A K2-18b nevű exobolygó megfigyelése során a kutatók olyan gázokat – egész pontosan dimetil-szulfidot (DMS) és dimetil-diszulfidot (DMDS) – azonosítottak a bolygó légkörében, amelyek a Földön szorosan kapcsolódnak biológiai folyamatokhoz, különösen a tengeri élőlények tevékenységéhez.

Ez az első alkalom, hogy Naprendszerünkön kívül sikerült kimutatni ilyen típusú kéntartalmú vegyületeket. Az észlelés statisztikai megbízhatósága eléri a három szigma küszöböt, ami azt jelenti, hogy mindössze 0,3%-os a valószínűsége annak, hogy véletlenszerű zajról van szó. Bár tudományos megerősítéshez általában öt szigmás bizonyosság (kevesebb mint 0,00006% véletlenszerűség) szükséges, ez a felfedezés jelenleg az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy máshol is létezhet élet.

A Földtől körülbelül 124 fényév távolságra lévő K2-18b egy hideg vörös törpe csillag lakható zónájában kering, ahol a hőmérsékleti viszonyok megfelelőek lehetnek a folyékony víz fennmaradásához. A bolygó a Föld tömegének körülbelül 8,6-szorosa, az átmérője pedig 2,6-szor nagyobb. Ez lehetővé teszi számára, hogy sűrű hidrogénlégkört és potenciálisan felszíni óceánt tartson fenn, aminek alapján az úgynevezett „hiceai bolygók” közé sorolható.

„Ez egy független bizonyíték, amely egy másik JWST-műszerrel és hullámhossz-tartományban készült mérésekkel született”

– magyarázta Nikku Madhusudhan, a kutatás vezetője, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének munkatársa. A csapat a JWST közép-infravörös műszerével (MIRI) újraértékelte a korábbi, NIRISS és NIRSpec eszközök által végzett méréseket, amelyek már szintén utaltak kéntartalmú molekulák jelenlétére. A Földön a DMS-t az óceáni fitoplankton termeli, és rendszerint rendkívül alacsony koncentrációban – nagyjából egy rész/milliárd arányban – fordul elő. A K2-18b esetében azonban ennek mennyisége több mint 10 ppm (rész/millió), ami vagy egzotikus, nem biológiai folyamatokra utal, vagy – ami még érdekesebb – tényleges biológiai aktivitás jele lehet.

Bár a kutatók óvatosságra intenek, mivel geológiai vagy fotokémiai folyamatok is képesek lehetnek életre utaló jeleket előállítani, további részletes megfigyeléseket terveznek. A JWST-vel további 16-24 órányi megfigyelés elegendő lehet ahhoz, hogy az eredmény átlépje a kritikus öt szigma küszöböt.

Jövőbeli csillagászati obszervatóriumok – például a Habitable Worlds Telescope és az Európai Rendkívül Nagy Teleszkóp (European Extremely Large Telescope) – még részletesebb betekintést adhatnak majd hasonló bolygók légköreibe.

„Ez lehet az a fordulópont, amikor végre választ kapunk az ősi kérdésre: egyedül vagyunk-e az univerzumban?” – hangsúlyozta Madhusudhan.

(Kép: illusztráció a K2-18b exobolygóról, forrás: NASA)