A résztvevők mintegy 40%-a élénk emlékeket írt le arról az időszakról, amikor a szívük már leállt, és klinikailag halottnak számítottak.
A mérések szerint a gondolkodáshoz és tudatossághoz kötött agyhullámok (gamma, alfa, béta, delta, théta) 35–60 perccel a szívmegállás után is megjelentek, sőt az agyi aktivitás a hosszan tartó újraélesztés közben akár egy órán át is fennmaradhatott.
„Sokáig azt hittük, hogy az agy oxigén nélkül körülbelül 10 perc után végleg károsodik, de a munkánk azt mutatja, hogy az elektromos „visszatérés” jóval tovább is lehetséges” – mondta Parnia.
A magyarázat szerinte egyfajta idegrendszeri „újraindítás”: a gátló rendszerek lekapcsolnak, és a tudat egyszerre „ráférhet” gondolatokra, emlékekre, érzelmekre.
Innen jöhet a híres „lepergett a szemem előtt” élmény – és az is, hogy a betegek akár azt is hallhatják, amikor az orvos kimondja: vége.
(Kép: Pixabay)
