Némi késéssel (még a hivatalos honlapon is 2019-es átadás szerepel a cikk írásakor – erről már biztosan lecsúsztunk), de a héten végre átadták a Széllkaput, a Millenáris Park kisöccsét, vagyis inkább idősebb, bulizósabb bátyját. Így most a Kettes Mammut bevásárlóközpont tőszomszédságában nagy kiterjedésű, különböző programokat kínáló zöld terület várja a budaiakat, akik ha eddig zöldre vágytak, fel kellett buszozniuk a Normafához. A Park mérete miatt ráadásul nagyobb rendezvények is megvalósíthatóak lesznek a jövőben.

A Park a Ganz gyár egykori területén nyitott meg, és a cél az volt, hogy a környék (ez a Széll Kálmán teret és Margit körutat jelenti) legendásan rossz minőségű levegőjét kicsit belélegezhetőbbé tegyék. A Millenáris Park-Széllkapu végre elkészült duója ehhez a célhoz két módon is hozzájárul a hivatalos honlap tanúsága szerint:

„A fejlesztés első ütemében lebontásra kerültek az átszellőzést gátló, jórészt használaton kívüli építmények, a néhai Ipari Minisztérium hatalmas irodaháza és a Ganz gyári pari épületei.”

A másik út a hatalmas zöldfelület. Számokra átültetve ez az Index beszámolója szerint a következőt jelenti:

„Az új zöldfelületen összesen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat és kialakítottak egy új, 500 férőhelyes mélygarázst is.

A csütörtöki sajtóeseményen elhangzott, hogy a fenntarthatóság érdekében elsősorban honos, a városi klímát és az ökológiai adottságokat jól tűrő fákat és cserjéket, illetve úgynevezett stressztűrő évelőfajokat választottak.

Nagyobb összefüggő állomány a százötven díszcseresznye fa, amelyek cseresznyevirágzás idején különleges hangulatot árasztanak, de vannak a területen nagyobb méretű lepényfák, tölgyek, fenyők, almák, nyírek és gyertyánok is. Emellett ötvenezer évelő növény, rengeteg díszfű, nagyméretű cserje és negyvenezernél több hagymás növény színesíti a parkot, mondta Czérna Zoltán, a Parktech Kft. ügyvezetője a helyszínen.”

A Széllkapu másik célja a közösség aktivizálása a következő módon:

„A park területe, jellege lehetővé teszi, értékeinek megőrzése pedig megkívánja a parkot rendszeresen használók aktivizálását. Ezért lehetőséget szeretnénk teremteni olyan „baráti körök” kialakulására, amely a park élővilágának megismerése mellett bepillantást enged a néhány hektáros zöld terület gondozásával együtt járó örömökbe és nehézségekbe is. Az iskolai biológia óráktól az önkéntes növénygondozásig széles a skála.”

Ezek tehát a számok és a megfogalmazott célok, kérdés, hogy miként fest a park a valóságban. Mi a mai napon látogattunk ki 30 Celsius fokos melegben. A Széna tér felől közelítve a döglesztő hőségben valóban bíztatóan fest a Kettes Mammut mellől előbukkanó zöldnövényzet.

Az a rejtélyes, magas fémszerkezet a kép jobboldalán a függőkert, amelyen keresztül át lehet jutni a Millenáris Parkba is. Ennek több szintje is van, és akadálymentesített: mind a Széllkapu irányából, mind a Millenárisról megközelíthető lifttel is. Sőt a tetejére is fel lehet jutni.

A Széllkapuhoz ez az út vezet, amennyiben a 4-6-os villamos megállója irányából közelítünk.

A parkba belépve ez a látvány fogad. Jobboldalt szökőkút, baloldalt a gombaszerűségek pedig valójában napelemek:

A park nagyon tagolt, ez egyrészt arra lesz jó, hogy több program is futhasson párhuzamosan anélkül, hogy zavarnák egymást. Praktikusan viszont, egy látogató szempontjából az a fontos, hogy mindenki találhat magának valami kedvenc törzshelyet.

Le lehet heveredni az árnyas domboldolra egy limonádéval vagy sörrel.

Esetleg ki lehet ülni a vízparta, vagy akár pihenni a szembeni nyugágyak egyikén.

Esetleg bemenekülhetünk a függőkert árnyékos hűvösébe, ahol akár egy laptoppal neki is állhatunk dolgozni – még a mai kánikulában is kellemes volt itt a klíma.

Ugyanakkor a Széllkapu nem feltétlen az a hely, ahová gyerekekkel érdemes jönni. A fentebb látható szökőkútban ellocspocsoltak ugyan a gyerekek (és amennyire láttam, ez legális tevékenység, a közelben kóborló biztonsági ember legalábbis nem szólt rá senkire), de a parknak ezen a részén nincs játszótér.

Más kérdés, hogy a szomszédos Millenáris hatalmas, sima zöld területekkel, két játszótérrel, illetve a (fizetős) játszóházzal várja a kisgyerekeseket, és ezek szerint a koncepció az, hogy a családosok inkább abba az irányba gravitáljanak. Amúgy a Millenárisra több úton keresztül is átjuthatunk.

Ezek egyike tehát a függőkert, amely hídként vezet át a korábbi parkba, és ahogy már írtam, mind a két oldalról megközelíthető lifttel is.

Ám a függőkertnek feljuthatunk a tetejére is, ahol egyrészt még több napelemet láthatunk:

Illetve megcsodálhatjuk a csodaszép kilátást:

Na jó, ez a kilátás nem feltétlen csodaszép. Bevallom, nekem nagyon tetszik az új park, de ha akad gyengepontja ez az: a parkra fentről nem lehet normálisan rálátni, a Széna térre viszont rá lehet, csak arra meg nem igazán érdemes.

Egy másik út a Millenárisra a sokszor kárhoztatott, a Fény utcából nyíló aluljáró tetején át vezet.

A Millenáris Parkba átsétálva sem fogunk sokkot kapni a különbségtől, hiszen a korábbi park is felzárkózott pár újdonsággal. Például a Széllkapu közvetlen szomszédságában megnyílt, mászókás játszótér remekül fejleszti a kisebbek és akár a nagyobbak mozgáskultúráját is. Itt sajnos viszont kevés árnyék akad, ami ilyenkor azért probléma.

Ám a parkkomlexumnak akad egy nagyon csúnya szépséghibája, ez pedig a teljesen lepusztult Zöld Péter játszótér a Millenáris Park területén, ahol az egykor szebb napokat (ezek voltak az én huszas éveim – most negyven vagyok) látott fajátékokról rég lekopott a festék, és napszítta, szálkás felszínnel várják sorsuk valamiféle rendezését.

A Zöld Péterről tényleg csak annyi pozítivum mondható el, hogy az igazán életveszélyes darabokat legalább lezárták, mint például ezt a szomorú sárkányt:

A szegény párára még felirat is került, ami külön felhívja a figyelmet a veszélyre, ami valószínűleg nem az, hogy a lény tüzet okád, inkább a rozsdás vaskeretből kikorhadt fához lehet köze a lenti kép baloldalán.

Összeségében tehát csodaszép az új park, Budának ez a része pedig bőven rászorult már ilyesmire (ha már a forgalomcsökkentés valamiért nem akar összejönni). Illetve a Széllkapu tele van potenciállal: a Millenárissal párosban akár egész Buda kulturális szívévé is válhat.

Ugyanakkor jó lenne, hogyha a folyamatos karbantartásra is futná, és nem nézne ki húsz év múlva úgy az egész, mint most a Zöld Péter.

(Kép: Rakéta/Felkai Ádám)