A humanoid robotok megjelenése nem a harmadik évezred jellemző mozzanata, már sokkal régebb óta köztünk járnak: az egyik első, nagyközönség előtt is bemutatott és híressé vált emberformájú gép, Elektro az 1939-es New York-i Világkiállításon jelent meg, hogy lenyűgözze a hozzá képest apró és törékeny valódi embereket. A Westinghouse Electric Corporation által készített gép a beépített mikrofon segítségével tudott énekelni és beszélni a látogatókkal, de attól még nem kellett tartani az alkotóinak, hogy valami oda nem illő dolog szalad ki a száján társalgás közben, hiszen a gépeknek valamilyen fokú önállóságot adó mesterséges intelligencia rendszerek és nyelvi modellek kora még nem jött el. Azóta rendkívül sokat fejlődtek a gépek, hardver és szoftver tekintetében is és az egyre emberibb külsővel felruházott humanoidok napról napra közelebb jutnak az emberi társadalomba való beilleszkedéshez, sőt, a munka mellett a sokkal intimebb kapcsolatokban való részvételhez is.

A humanoidok gyártóinak többsége bevallottan egy célból építi a robotokat emberformájúra: hogy a feladataik végzése közben, ami lehet ipari környezetben történő rakodómunka, emberi személyzet melletti asszisztencia vagy ápolói tevékenység, minél könnyebben tudjanak boldogulni és közben bizalmat ébresszenek humán társaikban. Viszonylag kevés azoknak a cégeknek a száma, akik más irányt választanak a humanoidok fejlesztésekor és egyértelműen más jellegű teendők végzésére szánják az emberi gépeket: nem munkára, repetitív és unalmas feladatok elvégzésére, hanem szórakoztatásra gyártják őket, méghozzá a szórakoztatás nehezen meghatározható formájának megvalósítására. Ebbe a kategóriába ugyanis a kapcsolat számos aspektusa beletartozhat: a fizikaitól kezdve az érzelmi kötődésen át a pszichológiai igények kielégítéséig.

Rakéta felmérés a robot-ember kapcsolatokról

A Rakéta olvasóit nemrégen arról kérdeztük, hogy el tudnák-e képzelni magukat egy robottal való párkapcsolatban és, bár tulajdonképpen arra nem utaltunk, hogy a robot humanoid kell, hogy legyen, ez a kikötés evidensnek tűnik, ezenfelül a válaszadók fantáziájára volt bízva, mit is lehet párkapcsolatnak tekinteni. Az emberek közti párkapcsolat azonban sokrétű jelenség, amihez definíció szerint erős érzések, bizalom és kötődés társulnak, vagyis a kérdés tulajdonképpen az volt, hogy ezeket lehetséges-e helyettesíteni egy élőnek tűnő, de élettelen gép által.

A válaszadók 37%-a nemmel válaszolt, azaz ők elképzelhetetlennek tartják, hogy felcserélnék egy humán társsal való kapcsolat előnyeit (vagy akár hátrányait) egy robotizált verzióra.

A felmérésben résztvevők közül a többiek viszont nem zárkóztak el egyértelműen az ötlet elől:

• 27,5% nyilatkozott úgy, hogy a múltbeli kapcsolatai fényében el tudja képzelni a robottal való párkapcsolatot
• a válaszadók 20%-a ismerte el, hogy lennénk előnyei a géppel való közeli viszonynak, bár szerintük az ember nem helyettesíthető a legtökéletesebb gépekkel sem
• és 15,5% gondolja úgy, hogy egy robottal kialakított kapcsolat nem csak természetes jelenség, hanem egyre inkább a hétköznapok megszokott részévé válik majd

Ez utóbbi radikális gondolatnak tűnhet ugyan, de tükrözi azt a tendenciát, ami a világban sokféle tettenérhető.

A robotok már a hálószobában vannak

A humanoidokkal létesített romantikus és erotikus viszony kutatások szerint egyre több ember fejében megfordul: egy chatbotot fejlesztő cég 2021-ben készített felmérése szerint a megkérdezett férfiak 45%-a szívesen lefeküdne emberformájú robotokkal és 43%-uk azt sem tartja kizártnak, hogy szerelmes legyen egy mesterséges intelligencia rendszerbe. Bár a mesterséges intelligencia rendszerek nem minden esetben kapnak robottestet és akár egyszerűen virtuális formában is tudnak mély érzéseket generálni a testetlen társakra vágyó emberekben, de fordítva úgy tűnik, hogy fontosabb a két technológia összekapcsolása, vagyis a robotok MI-vel való integrálása nagyobb érdeklődést és bizalmat ébreszt a velük kapcsolatba kerülőkkel.

A robotokkal való intim viszonyra nem csak a kutatók, hanem még a szexrobotok gyártói szerint sem csak a fizikai aspektusok miatt vágynak az ügyfelek, hanem valami sokkal tartalmasabb élményt keresnek: sok esetben azt az érzést, hogy valaki törődik velük és figyel a szavaikra. A világ első beszélő erotikus robotját, Harmony-t készítő Realbotix vezérigazgatója, Matt McMullen emiatt alakította át a robotokat mesterséges intelligenciával ellátott gépekké, amelyek emlékeznek az ügyfelekkel folytatott beszélgetésekre, a humán partnerek által megosztott információkra és ebből építkezve tudnak bensőségesebb hangulatot teremteni. McMullen véleménye szerint azonban annak ellenére, hogy a robotokat realisztikusabbá teszik, a vásárlók számára mégsem egy emberpótló terméket és kapcsolatot kínálnak, hanem egy alternatívát.

A humanoid-ember kapcsolat soha nem lesz olyan, mint az emberek közötti kontaktus és nem is kell, hogy olyan legyen, mivel másfajta előnyökkel (és hátrányokkal) jár.

Az egyik ilyen előnyt az úgynevezett erobotika (az erotika és a robotika összevonása) nevű új interdiszciplináris kutatási terület elmélete szerint az erobotokkal való érintkezés szabadsága jelentheti, főként azok számára, akik sokféle problémával szembesülnek a hagyományos kapcsolatok során, akár fizikai, akár pszichológiai akadályok miatt. A valamilyen traumatikus eseményt átélő emberek például újra tanulhatják a bizalmat, könnyebben, mintha humán partnerekhez kellene közeledniük.

"Emellett segíthetnek az emberek tanításában a tisztelet, beleegyezés, sokféleség és közös beleegyezés témakörében innovatív módon."

- írják a Concordia és Laval Egyetem kutatói. A gép-ember kapcsolat elsődleges haszna és vonzereje tehát a saját magunkról való tanulás, az igényeink nyílt kifejezése és beteljesítése és a magány leküzdése lehet. Ideális esetben. A negatívumok közé az önzés elburjánzása, a valódi egyenrangú kapcsolat helyett az utasításokra építő, alárendelt viszony kialakítása tartozhat, bár ennek bizonyos mértékben gátat szab a robotok programozása, ami általában mindig figyelmes és megértő személyiséget ad nekik és ami hasonlóan pozitív reakciót szül a felhasználó (humán partner) részéről.

Kiberbordélyház, ahol bármi megtörténhet

A gépekkel kialakított párkapcsolatok tehát nem feltétlenül az emberek helyettesítéséről szólnak, hanem a kapcsolatoknak egy eddig nem létező, egyelőre furcsának tűnő, újfajta formájáról, ami sokféle irányt vehet. A robot-ember interakciókat olyan neves kutatók vizsgálják ultrarealisztikus humanoidok segítségével, mint Hiroshi Ishiguro, japán mérnök, aki megalkotta saját maga gépi ikertestvérét, de a pszichológiai szempontok kutatása mellett egyre nagyobb szerepet kaphat a fizikai aspektusok felmérése, tekintve a társ-, és szexrobotok, illetve a felhasználókkal való érzelmi viszony létesítének céljából létrehozott chatbotok népszerűségének terjedését.

Berlinben például nemrégen nyílt meg a Cybrothel nevű kiberbordélyház, ahol a látogatók virtuális valóság eszközökkel és hamarosan már valódi robotokkal valósíthatják meg fantáziáikat, legyenek azok bármilyen extrémek. A létesítményben létrehoztak egy kifejezetten nőknek való szegmenst is, az ő igényeiknek megfelelő kialakítással - ez pozitívumot, az egyenlőség megjelenését képviselheti a hagyományosan férfi ügyfelekkel asszociált területen, de az ügyfeleket kiszolgáló, "képzeletbeli" társakkal való interakció lehetősége rossz irányt is jelenthet: a partnerek való életbeli tárgyiasítását is maga után vonhatja.

A Cybrothelhez hasonló helyek, a társrobotok, az érzelmi hatásra alapozó chatbotok jövője és a világra gyakorolt hatásuk azon múlik, hogyan használják ezeket az eszközöket az emberek. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy az online térben felnövő generációk számára a digitális kapcsolatok és a robotok jelenléte már nagyon mást fog jelenteni, mint amit tegnap vagy ma és az igény a velük való interakcióra csak erősebbé válik majd.

(Fotó: Realbotix/Abyss Creation, UN Geneva/Flickr, Cybrothel)