Kína és az Egyesült Államok egyaránt a Hold déli sarkára terveznek missziót (hogy miért pont oda, arról lentebb írtunk), és mivel mindkét ország több potenciális landolási zónát is kiszemelt, a kevés szóba jöhető, ideális lokáció okán ezek egy része egybeesik – számol be róla a Space News.

Tele van rejtélyekkel a Hold déli sarka, ezért megyünk oda – írja a NASA Esedékes az Artemis I küldetés startja, de ami igazán érdekes lesz, ha ismét embert küldünk bolygónk kísérőjére – de pontosan mit és miért keresnek majd a Hold titokzatos, eddig javarészt ismeretlen déli pólusán?

A NASA még augusztus elején bejelentette, hogy 13 lehetséges helyszínt jelölt ki a jelenleg 2025-re tervezett Artemis 3, immár legénységgel végzett küldetéshez, melynek keretében ismét emberek lépnének a Holdra. A NASA potenciális landolási zónái egyenként körülbelül 15×15 kilométeresek, és a déli pólus hat szélességi fokán belül helyezkednek el. Közben egy kínai újságban is megjelent egy cikk a Csang-o–4 küldetésparancsnokának a tollából, és ebben 10 megfelelő helyszín kerül említésre, mint a Csang-o–7 küldetés lehetséges landolási területe. A Csang-o–7-et egyébként 2024-re tervezik a Kínaiak, vagyis egy évvel beelőznék az Artemis 3-at – viszont azt tegyük hozzá, hogy a Csang-o–7 legénység nélküli misszió lesz, amely egy orbiterből, műholdantennából, landerből, roverből és egy „mini repülődetektroból” fog állni – ez utóbbi keres majd vizet a Hold felszínén. Mindkét küldetés zónái a Shackleton-, Haworth- és Nobile-kráterek közelében helyezkednek el.

Az átfedés részben annak tudható be, hogy mindkét ország magas és jó fényviszonyokkal rendelkező helyszíneket keres, melyek közben elég közel vannak az állandóan árnyékolt kráterekhez, amelyekről úgy gondolják, hogy csapdába ejtik az illékony anyagokat, például a vízjeget – erről szintén írtunk a fentebbi cikkünkben.

Hogy a kibontakozó konfliktus miként rendezhető el, az nagyon jó kérdés. 2011-ben egy, a kongresszus által elfogadott törvény tartalmazza a Wolf Módosítás (Wolf Amendment) néven ismert kiegészítőt – amit a virginiai Frank Wolf képviselőről, a törvény ötletgazdájáról neveztek el. Ez a módosítás lényegében erősen korlátozza a NASA-t bármiféle együttműködésre Kínával. Magyarán a vitát az űrügynökség közvetlen nem tárgyalhatja le az ázsiai nagyhatalommal.

Épp ezért 2015-ben az Obama-kormány elindította a külügyminisztérium által szervezett amerikai–kínai polgári űrpárbeszéd-platformot (U.S.–China Civil Space Dialogue), amely lehetővé tette a hasonló, űrrel kapcsolatos ügyek megvitatását. A platform még a Trump-kormányzat alatt is működött egy darabig, de a külügyminisztérium szóvivője szerint utoljára ezen platform használatára 2017-ben került sor – így ez sem tűnik alkalmasnak a kérdés rendezésére. Szóba jöhet azonban egy nemzetközi szervezet, az International Space Exploration Coordination Group (ISECG), amely diplomáciai úton rendezheti ezt a problémát. A Space News egyébként megkereste mind a NASA-t, mind pedig az említett kínai cikk szerzőjét, de egyikük sem kommentálta a dolgot.

A Space News megkeresett egy szakértőt is, Christopher Newmant, aki az egyesült királyságbeli Northumbria Egyetem űrjog és űrpolitika professzora – a szakértő elmondta, hogy ez az alkalom remek lehetőség lenne arra, hogy a nagyhatalmak bebizonyítsák, hogy az űrkutatással kapcsolatos szép szavak nem csak retorikai fogások, és a geopolitikai játszmák nem terjednek át a világűrre is. A professzor azonban nem naiv, így hozzátette azt is, hogy a valóságban ezek a területek ideálisak abból a szempontból is, hogy itt kerülhet sor helyszíni („in-situ”) nyersanyag-felhasználásra a Holdon, így ez lehet az első konfliktus a Földön kívül, amely a nyersanyagokért folyik. Mint a szakértő fogalmazott:

„Mindkét fél aláírta az Outer Space Treaty néven ismert szerződést, így névleg elfogadják az égitestek békés célokra való felhasználását, de érdekes lesz látni, mi történik. Sok múlik azon, hogy ki ér oda először. Ez egy újabb, nemkívánatos elemet adhat a versenyhez, amely mind az űrben, mind a Földön veszélyezteti a biztonságot.”

Az biztos, hogy Bill Nelson, a NASA feje elég ellenséges Kínával, és korábban azzal is vádolta az ázsiai országot, hogy el akarja foglalni a Holdat. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a NASA az Artemis-szel az Apollo-éra aranykorát próbálja épp feltámasztani, aminek jelentősége túlmutat az űrkutatáson, hanem azt jelzi, hogy az USA továbbra is a világűr meghódításának legfontosabb szereplője, valamint úgy általában továbbra is potens nagyhatalom a Földön. Kína ezzel szemben most akar bizonyítani, és kilépni a reflektorfénybe. Kérdés tehát, hogy ki engedne ebben a kérdésben, illetve hogy mindez mennyivel sürgeti meg a két ország misszióját, és például az Artemis kapcsán miféle változásokra lehetne számítani.

(Kép: PXhere)