Az Ohio Állami Egyetemen kidolgoztak egy módszert, amellyel a jól ismert polivinil-kloridot (PVC) lehet stabilabbá tenni – ami azért üdvös, mert az ilyen anyag kisebb eséllyel bocsát ki káros mikroműanyagokat a környezetbe. A PVC a világ harmadik legelterjedtebb műanyaga, és bár számos iparágban használják, hagyományos formájának akadnak hátrányai – ezek közé tartozik, hogy alapvetően törékeny és érzékeny a hőre is, ezért a mindennapi használat során kémiai lágyítók hozzáadása szükséges. Ezek az adalékok azonban idővel kioldódhatnak, ami a műanyag lebomlásához és a káros mikroműanyagok kibocsátásához vezethet.

Valószínűleg az ma már senki számára sem meglepetés, hogy a mikroműanyag-szennyezés komoly környezeti probléma, amely nemcsak a különböző ökoszisztémákat, de az emberi táplálékláncot is szennyezi. A kutatók szerint egy átlagos ember évente 78 ezer és 211 ezer mikroműanyag-részecskét fogyaszthat el. Mindezt legalábbis részben orvosolandó, a kutatók tehát egy olyan eljárást fejlesztettek ki, amely során a lágyítókat kémiai úton közvetlenül a PVC-molekulákhoz kötik egy úgynevezett “oltási” elektromos folyamat segítségével. Ez a technika megerősíti a PVC-t, és csökkenti a mikroműanyagok leválásának a kockázatát – írja az Interesting Engineering.

Christo Sevov, a kutatás vezetője és egyetemi docens mindezt így magyarázta:

“Ahelyett, hogy egyszerűen hozzákevernénk ezeket a vegyi anyagokat, a módszerünkkel kémiailag kötjük a lágyító vegyületeket közvetlenül a PVC-hez, mintha beoltanánk azokat a polimer szerkezetébe.”

Az így módosított PVC komolyabb tartóssága a műanyagok újrahasznosításával kapcsolatos problémákra is megoldást jelenthet. A hagyományos PVC újrahasznosítása ugyanis magas hőmérsékleten történik, ami viszont roncsolja az anyag minőségét. Sevov szerint az új módszer lehetővé teheti a PVC többszöri újrafelhasználását anélkül, hogy az anyag idő előtt tönkremenne, így meghosszabbítható annak élettartama, és javítható az újrahasznosíthatósága.

Mindez ígéretesen hangzik, de Sevov hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van azért még szükség:

“Még hosszú út áll előttünk, mire teljesen megoldjuk a mikroműanyag problémát, de most lefektettük az alapokat”

– mondta. A kutatók bíznak benne, hogy a módszer további fejlesztésekkel ipari méretekben is alkalmazható lesz, és hozzájárulhat a mikroműanyag-szennyezés csökkentéséhez, valamint a fenntarthatóbb anyagok létrehozásához.

(Kép: Flickr/UNDP in Europe and Central Asia)