Az Európai Űrügynökség (ESA) Ariane-5 rakétájának utódjául szánt Ariane-6 fejlesztését több fennakadás és késlekedés is jellemezte az elmúlt években: a rakéta indítását eredetileg 2020-ra tervezték, de még három évvel a határidő után sem került sor a startra. Pedig az űreszköznek nagy szerepet szán az ESA az űrprogramok során, ez a rakéta fogja ugyanis átvenni a helyét az eddigi legsikeresebb hordozórendszernek, az Ariane-5-nek, méghozzá a korábbinál költséghatékonyabb formában.

Az Ariane-6 sokat örököl elődjétől, az első fokozatban alkalmazott Vulcain 2.1 hajtómű például némileg módosított rokona a Vulcain 2-nek, amit az Ariane-5-ben használtak. A Vulcain hajtóműcsaládot még a nyolcvanas években kezdték fejleszteni az Ariane-5 program keretében, de első repülése nem alakult jól, mivel az új rakétatípus bemutatkozó missziója során a rakéta egy szoftverprobléma miatt már a felszállás után néhány másodperccel letért a kijelölt pályájáról és darabjaira esett. Bár a hibát nem a hajtómű okozta, de az eset nem vetett jó fényt a nagy népszerűségnek örvendő Ariane-4 követőjére és sok időnek kellett eltelnie, mire az Ariane-5 bizonyította megbízhatóságát a küldetések során. A Vulcain hajtómű a rakétákkal együtt fejlődik és legújabb változatának építése során már a költséghatékony konstrukció volt az egyik elsődleges szempont a fejlesztés alatt. A Vulcain 2.1, akárcsak a Vulcain 2, folyékony oxigén és folyékony hidrogén üzemanyaggal (LOX-LH2) működik, amelyet kriogenikus hőmérsékletre, -250°C-ra hűtenek.

Az új Vulcain az ESA leírása szerint leegyszerűsített és olcsóbb kialakítással rendelkezik, különösen a fúvóka tekintetében, amelyet 40%-kal kevesebb költséggel és 30%-kal gyorsabban állítanak elő. Az ArianeGroup által fejlesztett hajtómű (vákuumban) 135 metrikus tonna (1370 kN) meghajtóerőt biztosít és tesztelése már 2017-ben megkezdődött.

A felső fokozatot egy más típusú hajtómű, a Vinci látja majd el energiával az Ariane-6 repülése során, ami egy teljesen új fejlesztésű hajtómű. A Vincit több alkalommal lehet majd beindítani a szállítmányok pályára állítása közben, így egyszerre több, különböző magasságú pályákat igénylő műholdat tud magával vinni és megfelelően útjára bocsátani a rakéta. A hajtóművel egyúttal igyekeznek majd csökkenteni a Föld körül keringő űrszemét mennyiségét, mivel a Vincit úgy alakítják ki, hogy a maradék üzemanyagával egy utolsó lökést adva a legfelső fokozatnak olyan irányba állítsa azt, hogy letérjen pályájáról és elégjen a Föld légkörében. A Vincit szintén az ArianeGroup készíti.

Az Ariane-6 tesztmodelljének statikus hajtóműtesztjére november 23-án került sor Francia-Guyanában a Kouru Űrközpontban, ahol a hajtóművet hét percen át működtették. A teszt alatt 150 tonna üzemanyagot égettek el és próba során begyűjtött nagy mennyiségű adatot az elkövetkező hetekben elemzik majd, hogy előkészítsék az Ariane-6 első valódi repülését. A felső fokozat hajtóművének tesztjére még ebben az évben sor kerül és ha minden jól megy, jövőre a magasba emelkedhet Európa legújabb hordozórakétája.

(Fotó: ESA/ArianeGroup/CNES/Optique vidéo du CSG, ArianeGroup Holding, David Ducros/ESA)

Épül Európa új hordozórakétája, amivel megőrizhetjük az űrhöz való hozzáférés függetlenségét Most először horizontálisan szerelik össze az Európai Űrügynökség rakétáját: a módszer olcsóbb és kevésbé komplikált, mint a vertikális megoldás és a magáncégek közül többen alkalmazzák, de az ESA részéről ez az első alkalom, hogy áttértek erre a technikára.