Az ukrán–orosz háború miatt a közvélemény fokozottan ki van élezve az amerikai Végítélet repülőgép feltűnéseire, korábban például röviddel azután, hogy Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy fokozott készenlétbe helyezte Oroszország nukleáris elrettentő erejét, észrevették, hogy az egyik, nukleáris háború estén mobil parancsnokságként tevékenykedő „Végítélet” gép Nebraska felett gyakorlatozott. A bejelentés és a gép felszállása között eltelt rövid idő miatt sokan feltételezték, hogy a Végítélet gép repülése egyfajta reakció Putyin szavaira, de az Amerikai Egyesült Államok Légierejének szóvivője szerint nem ez a helyzet, csak egy szokásos rutin küldetésről volt szó, amilyet ezek a gépek gyakran végrehajtanak.

Putyin szavait követően gyakorlatozott egyet az amerikai „Végítélet” repülőgép Nebraska felett szúrták ki a nukleáris háború esetén légi főparancsnokságként szolgáló eszközt.

A fenti cikkben kitértünk a repülő funkcióira is, de azért röviden itt egy kis ismétlés: a Nebraska felett kiszúrt „Végítélet” repülőgép egyike azon E–4B-ként emlegetett és átalakított Boeing 747-eseknek, melyeket kifejezetten arra terveztek, hogy légibázisként működjenek egy nukleáris háború esetén. A szóban forgó légiflottát egyébként Night Watch-nak nevezik, és az USA hadserege a hetvenes évek óta üzemelteti. Habár a gépekkel kapcsolatban sok a titkosított információ, ezt-azt tudni lehet róluk: a gépeket úgy tervezték, hogy kibírják egy nukleáris háború viszontagságait, így például régebbi analóg eszközök találhatóak benne szemben a mostani digitálisakkal – ez utóbbiakat ugyanis kiiktatnák a robbanásokat kísérő elektromágneses lökéshullámok. Ezenkívül az E–4B-k majdnem teljesen ablaktalanok, illetve kaptak egy speciális, a hőhatásoktól védő burkolatot is. A gépek tetején látható „púp” az úgynevezett „radome”, melyben több mint 65 műholdvevő és antenna található – ezekkel tudja tartani a gép a kapcsolatot a lenti egységekkel.

Ami ennek a flottának a legfontosabb célját illeti: a gép úgynevezett National Airborne Operations Center-ként, tehát légi irányítóközpontként funkcionál az elnök, a védelmi miniszter és az Amerikai Egyesített Vezérkar számára. A gépről irányítani lehet az amerikai hadsereg csapatmozgásait, ezenkívül háborús rendeleteket lehet kiadni róla, valamint koordinálni a polgári hatóságok intézkedéseit. Az E–4B fedélzetén tehát a lebonyolítható irányítási műveletek a teljes fenyegetési spektrumot felölelik legalábbis elvileg.

2018-ban a CNBC stábja feljutott egy ilyen gép fedélzetére, és forgathattak is ott:

Az E–4B a legutóbb pedig azzal került a hírekbe, hogy Anglia felett vették észre, és a repülési adatok alapján átrepült a La Manche csatorna felett is Franciaország irányába. Mindez pedig azért lehetett ismét sokatmondó egyeseknek, mert épp pár napja nyilatkozott úgy, Dimitrij Poljanszki, Oroszország ENSZ-be delegált nagykövet-helyettese, hogy amennyiben a NATO provokál, úgy egy támadó nukleáris csapást sem zárnak ki.

Az embernek tehát könnyen kialakulhat az az érzése, hogy ahogy repkednek az orosz diplomaták szájából az atomcsapással kapcsolatos fenyegetések, úgy repked az égen a Végítélet gép is. Ezt a képet azonban némileg árnyalja, hogy a repülő Biden elnök útjával párhuzamosan jelent meg a térségben, és az egyébként egyáltalán nem szokatlan, hogy külföldi látogatáskor ez a gép is az elnöki konvoj részét képezi – maga az elnök egyébként a kényelmesebb Airforce One-t használta, nem pedig a nukleáris támadásra is felkészített „repülő Pentagont”.

(Fotó: wikimedia.commons/Danbirchall)