Az 50 éves Karin egy mezőgazdasági balesetben vesztette el jobb kezét, ezután 20 éven át élt kéz nélkül, a csúcstechnológiás protézist három éve kapta meg. Segítségével a szokásos napi tevékenységeinek - mint például az ételkészítés, a tárgyak felemelése, a ruhák és táskák cipzárjának fel- és lehúzása, valamint az ajtókilincsek és csavarok elfordítása - 80 százalékát újra önállóan el tudja végezni. Emellett a robotkéz használatával jelentősen csökkent a Karint kínzó fantomfájdalom is, amelyről azt mondta, ahhoz hasonló érzés volt, mintha a keze újra és újra egy húsdarálón menne keresztül. A hagyományos protézishez képest ez az új technológia közel négyszeresére javította Karin fogási pontosságát.

A forradalmi technológián alapuló bionikus kéz közvetlenül a felhasználó csontjaihoz, izmaihoz és idegeihez csatlakozik, ezzel olyan ember-gép együttműködés jön létre, amely lehetővé teszi a mesterséges intelligencia számára, hogy az agyi jeleket pontos, de egyszerű mozdulatokra fordítsa le. A fejlesztésben részt vevő svéd, olasz és ausztrál kutatók szerint ez az első alkalom, hogy egy belső elektródákkal ellátott robotkéz hosszú távon működőképesnek bizonyult egy könyök alatt amputált ember esetében.

Amikor három évvel ezelőtt Karin karjára helyezték a protézist, a tudósok szerint a technológia teljesen egyedülálló volt, ugyanis egyetlen más kézprotézis sem tartalmazott beágyazott érzékelőket. A legtöbb modellnél az érzékelő elektródák a mai napig a szerkezeten kívül vannak, közvetlenül a robotkéz "bőre" alatt. Ez azonban „felhígítja” a robotkézbe érkező érzékszervi jelek minőségét és mennyiségét, ami pedig korlátozza a protézi irányítását - ez a probléma a protézisek technológiájának nagyjából 60 évvel ezelőtti megjelenése óta gondot jelent. Max Ortiz Catalán, a fejlesztés vezetője több mint 10 éve dolgozik az említett probléma megoldásán. A kutató szerint a kulcs az úgynevezett csontintegráció, ami azt jelenti, hogy az implantátumot az ember csontjához csatlakoztatják, a csontsejtek pedig tulajdonképpen a mesterséges végtag köré nőnek.

Karin esetében két implantátumot helyeztek el a singcsontba és az orsócsontba, ezután pedig a lábából származó, elektródákkal ellátott izomszövetet rögzítették ezekhez az implantátumokhoz, így a nő karjának izmai és idegei tudtak csatlakozni hozzá. Azon túl, hogy a robotkezet a felcsatolható protéziseknél kényelmesebb viselni, a protézis képes megbízhatóan érzékelni a közvetlen idegi hatást is, mivel az érzékelő elektródák nem kívül, hanem az eszköz belsejében vannak elhelyezve.

(Borítókép: Bionics Institute)