Izgalmas lett volna egy kvantum hajtómű tesztelése, de az IVO Ltd. által kifejlesztett eszköz várt űrbeli próbája elmarad. A háttérben nem olyan űrhorror áll, mint a Halálhajó című filmben, hanem a hajtóművet szállító jármű, a Rogue Space Systems Barry 1 műholdjának a meghibásodása.

A 2023. november 11-én felbocsátott műhold közvetlenül a felszállás után folyamatos energiaproblémákkal küszködött. 2024. február 9-én pedig végleg megszakadt vele a kommunikáció – az eset az indítási és korai keringési fázisban (LEOP) történt, ami így tehát leállította a küldetést, mielőtt a kvantum hajtóművet, a hajtóanyag nélküli meghajtórendszer tesztjét egyáltalán aktiválhatták volna – számol be róla a The Debrief.

A Barry 1 műholdnak ugyanakkor sikerült teljesítenie néhány elsődleges küldetési célt, beleértve a Rogue Scalable Compute Platform (SCP) telepítését. Ami azonban sovány vigasz, legalábbis a közvélemény számára, hiszen a hajtómű az ígéretek szerint hajtóanyag nélkül generált volna tolóerőt, miközben mintegy “megkérdőjelezi” a fizika hagyományos elveit. A hajtóműről részletesebben itt írtunk:

A mozgás törvényeit megszegő “Kvantum Hajtóművet” már idén tesztelik az űrben A Newton mozgástörvényét megszegő, végtelen energiájú hajtóműtől paradigmaváltást várnak: a Kvantum Hajtóművet a Földön már sikeresen tesztelték, és még idén októberben kipróbálják Föld körüli pályán is – ez lesz az első ilyen hajtómű az emberiség történelmében, amit ténylegesen kipróbálnak az űrben is.

Mint abban a cikkünkben leírtuk, az IVO vállalat egy vitatott fizikai teóriára, a kvantált tehetetlenségre (Quantized Inertia/QI) alapozva készítette el a hajtóművet. A kvantált tehetetlenség Newton mozgástörvényének adja meg a kvantumfizikai magyarázatát, de több kutató is kritikus ennek kapcsán, és arról beszélnek, hogy ez szembemegy a Newton által bevezetett mozgástörvénnyel. Newton első törvénye, a mozgástörvény a következőképpen szól:

“Inerciarendszerben minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti.”

Habár a törvény gyakorlati felhasználását azóta is számtalan fejlesztés és ipar alkalmazza, egy fizikus szerint az már nem derül ki belőle, hogy voltaképp mi is ez a “tehetetlenség”. Az említett fizikus, Mike McCulloch így 2007-ben bevezette a kvantált tehetetlenség (QI) elméletet, amely a jelenség magyarázatára a relativitáselméletet és a kvantummechanikát ötvözi. A relativitáselmélet szerint ugyanis, amikor egy tárgy felgyorsul, a gyorsulásával ellentétes irányban "Rindler-horizontot" fog látni – ez utóbbi a fénysebességhez és az információhoz kapcsolódik. Ahogy az objektum felgyorsul, az úgynevezett "Unruh sugárzás" is megjelenik. A Rindler-horizont széthasítja a virtuális részecskéket, valódi sugárzássá téve őket.

A QI kulcsgondolata az, hogy a Rindler-horizont hatással van az Unruh-sugárzásra, csillapítva azt az objektum egyik oldalán. Ez egy gradienst hoz létre a kvantumvákuumban, amely a tárgyat a gyorsulásával ellentétes irányba tolja vissza, ezzel magyarázva a tehetetlenséget. Mindennek a gyakorlati következménye, hogy lehetséges tolóerő és energia kinyerése a vákuumból.

A hajtóművet a Földön egyébként már sikeresen tesztelték – és itt képes volt a vákuumból energiát előállítani a QI elmélet felhasználása segítségével. A következő lépés pedig az űrbeli teszt lett volna, amely az akkori vélemények alapján, ha sikerrel zárul, átírhatja a fizikát is.

Mindennek fényében tehát a misszió részsikerei kicsit eltörpülnek, különösen amiatt, hogy a hajtóművet rengeteg kritika érte a tudományos világból is, szóval éppenséggel lett volna mit bizonyítani. Jó hír azonban, hogy mindkét vállalat elég elszánt, és a kvantumhajtómű űrbeli tesztelésének a gondolatát sem engedték el – a következő időpont viszont kicsit messzebbre csúszott: 2025-ben fognak ismét próbálkozni a dologgal.