A Chandra űrtávcső (Chandra X-Ray Observatory) egy röntgentechnológiát használó műhold, amely az amerikai Nagy obszervatóriumok sorozat harmadik tagja. A Chandrát 1999-ben bocsátották fel a Columbia űrrepülőgéppel, és a mai napig ez a legnagyobb, űrrepülővel indított műhold.

A röntgentávcső tehát a Nagy obszervatóriumok harmadik tagja, a többi tag is ismerős lehet: az először felbocsátott Hubble, mely a látható fény tartományát vizsgálja, ezt követte a Compton, amely a gamma tartományt figyeli, és végül az infravörös tartományt analizáló Spitzer fellövését követően lett teljes a program.

A mostani képen ezer meg ezer, csillagtömegű fekete lyuk látható. Ezek tömege jellemzően a napunk tömegének az ötszöröse és harmincszorosa között mozog. A fekete lyukak kozmikus léptékkel mérve viszonylag közel, három fényévnyi távolságon belül helyezkednek el a Galaxisunk közepén található fekete lyukhoz, a Sagittarius A*-hoz (Sgr A*).

A kutatók azt már eddig is feltételezték a csillagok mozgása alapján, hogy a csillagtömegű fekete lyukak nagy része – legalább 20000 fekete lyuk – az idők folyamán elkezdhet a Galaxis közepe felé tendálni, és felgyűlni a Sgr A* körül. Ugyanakkor a Chandra űrtávcső által összegyűjtött adatok ennek az első, megfigyeléses bizonyítékai.

A fekete lyuk önmagában természetesen nem látható, ugyanakkor amennyiben egy csillaghoz közeli pályára áll rá, úgy ez utóbbitól gázokat vonhat el. Az így kialakult rendszereket a csillagászok kettős röntgen-csillagrendszereknek nevezik. A név onnan származik, hogy a gázok mielőtt eltűnnének a fekete lyukban, röntgensugarakat produkálnak. A Chandra képén amúgy ilyen rendszerek is felfedezhetőek, ezek a pontszerű fényforrások.

(Kép: Wikipedia, NASA)