Valerij Vlagyimirovics Poljakov, szovjet űrhajós és orvos élt eddig a leghosszabb ideig az űrben egyhuzamban, 1994-ben és '95-ben összesen 437 napot és 18 órát töltött a Mir fedélzetén, mielőtt visszatért a Földre, ahol a saját lábán tudott eljutni a Szojuz kapszulától a pár lépésre lévő ülőhelyig. A fizikai erőnlétét folyamatos edzésekkel, szigorúan betartott szabályokra épülő életmóddal tartotta fenn, amihez az alapot korábbi orvosi megfigyelései szolgáltatták, amelyeket más űrhajósok tevékenységeiről gyűjtött össze, akiket segített a súlytalanság állapotában is egészségesen tartani és felkészíteni a visszatérés nehézségeire. Poljakov azonban, a Guardian elmondása szerint, egy módszert a testi-lelki jólétének megőrzésére nem próbált ki: mikor megkérdezték a guminő használatának lehetőségéről, az ötletet egyértelműen visszautasította.

"Egyértelműen elleneztem ezt a megoldást. Annál a személynél, aki ilyen dolgokat használ, kialakulhat a "baba-szindróma", más szavakkal, elkezdi a babát előnyben részesíteni a feleségével vagy a barátnőjével szemben, még azután is, hogy visszatér a Földre."

- nyilatkozta az űrhajós.

Arról nem lehet sokat tudni, hogy sor került-e valaha szexuális tevékenységre valamelyik űrállomáson, bár az asztronauták sűrű időbeosztása, a szűkös környezet, a mozgást bonyolító mikrogravitáció mind akadályt jelenthetnek a kivitelezés szempontjából. Ami biztos, hogy állatkísérletek már történtek ezen a téren, korábban egereket és patkányokat tanulmányoztak a témával kapcsolatban, majd a Mir állomáson a reproduktív képességeket vizsgálták, de a kísérletben szereplő szalamandra, tengeri sün és madár tojások, peték és embriók nem nyújtottak biztató eredményeket az űrben való sokasodás tekintetében, a mikrogravitáció szemmel láthatólag negatív hatást gyakorolt rájuk.

Ezután még több vizsgálat is zajlott a petesejtek és spermiumok űrben való életképességének tesztelése céljából, azonban, mielőtt az űrben, vagy más bolygókon születő babákról szóló elképzelések konkrétabb formát ölthetnének, figyelembe kell venni, hogy a szex nemcsak egy jövőbeli holdi/marsi kolónia megalapozásának eszköze lehet, hanem a szorongás és frusztráció csökkentésére szolgáló módszer, ami a hosszú űrbeli tartózkodás alatt segíthet megőrizni a kiegyensúlyozottságot.

Ez az elmélet áll a japán erotikus játék gyártó vállalat, a Tenga projektje mögött, akik júliusban, először az űrutazás történetében, eljuttattak egy férfiak számára fejlesztett játékot a Kármán-vonalon túlra, hogy megvizsgálják a súlytalanság állapotában töltött idő hatásait az eszközre nézve. A Tenga Cup elég rövid ideig tartózkodott a Földtől távol, mindössze tíz perccel az indulás után már vissza is érkezett, mivel az eszközt szállító rakétáért felelős vállalat, a japán Interstellar Technologies, Jeff Bezos cégéhez, a Blue Originhez hasonlóan, csak az űr határáig, nagyjából 90-100 kilométeres magasságig küldi fel a rakétáit, majd azok azonnal vissza is térnek a Földre.

Az Interstellar Technologies fő célja, hogy megalapozza Japán magáncégekből álló kereskedelmi űripari szektorát, és a szállítmányozási szolgáltatásaival mindenki számára elérhetővé tegye a világűr nyújtotta előnyöket és csökkentse a súlytalanság állapotában folytatott kísérletek költségeit. A cég ehhez a lehető legolcsóbb rakétákat és rakétaindítási struktúrát fejleszti, amivel már nemcsak az űrügynökségek és milliárdosok, hanem bárki más számára megnyílhat az út felfelé. A MOMO az egyetlen olyan rakéta, amelyet egy japán nemzetiségű magáncég gyártott, indított útnak és sikeresen elérte vele az űrt: erre 2019-ben került sor, mikor a MOMO-F3 verziója 113 kilométeres magasságba jutott, majd a Csendes-óceánba esett.

Idén júliusban a következő két eredményes rakétakilövését is levezényelte a cég a Hokkaidóban található indítóközpontjából, az első, a Rocket of NEJI július harmadikán hagyta el a Földet, a második pedig a Tenga küldetése volt, akik július 31-én először küldtek erotikus játékot az űrbe a kapszula belsejében, ahol egy ezer ember által írt üzeneteket tartalmazó tárolóedény és két miniatűr figura, Egg Dog és Tenga Robo társaságban foglalt helyet. Az üzenetek, mint ahogy az egész misszió jelszava is (Szeretet, Szabadság, Tenga és Űr), a szeretet és a szabadság jelentőségéről szóltak, amelyek a cég számára kiemelkedő fontosságú aspektusai az életnek, ennek jegyében fejlesztik az űrbeli eszközeiket is, amelyek a túlterheltség enyhítését szolgálnák a küldetések során.

"A szexuális szükségletek éppen annyira fontosak az emberiség számára, mint az evés vagy az alvás, ezért szeretnénk segíteni a magunk módján a hosszútávú űrmissziók alatti stressz leküzdésében."

- írta a Tenga a küldetésről való beszámolójában.

A projekt több szempontból is újdonságot jelentett az egész japán űripar és az Interstellar Technologies tevékenységeinek szempontjából:

• ez volt az első alkalom, hogy élőben közvetítettek egy magáncég rakétájának, illetve a kapszulájának belsejéből
• most először próbálták ki a szállítmány kiengedésének, majd visszaszerzésének metódusát
• és (valószínűleg) most jutattak fel először erotikus játékot az űrbe

Önmagában a Robo figura visszaszerzése is jelentős teljesítménynek mondható, mivel a kis űrhajós alak csak tíz centiméteres és az óceánba való megérkezése után két kilométeres körzetet kellett átkutatni, hogy megtalálják. A küldetés Tenga számára legfontosabb részéről, a jövőbeli űr-szexjátékok fejlesztését szolgáló megfigyelésekről, amelyet a szenzorokkal felszerelt Tenga Cup felküldésével végeztek, azonban a cég nagyon röviden nyilatkozott csak, elmondásuk szerint konkrétan még ők sem tudják, hogy milyen információkat szolgáltathat és milyen technológiai áttörést hozhat a projekt. Ennek fényében a küldetést akár egy igen drága reklámfogásnak is lehet nézni, de az biztos, hogy az Interstellar Technologies és a gyártócég számára is hasznosnak bizonyult: a rakétagyártó vállalat ezzel a harmadik sikeres küldetését tudhatja maga mögött, a Tenga pedig az egész világ számára bemutathatta a terveit az űrbeli szórakoztató eszközök fejlesztésével kapcsolatban.

Hogy mi lesz a sorsa a jövőben a Földön kívül megvalósított rekreációs tevékenységeknek és az erotikus eszközöknek, azt még nem lehet tudni, de valószínűleg az űrturizmus népszerűsödése, a magáncégek által fejlesztett űrállomások és az űrhotelek építése, valamint a Holdra és Marsra tervezett hosszú távú küldetések közeledte mind hozzájárul majd ahhoz, hogy egyre gyakrabban merüljön fel az évtizedek óta eldöntetlen kérdés az űrbeli szexszel kapcsolatban.

(Fotó: Tenga/Hypebeast)

Szex és szülés az űrben: 2040-ben világra jöhet az első kisbaba Benépesíteni a Földet egy dolog, de vajon az emberek megtehetik ugyanezt mondjuk a Marson vagy a Holdon? Egyes kutatók szerint igen, de az biztos, hogy nem lesz sétagalopp.