A tűzhangya-rokonúak nemzetségének egyik legveszélyesebb tagja, a vörös importált tűzhangya (Solenopsis invicta) eredetileg Dél-Amerikában őshonos faj, nagy valószínűséggel Brazília és egyúttal a világ legnagyobb mocsaras területéről, a Pantanalról származik, de gyors és hatékony terjeszkedésének következtében már Közép-, és Észak-Amerikában, valamint 2001 óta Ausztráliában és 2003 óta Kínában is megtelepedett, emellett számos más országban is detektálták a jelenlétét. Japánban például hajókon érkező konténerekben találtak rá, de a szerencsésebb régiókban még nem sikerült elterjednie.

Egészen eddig az európai kontinens is ez utóbbi területek közé tartozott, de egy friss felfedezés szerint az európaiak számára megnyugtató helyzet néhány éve megváltozott. A spanyol szakértők által elvégzett kutatás szerint, amelynek eredményeit szeptember 11-én publikálták a Current Biology folyóiratban, az invazív faj Szicíliában talált új otthonra, ahol Szirakúza városában nem csak egy-két példányt, hanem egy teljes, jól kiépült hálózatot fedeztek fel, összesen 88 fészekkel az átfésült öt hektáros területen. A genetikai analízis alapján a kutatók arra jutottak, hogy a hangyák Kínából vagy az Egyesült Államokból származnak és az uralkodó szélirány mintázatainak modellezéséből az is kiderült, hogy az elszigetelt szirakúzai helyszínre néhány repülő egyed által juthatott el a faj a kikötőkből indulva. Az invazív fajok jelentős része a kereskedelmi tevékenységek által segítve terjed szerte a világban és Európában is volt már arra példa korábban, hogy Solenopsis invicta példányokra bukkantak hajókon szállított rakományok között, de a hangyák megtelepedését eddig nem észlelték a kontinensen.

A tudósok előrejelzése a tűzhangyákat illetően baljós, de más szempontból nézve pozitívnak is elkönyvelhető: egyfelől jó hírt jelenthet, hogy a modellek alapján Európa területének csak 7%-át ítélték a tűzhangyák potenciális letelepedéséhez ideális helyszínnek, negatívumot jelent ugyanakkor, hogy az éghajlati és időjárási viszonyokat figyelembevéve a legtöbb európai nagyváros megfelelő életteret nyújthat számukra. Márpedig az emberek és a tűzhangyák korántsem kompatibilisek egymással: a faj egyedei agresszíven támadnak, csípésük fájdalmas, egyes esetekben lázat, vagy akár halálos allergiás reakciót, anafilaxiás sokkot is kiválthat. A tengerparti városokból méghozzá a hajókon könnyen átjuthatnak más településekre az állatok.

A mezőgazdaságra gyakorolt hatásuk szintén nem elhanyagolható, mivel az állat-, és növényállományok rongálásával milliárdos károkat okoznak és jelentősen csökkentik a biodiverzitást is. Kínában a vizsgálatok szerint a helyi pók-, és hangyfajok számát több mint 30%-kal redukálták, ami kihatással van a ökoszisztéma egészére. Mivel a hangyák egyik kedvelt táplálékát a növények magvai és csírái jelentik, ezért egyes növényfajok szaporodását akadályozzák és a talaj kémiai összetételét is megváltoztatják a föld savasításával.

Az európai kolóniák megjelenése a védekezés fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel kis számú és jól detektálható csoportok esetében még van esély az invázió elkerülésére, de nagyobb fokú elterjedés után nehézzé válik a kontroll fenntartása. Az Egyesült Államokban, Kínában és Ausztráliában is rendszeres irtásokat végeznek, amelyhez többek között az S-metoprén szert használják, ami egy, a Solenopsis invicta ellen ható növekedésgátló anyag vagyis nem öli meg azonnal az állatokat, de gátat szab a szaporodásuknak. A tűzhangya telepek megsemmisítésére a legjobb módszert a királynő eltávolítása jelenti, mivel ő, a dolgozókkal ellentétben akár több évig is élhet és szaprodhat.

(Fotó: AntWeb.org/Wikimedia Commons, Insects Unlocked/Flickr)