Megszokhattuk, hogy a James Webb űrteleszkóp a távoli világűrbe tekint, jóval túl akár a galaxisunkon is. Azonban az űrtávcsővel a házunk táján is szét lehet nézni, így sosem látott minőségű képek készülhetnek a Naprendszer bolygóiról is – a mostani kép a Neptunuszról pedig több szempontból is figyelemre méltó.

A Neptunusz 1846-os felfedezése óta lenyűgözi a kutatókat. A Naptól a Földnél 30-szor távolabb elhelyezkedő Neptunusz a külső Naprendszer távoli, sötét tartományában kering. Ebben a távolságban a Nap olyan kicsi és halovány, hogy a Neptunuszon a dél egy homályosabb földi szürkülethez hasonlít. A bolygót jégóriásként emlegetik a kémiai összetétele miatt – a gázóriásokhoz, a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz képest azonban a Neptunusz sokkal gazdagabb a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemekben. Ez jól látható a Neptunusz jellegzetes kék megjelenésén a Hubble Űrteleszkóp látható hullámhosszúságú felvételein, amelyet a kis mennyiségű gáznemű metán okoz.

A Neptunusz kifejezetten őrült bolygó: összetett gyűrűivel, bizarr holdjával (Triton – amire még visszatérünk) és a földi hangsebességnél gyorsabban zúgó szeleivel már régóta zavarba hozza a csillagászokat. Eddig egyetlen űrszonda, a Voyager 2 jutott valaha ezen távoli bolygó közelébe, ám most, a NASA James Webb űrteleszkópja talán segíthet kideríteni a Neptunusz megannyi titkát. A Webb nemcsak 30 év óta a legtisztább képet rögzítette ennek a távoli bolygónak a gyűrűiről, hanem kamerái is teljesen új megvilágításba helyezik a jégóriást. Az űrtávcső új képén a legszembeötlőbb a bolygó gyűrűinek éles képe – amelyek közül néhányat nem észleltek azóta, hogy a NASA Voyager 2-je megfigyelte a Neptunuszt 1989-ben. A számos fényes, keskeny gyűrű mellett a Webb képén jól láthatóak a Neptunusz halványabb porsávjai is. Ráadásul a Webb a Neptunusz 14 ismert holdja közül hetet is megörökített. A Neptunuszról készült mostani felvételen látható egy nagyon erős fénypont, amely a Webb képein látható, jellegzetes diffrakciós tüskékkel rendelkezik – de ez természetesen nem egy csillag, hanem a Neptunusz nagy és szokatlan holdja, a fentebb már említett Triton.

A holdat borító kondenzált nitrogén miatt a Triton az őt érő napfény átlagosan 70 százalékát visszaveri. Ezen a képen épp ezért messze felülmúlja a Neptunuszt, mert a bolygó légkörét viszont elsötétíti a metán fényelnyelése ezeken a közeli infravörös hullámhosszokon -- a felvételt a Webb Near-Infrared Camera (NIRCam) kamerája készítette. A Triton szokatlan visszafelé tartó (retrográd) pályán kering a Neptunusz körül, ami miatt a csillagászok azt feltételezik, hogy ez a hold eredetileg a Kuiper-öv objektuma lehetett, amely a Neptunusz gravitációs fogságába került. Jövőre a tervek szerint a Webb ismét tanulmányozni fogja mind a Tritont, mind pedig a Neptunuszt.

Kép, forrás: Webb Telescope