A Gaia műhold adatai alapján a csillagászok egy titokzatos csillagrendszert fedeztek fel. Habár kezdetben azt gondolták, hogy a rendszer csillaga egy fekete lyuk körül kering, az új kutatások megkérdőjelezik ezt a feltételezést, és alternatív magyarázatot javasolnak. A tanulmány alapján, amely egyébként még nem esett át a tudományos elbírálási folyamaton, a csillagrendszer fekete lyuk helyett egy egzotikus csillagot tartalmazhat, amely láthatatlan sötét anyagból áll – számol be róla a Live Science.

Az egzotikus csillagok olyan feltételezett objektumok gyűjtőneve, amelyek egzotikus részecskékből állnak – tehát nem a szokásos elektronból, neutronból, protonból vagy müonból, és különböző kvantum tulajdonságok védik őket a gravitációs összeomlástól.

A most vizsgált rendszer egy napszerű csillagból és egy sokkal masszívabb kísérő objektumból áll. A csillag kémiai összetétele hasonló tehát a mi Napunkhoz, de valamivel kisebb a tömege. A két objektum 1,4 csillagászati egységnyi távolságra kering egymás körül, és 188 naponként tesz meg egy pályát, ami nagyjából a Mars nap körüli pályájának a távolságának és periódusának felel meg. Ezeket a megfigyeléseket a fekete lyuk magyarázná, de gond van a rendszer kialakulásával: a fekete lyukak nagytömegű csillagok halálakor keletkeznek, ezért ahhoz, hogy ez a forgatókönyv megvalósuljon, napszerű csillagnak kell kialakulnia egy hatalmas csillag mellett. Ehhez rendkívül precíz körülményekre van szükség, és arra, hogy az objektumokat évmilliókig egymás körül keringő pályán tartsák.

A kutatók épp ezért azt feltételezik, hogy a csillagrendszerben a sötét társobjektum a sötét anyagi részecskék amolyan csomója lehet. A sötét anyag az anyag láthatatlan formája, amely a galaxis tömegének jelentős részét alkotja, és bár a pontos természete ismeretlen, az elméleti modellek alapján a sötét anyag összetapadhat. Az egyik modell szerint a sötét anyag egy új típusú bozon lehet, amely amikor csomókká sűrűsödik össze, akkor az egzotikus csillagok közé tartozó, úgynevezett bozoncsillagokat képezhet.

A bozoncsillagok a feltételezések szerint teljesen láthatatlanok, és csak a környezetükre gyakorolt gravitációs hatásuk révén lehetne őket észlelni. A kutatók azzal érvelnek, hogy egy ilyen objektum megmagyarázhatja a Gaia adataiból származó megfigyeléseket, és helyettesítheti a fekete lyuk szükségességét a rendszerben.

Hogy tényleg bozoncsillagról van szó, az talán a mindenképp szükséges későbbi megfigyelésekből kiderülhet, de a csillagrendszer egyedülálló természete lehetőséget kínál az erős gravitáció hatásainak tanulmányozására és Einstein általános relativitáselméletének tesztelésére. Ráadásul ha a rendszerben valóban egy bozoncsillag található, akkor értékes kísérleti környezetet kínál e feltételezett objektumokkal kapcsolatos modellek finomításához, és betekintést engedhet az univerzum legtitokzatosabb birodalmába.

(Kép: szupermasszív fekete lyuk illusztrációja egy galaxis közepén, forrás: NASA/JPL-Caltech)