Újratölthető elemet már látott a világ, újratölthető és ehető elemet viszont nem nagyon. Először persze nem árt tisztázni, hogy miért jó, ha egy elemet adott esetben elcsócsálhatunk. Mint a kutatók fogalmaznak, a hasonló elemek meglepően sok területen válhatnak be – ilyen lehet az ehető, puharobotok energiforrása. Persze ezzel csak arrébb tettük a kérdést, nem igazán válaszoltuk meg – hiszen mire jó egy ehető, puha robot? A válasz, hogy ezek a gépek több gyomor-bélrendszeri vizsgálatot is elvégezhetnek, amelyeket ma csak komplikáltan, nem mellesleg elég kellemetlenül lehet lefolytatni. Hasonló robotok ezen kívül gyógyszert is célba juttathatnak a szervezetben a jelenlegi módszereknél sokkal célzottabb módon – ezáltal is csökkentve a mellékhatásokat.

Egy másik terület az élelmiszer-minőség-ellenőrzésé: bizonyos eszközökkel ellenőrizhető, hogy az élelmiszerek biztonságosak és megfelelnek-e az előírt szabványoknak, miközben ténylegesen a bélben vannak – a megfigyelő eszközt pedig az élelmiszerrel együtt megemésztjük. Végül a biztonsági szempont sem utolsó, tehát gyerekjátékokban is beválhat, ezáltal is csökkentve a lenyelésből adódó kockázatokat.

Az prototípus ártalmatlan 0,65 V-on működik, és 48 mikroamperes áramot biztosít 12 percig – ami elég az apró elektronikai eszközök tápellátásához. Az akkumulátor több tucat cikluson keresztül is megőrzi töltöttségét – az újratöltéshez természetesen a testen kívül kell lennie. A prototípus körülbelül egy négyzetcentiméteres, de a csapat már dolgozik a kisebb változaton.

Elvileg ez tehát az első ténylegesen újratölthető elem, amely nyugodtan megehető. Az öszetevők listája is inkább idéz egy receptet, mint egy műszaki eszközt: a riboflavin vitamin az akkumulátor anódja, a kvercetin nevű táplálékkiegészítő a katód. Az elektrolit vízbázisú oldatból áll, de akad az elemben még nori is – ez utóbbi a sushi éttermekben használt hínár. A mérgezések és gyomorrontás kezelésére használt aktív szén növeli a vezetőképességet, míg a külső érintkezők, amelyek az elektromosságot egy másik eszközre továbbítják, méhviaszból készültek, és élelmiszer-minőségű dekorarannyal vannak összekötve.

Talán nem a legkiemelkedőbb gasztronómiai élmény, de relatíve egészséges és teljesen biztonságos ezen elem fogyasztása tehát.

(Kép: Istituto Italiano di Tecnologia)