Hiába a párizsi klímaegyezmény, ezt a csatát alighanem elbuktuk
2019 / 11 / 26 / Perei Dóra
Hiába a párizsi klímaegyezmény, ezt a csatát alighanem elbuktuk
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) hétfői jelentése nem kecsegtet túl sok jóval a klímaváltozás elleni harc részleteiről. Az üzenet leegyszerűsítve: ideje lenne gatyába rázni magunkat, mert küszöbön a katasztrófa.

A program keretében a szakemberek összehasonlították a jelenlegi szén-dioxid kibocsátást a teljesítendő célokkal, de ahogy az Emissions Gap Report 2019-es jelentése írja: a világ kormányaitól ötször ennyi erőfeszítést kívánna, ha valóban teljesíteni akarják a párizsi egyezményben jegyzett másfél fokos felmelegedési célt, ami jelenleg egyre inkább álomnak tűnik. Helyzetünk akkor sem lenne túl fényes, ha némely országok betartják ígéreteiket, mivel a felmelegedés így is duplájára nő az évszázad végéig. Az ENSZ meteorológiai világszervezete (WMO) ráadásul szintén tegnap jelentette be közleményében, hogy a légkör szén-dioxid mennyisége 2018-ban ismét rekordot döntött.

A vezető gazdaságok nem csökkentik elég gyorsan kibocsátásukat, a világ húsz leggazdagabb országából tizenöt pedig még egy tervezett időpontot sem jelölt ki a zéró károsanyag-kibocsátás elérésére.

Ezek után az UNEP helyzetértékelése őszintébb nem is lehetne: „a helyzet sivár. Az országok nem állították meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését, emiatt most még gyorsabban és radikálisabban kell cselekedni.” Számszerűsítve az elmúlt évtizedben átlagosan évente másfél százalékkal nőtt a kibocsátás, 2018-ban pedig elértük az ötvenöt gigatonna szén-dioxid-termelést, ami 3,2 Celsius-fokos felmelegedést jelez a huszonegyedik század végéig.

A felelőtlenség beláthatatlan következményekkel járhat

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tavaly már figyelmeztetett a másfél fok fölötti felmelegedés emberre és élővilágra leselkedő tragikus következményeire. Fél fokos különbség ugyanis rengeteget számít: az északi féltekén normál esetben ritkán előforduló szélsőséges hőhullámok valószínűsége például számos helyen ötven százalékkal nőne, ha másfél helyett két fokkal emelkedne a hőmérséklet.

Több trópusi halászati cég már másfél és két fok között lehúzhatná a rolót, de a mezőgazdasági ültetvények terméshozama és a megtermelt növények tápanyagtartalma ugyancsak tíz-tizenöt százalékkal csökkenne intenzívebb felmelegedés esetén, nem beszélve a fajok kipusztulásának felgyorsulásáról.

"A fél fokkal nagyobb felmelegedés legaggasztóbb következménye mégis a sarki jég és az üvegházhatású metánt óriási készletekben tartalmazó permafroszt olvadásának vészes felgyorsulása."

Ezért idén drasztikus, évi 7,6 százalékos kibocsátás-csökkentést határoztak meg az elkövetkező tíz évre a másfél fokos cél tartásának érdekében. Ez pedig eddigi ismereteink függvényében képtelenség, hiszen még a légköri szén-dioxid-szint stagnálását sem sikerül tartani.

Egy ország sem bújhat ki a felelősség alól

A jelentés továbbá megemlíti az összkibocsátás hetvennyolc százalékáért felelős leggazdagabb országok (G20) erőfeszítéseit, melyek közül mostanáig csak az Unió, az Egyesült Királyság, Olaszország és Franciaország köteleződött el a cél mellett. Ausztrália, Brazília, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Korea, Japán, Kanada és az USA viszont egyelőre azért küzd, hogy eddigi ígéreteit tarthassa.

Egyedül a teljes kibocsátás huszonkilenc százalékát adó Kína, az EU és Mexikó esetében tűnik úgy, hogy tartják önkéntes vállalásukat. Brazília helyzetét újra kell értékelni, főként az országban felgyorsult erdőirtások miatt. India, Oroszország és Törökország jó úton halad, sőt várhatóan tizenöt százalékkal túlteljesítik tervüket, bár az UNEP szerint ők elég alacsonyra tették a lécet. Míg a célok teljesülése Argentína, Indonézia és Szaúd-Arábia esetében bizonytalan.

Inger Anderson, az UNEP ügyvezető igazgatója szerint 2020-ban kell radikális lépésekkel minden eddiginél nagyobb mértékben visszafogni a szén-dioxid-kibocsátást, mert csak ez indíthatja be a hosszabb távú átalakulást a gazdaságokban és a társadalmakban.

A jelentés konkrét javaslatokkal is ellátja a G20-országokat; Argentína vezetésének ösztönözni kellene a lakosságot a tömegközlekedés használatára, Kínának pedig leállítani szénerőműveit. Az akciótervek közös pontja az energiarendszer átalakítása környezetbarát megoldásokra; hogy ez milyen mértékben hátráltatja a klímaváltozás lassítását, azt a jelentésben közölt számok bizonyítják: 3,8 billió dollárra becsülik az átállás éves költségeit 2020 és 2050 között, már ha tartani szeretnénk a másfél fokos felmelegedési célt.

Jövő héten Madridban tartják az ENSZ klímaváltozási konferenciáját (COP25), ennek apropóján a spanyol kormány ökológiai átállásért felelős miniszterét, Teresa Riberát kérdezték, aki szerint haladéktalanul és minden szinten fel kell zárkózni a párizsi egyezményben vállalt célokhoz.

„Érthetetlen lenne, ha az ENSZ és a multilateralizmus iránt elkötelezett országok nem látnák be, hogy elkötelezettségük további klímaváltozás elleni intézkedéseket igényel. Máskülönben csak szenvedésnek, fájdalomnak és igazságtalanságnak nézünk elébe.”

(Forrás: Qubit.hu, Fotó: Pixabay)


Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.