Na szóval a fénykarddal az a helyzet, mint a Star Wars minden aspektusával, vagyis mostanra legalább két eredettörténet is létezik vele kapcsolatban. Mindez annak köszönhető, hogy a Disney megvásárolta az egész franchise-t George Lucastól. Lucas idején ugyanis a filmek mellett könyvekből, képregényekből és videojátékokból ismerhettük meg a messzi, messzi Galaxis sorsának alakulását, és így egy csomó dologra – amiket egyébként a filmek nem részleteztek – ezen a módon derült fény.

Ezt a masszív történeti és háttér adalékot nevezték Bővített Univerzumnak, angolul Expanded Universe-nek (EU). Ebben írták le azt a részben misztikus, részben technológiai fejlődési vonalat, amelynek eredménye az a fénykard, amelyeket a filmekben forgattak.

2012-ben azonban a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, és ezzel a Star Wars jogait is. Egyik korai lépése pedig az egeres vállalatnak az volt, hogy a fent említett Bővített Univerzumot száműzte a kánonból. Az ott leírt történetek, illetve történeti adalékok, hátterek immár Legendák gyűjtőnéven futnak. Emiatt aztán a fénykardnak van egy Legendákban megfogalmazott eredete és egy, ami a jelenlegi hivatalos, kánonban elfogadott történet.

A két út között masszív különbség fedezhető fel. Az új, kánonba tartozó verzió szerint a fénykard kezdetben nem volt sokkal több, mint egy erőkristály amit egy fadarabhoz applikáltak. Mindez egybecseng azzal, amilyen irányba az új trilógiával a Star Wars elmozdult (és ami szöges ellentéte az előzmény trilógiának): egy misztikusabb, kevésbé magyarázós vonulat most a jellemző az első három epizód kifejezetten részletekbe menős, sci-fis iránya helyett.

Azon felül, hogy az én szívemnek az előzménytrilógia minden szempontból kedvesebb, mint akár az új, akár az eredeti filmek (és ebben valóban akadnak olyan szubjektív okok is, hogy én ezeket láttam először moziban, erre vittem lányokat randizni stb.), a fénykard fejlesztése felől is hálásabb a Legendákban megfogalmazott, kicsit részletesebb technológiai-evolúciós út.

E szerint ugyanis a fénykard egy erőkristály (ilyen sajnos tudomásunk szerint nincs a valóságban) és egy energiaforrás együttese. Magyarán ha tudjuk pótolni a misztikus erőkristályt, úgy egészen közel juthatunk a jellegzetes fegyverhez.

Az első jelentősebb áttörésre ez ügyben tavaly decemberben került sor. A 17 perces videóban az úriember nem is egy fénykardot, hanem egy úgynevezett protosabert, protopengét rakott össze. A protosaber a Legendákban a fénykard korai változata. A fénykardot ebben a mitológiában valószínűleg a jedik feltételezett ősbolygóján, a Tythonon találták fel.

Az alapok már ekkor is adottak voltak: erőkristály plusz energiaforrás.

Ugyanakkor ezek a protopengék zabálták az energiát, ezért külön energiaforrást kellett a számukra biztosítani. Ez egy amolyan akkumulátor volt, amelyet a jedik az övükön hordtak, és amit vezeték kötött össze a fegyverrel. A protopengék nem voltak túl megbízhatóak, gyakran rövidre zártak vagy egyéb probléma akadt velük. Tényleges harcra épp ezért ritkán használták őket, főleg ceremóniai funkciójuk volt.

A protopengét megalkotó úr a videó elején gyorsan megkínál a hideg zuhannyal: sajnos fénykardot készíteni közel lehetetlen, elsősorban épp az energiaforrás miatt. Ha ugyanis olyan pengére vágyunk, ami azt tudja, amit a filmekben is, ahhoz hihetetlen energia kell, nagyjából mint egy folyamatos villámlás ereje vagy 650 autókban használt akkumulátor vagy egy nukleáris erőmű. Ráadásul ezt a fénykard markolatában kellene valahogy eltárolnunk. Ezzel pedig a következő probléma az lenne, hogy amint bekapcsoljuk a kardot, minden és mindenki lángra kapna a közelünkben, beleértve minket is (ahogy az a lenti videóból kiderül).

Szerencsére a hasonló apróságok sosem állhatták az emberi lelemény útját.

Az eggyel feljebbi videóra visszatérve: ez az energiaigény az oka, hogy a protopenge megalkotására esett a választás. Ez esetben ugyanis szóba jön a fegyveren kívüli áramforrás. Már ez utóbbi megalkotása is hosszas és bonyolult folyamat. (azt remélhetőleg mondani sem kell, hogy ezzel a garázsban senki se próbálkozzon, aki nem akar pár végtagot, ingó- és ingatlanvagyont, adott esetben életet elveszíteni.)

Ezután – és sajnos kicsit csalódást keltő mód – a fegyver igazi „pengét” kap, ami fel fog hevülni. Összességében a végeredmény egy alternatív, steampunk Star Wars fénykardnak tűnik. Végül kicsit lassan izzik fel a drága (kis szünettel indulna minden párbaj, ami kényszerű várakozási időt viszont egy könnyed csevejjel agyon is lehetne ütni), de a felkapcsolt protopenge idővel kísértetiesen emlékeztet arra, amit a filmekben láthattunk. Közelről a hőt is keményen lehet érezni, szóval a szakáll talán nem volt akkora biztonságban, ahogy azt mozik sugallták. A másik különbség, hogy ez az eszköz inkább éget, mint vág.

A srácok idővel még egy protopengés párbajt is lezavartak (ehhez teljestestes hőálló alumínizált védőruházatot öltöttek – amiről ugyan a hivatalos mitológia nem emlékezik meg, de legalább senki sem gyulladt ki):

Nem egészen két hete azonban megszületett az első igazi(ként definiált) fénykard a YouTube-on. Kötekedni persze lehet, hogy mennyiben igazi és mennyiben tényleges fénykard, de a protopengéhez képest két nagy előrelépést is tesz: egyrészt külső áramforrás nélkül működik, másrészt nincs szükség hozzá valódi pengére.

Ez a technológia a durranógázon alapszik, amely a hidrogén és az oxigén 2:1 térfogatarányú gázkeveréke, és nagyon robbanékony. Ezt használják fel a vízbontásos hegesztőkészülékeknél a következő módon: „A keletkező hidrogént és oxigént elkülönítve vezetik egy alkalmas tűbe, ahol a hidrogén elég. A keletkező hővel platina hőelemek hegesztését végzik.”

Ezt az elvet hasznosította a közel egy évtizede felkapott HHO generátor, melyet az autóba szerelve elvileg csökkenthető lett volna a fogyasztás, sőt az emisszió is, de a Totalcar ezt nem így találta. Kár.

Vissza a fénykardhoz! Egy csomó szerelés után (ezt se próbálja ki senki otthon!) a végeredmény a leginkább Kylo Ren „hibás” fénykardját idézi. Viszont tényleg egy gyorsan megjelenő pengével ékeskedhet ez a fegyver, amelynek külön energiaforrásra sincs szüksége. Másik előnye a fegyvernek, hogy magához vonzza, és begyűjti a szabadon áramló elektromos feszültséget, vagyis ha egy sith akarna minket megpörkölni, úgy a támadását kivédhetjük.

Hátránya viszont, hogy gyorsan kimerül, olyan fél percig képes működni, vagyis nagyon kell iparkodni azzal a párbajjal.

Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy lesz-e valaha tényleges fénykardunk, az kiderül a lenti videóból. Eszerint a fő probléma, hogy valahogy véges fénysugarat hozzunk létre (sem a lézer, sem például az elemlámpa fénye nem ilyen).

Ugyanakkor a Harvard és az MIT kutatói nemrég felfedezték, hogy lehetséges rábírni a fotonokat (ezekből a hullám- és részecsketermészetű részecskékből áll a fény) arra, hogy bizonyos körülmények között együttműködjenek, amint a klasszikus értelemben vett molekulák teszik. A kísérletben ez csak pár fotont jelentett, de elviekben lehetséges fotonok iszonyatos mennyiségéből egy állandó, véges sugarat létrehozni, ez pedig hölgyek és urak, maga lenne a fénykard per definitionem.

A gond csak a speciális körülményekkel van, mint amilyen például a szuper fagyos környezet.

A másik elfogadható megoldás egyfajta plazmasugár lenne. Az orvoslásban a sebészek már most is használnak plazmaszikéket, melyekkel sokkal precízebben lehet vágni. Sajnos a plazmaállapot fenntartásához iszonyat stabil mágneses térre van szükség – ez például a mesterséges napok (például a tokamakok) esetén is kihívást jelent. Jelenleg a plazmát óriási tartályokban tárolják, vagyis ez sem fog mostanában az övünkről fityegni.

Azonban még ha sikerülne is valamiként ezt a plazmát tárolni, mondjuk egy teleszkopikusan előugró pengeszerűséggel (ez innentől inkább a biztonságiak kedvelt viperája, és nem fénykard meglátásom szerint), még mindig ott a probléma, hogy a fegyver elképesztően forró lenne.

A két megszólaló kutató egyike szerint a fénykardtól még pár száz év választ el minket, a másikuk szerint pedig sosem leszünk képesek tényleges fénykardot építeni.

Tanulság?

Csak szükség lesz azokra az erőkristályokra.

(Kép: Flickr/Ethan)