Négy távcső is kellett ahhoz, hogy elkészülhessen az első részletes kép egy másik galaxisban található csillagról, ami tőlünk több mint 160 ezer fényévre található, a Tejútrendszer szatellitgalaxisában, a Nagy Magellán-felhőben. Az óriási vörös szuperóriás, amely WOH G64 néven ismert, az 1970-es években történt felfedezése óta izgatja a csillagászok fantáziáját, de mivel ilyen messze volt, szóba sem jöhetett, hogy részletesebben is megvizsgálják – egészen eddig.

A WOH G64 igazi gigász a csillagok között: a becslések szerint a mérete 1540-szerese vagy akár 2575-szöröse is a Napénak. Mint minden vörös szuperóriás, ez a csillag is kimerítette a magjában található hidrogén-üzemanyagot, ami a környező hidrogénhéj égését és a csillag jelentős kitágulását eredményezte. Most a Chile-i Atacama-sivatagban működő Very Large Telescope Interferometer (VLTI) segítségével a tudósok soha nem látott közelségből készítettek felvételt róla. A VLTI négy teleszkópot is egyesít, és így egy 200 méter széles óriástávcsőként működik – írja a New Scientist.

“Az ilyen részletesség ahhoz hasonlítható, mintha egy Holdon sétáló űrhajóst figyelnénk meg”

– mondta Jacco van Loon, az Egyesült Királyságban működő Keele Egyetem munkatársa.

Az infravörös képen a csillagot körülvevő forró gáz- és pormag burkolata látható, amelynek hőmérséklete meghaladja az 1000 °C-ot. Ez az anyagfelhő valószínűleg akkor keletkezett, amikor a csillag kilökte a külső rétegeit – ez egy olyan jelenség amúgy, amelyet vörös szuperóriások esetében ritkán sikerül megörökíteni.

“Arra számítottunk, hogy csak magát a csillagot látjuk majd, de a körülötte lévő anyag szerkezete igencsak meglepett minket”

– tette hozzá van Loon. A csillag halványabb fénye a korábbi megfigyelésekhez képest ugyanis arra utal, hogy a gáz és a por a viszonylagos közelmúltban alakult ki, ami egyébként azt jelezheti, hogy a WOH G64 élete végső szakaszához közeledik. Ha ez az objektum a kék szuperóriásokhoz hasonlóan viselkedik, amelyek ehhez hasonló folyamatokon mennek keresztül, akkor a csillag néhány évtizeden vagy akár éven belül szupernóvaként robbanhat fel. Ha ez bekövetkezne, az igazi tudományos szenzáció lenne, mivel egy ilyen esemény megfigyelése kivételes betekintést nyújtana a hatalmas csillagok halálába.

Paul Crowther, a Sheffieldi Egyetem kutatója ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a megfigyelt változások sajnos nem feltétlenül utalnak egy közelgő (és kicsit tehát remélt) robbanásra, mivel az ilyen típusú csillagok jól ismertek változékonyságukról és arról, hogy jelentős mennyiségű port termelnek.

(Kép: balra: A WOH G64 csillagról készült kép, amelyet a chilei Very Large Telescope Interferometer segítségével készítettek. Jobbra: A csillag művészi ábrázolása, forrás: ESO/K. Ohnaka et al., L. Calçada)