Mint korábban mi is megírtuk, minden adott ahhoz, hogy hamarosan (ha legénység nélkül is), de visszatérjen a Hold közelébe a NASA egy űrjárműve, amely megnyitja az utat az égitest 50 évet követően ismételten legénységgel végzett felderítéséhez.

A NASA kicsit több mint egy hónap múlva visszatérhet a Holdra A NASA Artemis I. missziója keretében az SLS „Holdrakéta” Hold körüli pályára fogja állítja az Orion űrhajót. Hogy mikor? Ha minden jól megy, már augusztusban.

Kérdés viszont, hogy mit kutatnak a NASA űrhajósai a Holdon, és miért épp annak egy elég kíméltetlen részén szállnak le. Erről írt most röviden a NASA egy összefoglaló közleményt: eszerint az Artemis legénysége geológiai vizsgálatokat végez majd a terepen – vagyis műszereket telepítenek és mintákat gyűjtenek, amelyek segítenek megérteni a bolygókat kialakító folyamatokat, valamint a holdbéli sarki illékony anyagok jellegét és eredetét is segítenek feltárni. Ezek az illékony anyagok szilárd halmazállapotú kémiai elemek vagy vegyületek, amelyek mérsékelten meleg hőmérsékleten megolvadnak vagy elpárolognak a felmelegített jégkockához hasonló módon.

„A Holdon illékony anyagok eshettek csapdába valószínűleg az égitest állandóan árnyékba burkolt területein, és ezek az illékony anyagok mesélhetik el nekünk a Naprendszer történetét” – mondta Jake Bleacher, a NASA vezető kutatója. Ezeken kívül olyan magmintákat is keresnek majd, amelyek 4,5 milliárd évesek is lehetnek. A tervezett, immár tehát űrhajósokkal végrehajtott küldetések épp ezért jelentősen kibővíthetik a korábbi robotmissziókból származó adatokat.

A NASA épp a fent kifejtett tudományos célok miatt jelölte ki kutatási területként a Hold déli sarkát. Az extrém helyszín azonban jelentős kihívást jelent majd az űrhajósok számára. A Hold déli sarkán a Nap a horizont alatt vagy közvetlenül felette lebeg, és a napsütéses időszakokban 54 °C-ot is elérhet. Azonban még ezekben a világos időszakokban is a hegyek sötét árnyékokat vetnek, és mély kráterek is védik az örökös sötétséget – e kráterek némelyike olyan örökké árnyékos régióknak ad otthont, amelyek évmilliárdok óta nem láttak napfényt, és a hőmérséklet akár -203 °C is lehet a belsejükben. A fény ilyetén hiánya pedig még fejlett érzékelők használata esetén is kihívást jelent a műszereknek, valamint az eddigi robot-küldetéseknek is. Egyes rendszerek ráadásul érzékenyek lehetnek az emelkedő és zuhanó hőmérsékletre.

A Hold felszínére ereszkedő űrhajósok épp ezért szükség esetén manuálisan átvehetik az irányítást a leszállóegység fedélzeti automatizált irányítórendszere felett, ahogy Neil Armstrong tette az Eagle irányítórendszerével. Az Artemisz asztronautáit azonban rossz látási viszonyok várják majd: hosszú sötét árnyékok rejtik el előlük a terep fontos összetevőit. A navigációt viszont előre feltöltött térképek könnyítik majd meg, amelyek topográfiai részleteket tartalmaznak az olyan robotmissziókról, mint például a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO).

Mint tehát a NASA közleménye fogalmaz, az Artemis megkezdése nem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember idővel visszatérhet a Holdra, hanem több mint 50 évvel az Apolló után egy hihetetlenül egyedi helyre megyünk majd, hogy megkezdjük a mélyűrkutatás új korszakát. A Holdon egyébként majd az Artemis III küldetés landol majd a jelenlegi tervek szerint 2025-ben.