, hogy a csendes(ebb) gép engedélyt kaphasson a lakott területek feletti repülésre.

Ez ugyanis a szuperszonikus gépek hátulütője és a hangsebességnél gyorsabb légi utazás kerékkötője: a hangsebesség átlépése után keletkező hangrobbanás a talajszintre érkezve olyan zavaró hatással van az útvonala közelében élő lakosokra és minden élőlényre, hogy a repülést csak lakott területen kívül, óceánok, tengerek felett engedélyezik, kivéve tesztelés esetén. Ez rendkívül behatárolt működést tesz csak lehetővé, mivel emiatt a városok nagy részét nem tudják kiszolgálni a gépek, illetve a szuperképességüket, amely a jelenleginél sokkal gyorsabb utazást biztosíthatna, így nem tudják teljes egészében kihasználni.

A hangrobbanás nélküli szuperszonikus repülést az teszi lehetővé, hogy a hosszú struktúra mentén a hangsebesség átlépése után normál esetben összesűrűsödő hanghullámok, amelyből a lökéshullámok és a talajt érve az ezt kísérő hangos zaj keletkezik, ebben az esetben elszeparáltak maradnak,

nem tudnak a robbanást okozó nagyerejű lökéshullámmá összeállni.

A Lockheed Martin leírása szerint az így generált zaj alig lenne hangosabb egy porszívó hangjánál, nagyjából 75 decibelnek (PLdB, vagyis decibelben érzékelt zajszintnek) felel majd meg. A fület sértő és hosszú kitettség esetén az egészséget már károsító szintet 85 decibel felett szokták meghatározni a szakemberek, így az X-59 nem okoz majd gondot a lakosság számára, de ahhoz, hogy ez bizonyítást nyerjen, még tesztelni kell a járművet, erre pedig valamikor jövőre kerülhet majd sor.

(Fotó: Lockheed Martin, Spike Aerospace, Wikimedia Commons)

További cikkek a témában:

Bemutatták a Concorde utódjának kicsinyített prototípusát Ha minden a terv szerint halad, negyed évszázad után újra lesz olyan utasszállító, ami gyorsabb a hangsebességnél.
Nemsokára indulnak a szuperszonikus gépek tesztjei: gyakrabban repülhetnek szárazföld felett is Az Egyesült Államokban nem törölték el az 1973 óta érvényben lévő tiltást, de megkönnyítették, hogy tesztrepüléseket ne csak az óceánok felett lehessen végezni.
30 év után itt a NASA első új kísérleti szuperszonikus repülőgépe, az X-59 Hamarosan lakott területek felett tesztelik a NASA új szuperszonikus technológiáját, amely szétoszlatja a hangrobbanás hangját.